Mit csinálsz, ha életed összeesküvés-elméletéről kiderül, hogy igaz?

Az elmúlt évek egyik legfurcsább dokumentumfilmje (?) a dán Mads Brügger által készített Cold Case Hammarskjöld, ami az 1961-ben repülőgép-balesetben meghalt ENSZ-főtitkár Dag Hammarskjöld halálának körülményeivel foglalkozik. A kész mű klasszikus dokumentumfilm helyett sokkal inkább hasonlít arra az érzésre, amikor az ember rábukkan valami hihetetlen információra, az elkezdi beszívni, majd érzetre 20-30 perc youtube-ozás és cikkolvasás után hirtelen azt veszi észre az ember, hogy őrült redditezés közben a lehet legdurvább összeesküvés-oldalakon kutakodik, az óra hajnali 6-ot mutat, a Nap pedig már kezd feljönni. Hogy hol a határ a valóság és az elborult összeesküvés-elméletek között, azt sokszor nehéz elválasztani, és ezzel így van a Cold Case Hammarskjöld is, ami vagy az elmúlt évek egyik legnagyobb felfedezése, vagy épp hogy az egyik legnagyobb átverése. És mindkettőnek tökéletesen működik.

Ha valaki nem óriási ENSZ-történész, vagy nem a svéd történelem megszállottja, nem biztos, hogy azonnal beugrik neki, ki volt Dag Hjammarsköld. Ez a svéd közgazdász-diplomata 1905-ben született Hjalmar Hammarskjöld miniszterelnök negyedik, legkisebb gyermekeként; dolgozott a Nemzeti Banknál, a Pénzügyminisztériumnál, és a Külügyminisztériumban, majd 1953-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetének második főtitkára lett, 1961-es haláláig ezt a pozíciót töltötte be.

Nagyon derék, de nem különösebben érdekes életút, ami a történelemkönyvekbe csak halálának körülményei miatt került be. Hammarskjöld 1961. szeptember 17-ről 18-ra virradó este vesztette életét egy lezuhant repülőgépen Észak-Rhodesia (a mai Zambia) határvidékén, miközben épp a Kongótól függetlenedni vágó Katanga erői és az ENSZ békefenntartói közötti fegyverszünetről tárgyalt. A 16 emberéletet követelő tragédia okát három hivatalos vizsgálat próbálta megállapítani, de egyértelmű választ egyik sem adott, ugyanakkor az 1962-es észak-rhodesiai jelentés szerint baleset történhetett a pilóta hibájából.

Eddig a tények, amiket egyébként a dokumentumfilmet író és rendező Mads Brügger mind be is mutat.

Ezt be is vallja a filmben, hogy nem kifejezetten Hammarskjöld életműve foglalkoztatja, sokkal inkább a haláleset körüli rengeteg összeesküvés-elmélet. Ezek ugyanis azonnal burjánzani kezdtek a baleset/merénylet körül, mivel Közép-Afrika akkoriban teljesen kaotikus időket élt, ahol a nagyhatalmak küzdöttek egymással a felbomló gyarmatbirodalmak helyén létrejövő, de még nagyon bizonytalan lábakon álló országok feletti befolyásért, és különböző cégek igyekeztek minél gyorsabban kifosztani a régió ásványkincs-vagyonát, mielőtt az új rend megszilárdulna. Hammarskjöld ebbe a sokszereplős, veszélyes játszmába gyalogolt bele - de hogy mindennek van-e bármi köze a halálához, vagy sima baleset történt, arra nem nagyon van megnyugtató válasz, és ennyi idő után már nem is igazán lehet.

A probléma ott folytatódik, hogy Brüggert nagyjából annyira lehet komolyan venni, mint Sasha Baron Cohent – a munkásságában ugyanis olyan dokumentumfilmeket találni, mint a 2009-es A Vörös Kápolna, amiben az abszurd színház elemeit felhasználva, két komikus segítségével jut be a stáb Észak-Koreába egy provokatív film elkészítésére, vagy a 2011-es Nagykövet úr, amiben magát libériai követnek kiadva próbál meg gyufagyár-építési szándék mögé bújva gyémántvagyonokra szert tenni. Azokból a filmekből átjön az a provokatív jelleg (az elsővel egyébként nyert is a Sundance filmfesztiválon), a Cold Case Hammarskjöld viszont végig elhiteti velünk, hogy halálosan komoly minden, amit látunk és hallunk. Az is, amikor a filmbéli társával rövidnadrágban, két kézi, gyalogsági ásóval állnának neki kiásni egy 3-4 méter mélyre temetett repülőgéproncsot.

A probléma harmadik eleme, hogy tulajdonképpen nincs okunk kételkedni abban, hogy a filmmel haladva valóban azt látjuk, ahogy Brügger és a mellészegődött svéd magánnyomozó, Göran Björkdahl vergődnek a félinformációk között, alacsonyan szállnak az olyan becenevek, mint az "őrült bombázó" vagy a "magányos lovas", pár, kevéssé szavahihető szemtanú pedig állítja is, hogy ők bizony látták, ahogy azon a bizonyos 1961-es éjszakán egy vadászrepülő lelőtte Hammarskjöldék DC-6-osát.

ahol aztán belga vadászgépes bérgyilkosok és titkos, paramilitáris szervezetek (a SAIMR, vagyis a Dél-Afrikai Tengerkutató Intézet - ami egyáltalán nem biztos, hogy valóban létezett) várják tárt karokkal. Brügger pár huszárlépéssel és a film felgyorsuló második felével a vártnál is mélyebb bugyorba jut, olyanra, amiről a filmre készülve álmodni sem mert, és öles léptekkel tolja elénk a nagy leleplezést harsogó korábbi SAIMR-alkalmazottat, aki hatalmas kockázatot vállalva felfedi Az Igazságot.

Hogy mi ez, azt nem lőnénk le, ám még mielőtt mindenki készítené a tévé elé a párnát a leeső állának, azért nem árt hozzátenni, hogy a film egyik legelső mondata az, hogy amit most látni fogunk, az vagy a világ legnagyobb gyilkossági rejtélye, vagy a lehető legelborultabb összeesküvés-elmélete, és ha az utóbbiról van szó, akkor mindenkitől elnézést kér.

Brügger előéletét és a film tálalását ismerve a dokumentumfilm jelző maximum időzőjeles formában lenne indokolt, a tanúk hiteltelennek tűnnek és megbízhatatlanok, Brügger maga is a film főgonoszaként beállított, Bond-ellenség jellegű figurának öltözve diktál két írnokának abban a hotelben, ahol az állítólagos főgonosz egy időben lakott, és időnként eltöpreng azon, hogy mi a fenét is csinál ő vajon épp Afrikában.

Az érem másik oldala viszont, hogy a film elkészültével Brügger egy háromrészes (1, 2, 3) cikksorozatban számolt be a brit The Guardianen arról, hogy mire is bukkant a nyomozás végén. A The Guardian pedig - legalábbis eddig azt hittük - nem hoz le akármit.

Szóval akkor az évszázad rejtélyét oldotta meg Brügger, vagy egy bugyuta átverést öntött művészi formába? Más fokozat nincs, csak ez a kettő, de az is lehet, hogy a kettő egyszerre is igaz. De hogy akkor mi is van?

Azt mindenki döntse el magának.

A Cold Case Hammarskjöld 2019 januárjában debütált a Sundance-en, augusztus közepe óta pedig elérhető az Amazon Prime-on is. Emellett  szerepel az idén november 12-17. között megrendezendő 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál programjában, így Budapesten is megtekinthető lesz.