Melyik volt a legjobb Mission: Impossible?

mi cover
2018.08.04. 16:06
Nehéz eldönteni, hogy a Tom Cruise öngyilkos kaszkadőrakcióira épülő marketing, vagy a Mission: Impossible sorozat hatodik filmje, az Utóhatás lett-e klaszabb. A film mindenesetre a legjobb kritikákat kapta a sorozat történetében, és talán még bevételi rekordot is dönthet. De tényleg jobb, mint a Brian De Palma nevéhez fűződő első rész? Vagy mint a Fantom protokoll, amiben Cruise megmászta a Burdzs Kalifát? Sorrendbe állítottuk az eddigi hat Mission:Impossible-filmet, de a cikk végén önök is szavazhatnak arról, hogy melyik film a kedvencük.

6. Mission: Impossible II. (2000) rendező: John Woo

Általánosan elfogadott vélemény, miszerint a sorozat leggyengébb darabja a második rész, amit aztán kasszasikere ellenére hat évig nem is követett másik. Ezzel a második és harmadik film között eltelt idő lett a leghosszabb szünet a Mission: Impossible-filmek történetében. Az első részt sok erénye mellett gyakran érte az a vád, hogy túlbonyolított, nehezen követhető a cselekménye. Mintha csak erre akart volna reagálni a folytatás, a második rész sztorija a bárgyúságig egyszerű és kínosan ismerős lett. Hunt ellenfele ezúttal Sean Ambrose (Dougray Scott) egy korábbi ügynök volt, aki egy Chimera nevű vírussal akarja elárasztani a Földet, hogy aztán a csak neki meglévő ellenszer eladásán meggazdagodjon. Az ördögi tervhez mérhetően fondorlatos Hunt ellencsapása is: Ambrose korábbi szeretőjét, Nyah-t (Thandie Newton) felhasználva akarja csapdába csalni a gonoszt, de közben beleszeret a nőbe.

A második részhez a Hongkongból Hollywoodba települt akciófilmes legendát, a Rés a pajzson és az Ál/Arc rendezőjét, John Woo-t kérték fel, ami papíron tuti receptnek tűnt. De valami mégis félrement, mert igazából csak a film eleje és a vége működött. Középtájon még az akciók sem voltak az igaziak, pedig Woo ahhoz azért tényleg ért. Szegény Thandie Newtont még Arany Málnára is jelölték a szerepért, kicsit igazságtalanul, mert tök jól festettek Tom Cruise-zal a flamencós giccsparádéban, arról meg nem tehetett, hogy ennél több nem volt neki megírva. A pocsék kritikák ezúttal sem izgatták a nézőket, a második rész világszinten a harmadik, Amerikában pedig az eddigi legjövedelmezőbb M:I-film lett.

Összbevétel: 546,4 millió dollár

IMDb: 6,1

Rotten Tomatoes: 57%

5. Mission: Impossible III. (2006) rendező: J.J. Abrams

Azért valamit mégis számított, hogy a második film nem aratott osztatlan sikert, mert sok mindent átgondoltak a folytatás előtt. Először is a két öreg után lehetőséget adtak egy akkor még fiatal, csak tévésorozatokban dolgozó rendezőnek, a későbbi Star Trek és Star Wars mágussá váló J.J. Abramsnek (bár nem ő volt az első választásuk). Ezt a szimpatikus vonást azóta is megtartotta a sorozat, a főszereplő-producer Tom Cruise szigorú kontrollja mellett viszonylag kezdő rendezők próbálhatják ki magukat. Másodszor megpróbálták Huntot emberszabásúbbá tenni azzal, hogy kapott egy feleséget (Michelle Monaghan), akit aztán rögtön a film elején le is lőnek. Vagy mégsem.

Amúgy itt Hunt már visszavonulna, a stresszes ügynökösdi helyett békés kiképzőéletet élne, de egy tanítványa miatt újra beszáll a játékba, amit végül a felesége bán meg. A legjobb az egészben, hogy végig egy nyúllábért folyik a hajsza, amiről egyáltalán nem tudjuk meg, hogy micsoda. Azt hihetnénk, hogy ez még a Chimerás vonalnál is nagyobb baromság, de nem. Abrams ügyesen elfogadtatja a nézőkkel ennek a világnak a külön szabályait: nem érdekes, hogy mi az a nyúlláb, hogy is van pontosan az a dolog a maszkokkal meg a többi. Az érdekes, ahogy magával ragad az egész. Amúgy itt a csapatot Jonathan Rhys Meyers, Maggie Q és a visszatérő Ving Rhames alkották, és ebben részben tűnt fel először a későbbi oszlopos tag és humorforrás, Simon Pegg. A főgonosz pedig a színészkirály Philip Seymour Hoffman volt.

Összbevétel: 397,9 millió dollár

IMDb: 6,9

Rotten Tomatoes: 70%

4. Mission: Impossible - Titkos nemzet (2015) rendező: Christopher McQuarrie

A Jack Reacher sikere után Cruise megtartotta Christopher McQuarrie-t a következő, ötödik M:I-filmhez is. A Titkos nemzet igyekezett továbbvinni az előző rész erényeit, mégis vesztett valamit a Brad Bird-féle Fantom protokoll játékosságából. Talált viszont egy olyan nőt az Ingrid Bergmanra döbbenetesen hasonlító Rebecca Fergusson személyében, aki végre pariban van Hunt ügynökkel. A Fergusson alakította Elsa Faustról sokáig nem tudjuk, hogy kinek dolgozik, mit akar, mi köze az ügynökséghez. De az látszik, hogy profi a szakmájában, pont úgy, mint Hunt. A film végén a kamera szépen játszik a két színész arcának hasonlóságával, és mi még mindig nem tudjuk, hogy kije lesz ez a nő Hunt ügynöknek. Nem csoda, hogy megtartották a hatodik filmre is.

Ebben a filmben tűnik fel először a Szindikátus, egy magasan képzett, volt ügynökökből álló csoport, egyfajta anti IMF, akik egy új világrend kiépítésén dolgoznak. Vezetőjük, a főgonoszt alakító Sean Harris még az M:I-filmek világában is egydimenziós gonoszt hoz, de az akciók most is működnek. Már a film legelején megkapjuk a katonai repülőgép oldaláról lelógó Tom Cruise-t, szóval erre nem lehet panasz. Az ötödik film az előző négy egyfajta best of-ja lett, kicsit biztonsági játék, de legalább végig izgalmas.

Összbevétel: 682,7 millió dollár

IMDb: 7,4

Rotten Tomatoes: 93%

3. Mission: Impossible (1996) rendező: Brian De Palma

A Mission: Impossible - Az akciócsoport egy tévésorozat volt a hatvanas években, ami hét éven át szórakoztatta az amerikai nézőket különböző kémsztorikkal. Tom Cruise ebből akart filmet csinálni magának, és ehhez Brian De Palmát, a Carrie, A sebhelyesarcú, a Halál a hídon és Az aki legyőzte Al Caponét rendezőjét nyerte meg. Ahhoz képest, hogy később micsoda akcióorgia lett a Mission: Impossible-filmekből az első rész még inkább egy kémfilm, amiben egyébként akciójelenetek is vannak. Ebben a filmben még Jim Phelps (Jon Voight) vezeti a csapatot, akiket egy rutinfeladatnak induló prágai küldetésen szabályosan lemészárolnak. Csak Ethan Hunt marad életben, így a gyanú ráterelődik. Huntnak menekülnie kell, és közben be kell valahogy bizonyítania, hogy nem ő árulta el a társait. Volt ügynökökből szervez csapatot maga köré, és megpróbálja kideríteni, hogy mi történt.

Bár De Palma nem akciórendező, a CIA központba való betörés vagy a filmet lezáró vonatos-helikopteres akció a kilencvenes évek legemlékezetesebb jelenetei közé tartoznak. Itt kezdődött a M:I-filmek azon hagyománya is, hogy Cruise saját maga csinálja a legtöbb akciójelenetet, állítólag erre maga De Palma biztatta. Bár az első M:I mai szemmel is nagyon szórakoztató, azért bajban lennénk, ha a sztori valamennyi szálát és fordulatát vissza kéne mondani. A kritika is ezt a kuszaságot rótta fel a filmnek, mire Cruise azzal vágott vissza, hogy megkérdezett két 12 év körüli gyereket, hogy szerintük miről szól a film, és nekik nem okozott gondot megérteni a történetet.

Összbevétel: 457,7 millió dollár

IMDb: 7,1

Rotten Tomatoes: 63%

2. Mission: Impossible - Fantom protokoll (2011) rendező: Brad Bird

A negyedik részre talált igazán magára a széria, pedig mindenkit meglepett, hogy a rendezését a korábban csak animációs filmeket készítő Brad Birdre (A hihetetlen család, L'ecsó) bízták. Mégis ő volt az, aki nemcsak egy filmtörténetet író akciót, hanem egy minden ízében szórakoztató, önironikus, remek karakterekkel telepakolt filmet csinált a negyedik részből. Miközben minden akciójelenet, és maga Hunt is vérkomoly, az egészet, a folyton elromló kütyükkel meg a maszkos hülyeséggel mégsem kell komolyan venni.

Az első részből ismert séma szerint Huntot és csapatát most is alaptalanul vádolják. Az elnök életbe lépteti a Fantom-protokoll-t, az egész banda törvényen kívülivé válik, mindenféle háttérsegítség, szupertechnika nélkül kell tisztára mosniuk a nevüket, és mellesleg megállítani az újabb merényletre készülő terroristákat. Aki látta, biztosan nem felejti el a 828 méter magas Burdzs Kalifa oldalán lógó Tom Cruise-t, de emlékezetes volt az üzletelés Léa Seydoux bérgyilkosnőjével vagy a lazán a levegőbe repülő Kreml. Egyedül a végét, az indiai szálat tolták kissé túl, itt már bohózatba hajlottak az események. A Fantom protokoll-ban tűnt fel Jeremy Renner, akivel kapcsolatban akkoriban még volt egy halovány terv, hogy később ő vehetné át Cruise helyét. Ugye hogy nonszensz?

Összbevétel: 694,7 millió dollár

IMDb: 7,4

Rotten Tomatoes: 93%

1. Mission: Impossible - Utóhatás (2018) rendező: Christopher McQuarrie

A sorozat kezdetétől, de a negyedik rész fazonigazításától különösen erősen építettek arra, hogy a többi akciófilmmel ellentétben, itt valódi akciókat láthatunk. Tom Cruise össze-vissza töri magát, repülőkből ugrál ki 106-szor csak azért, hogy minket szórakoztasson. Ez a marketingfogás remekül bevált, hülyék lennének nem kihasználni. Pláne, hogy közben mégiscsak tény, hogy az Utóhatás attól lett olyan jó, hogy látunk benne egy csomó hiteles akciót. Felsorolni is sok: ejtőernyős ugrás, motoros üldözés Párizs utcáin, furgonos hajtóvadászat, nyaktörő rohanás London háztetőin, helikopteres üldözés, sziklamászás és így tovább.

Hunt ügynök meg merevebb, mint valaha, mindig teszi a dolgát, megoldja, megy előre. De közben ebből a filmből, ahol újra a Szindikátus, pontosabban a belőlük szerveződött Apostolok az ellenfél, az is kiderül, hogy azért ilyen, mert nincs választása. Neki ez a munkája, ezt kell tennie, ha egy rossz döntést hoz, akkor meghal egy csomó ember. Az Utóhatás a szédületes tempó mellett is megőrzött valamit az első rész eleganciájából és titokzatosságából, a negyedik rész öniróniájából és az ötödik magabiztosságából. Jelenleg ez az akciófilmkészítés csúcsa.

IMDb: 8,5

Rotten Tomatoes: 98%

És ön szerint melyik volt a legjobb?

Ne maradjon le semmiről!