Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- zombieland 2
- zombieland a második lövés
- kritika
- horror
- vígjáték
- woody harrelson
- jesse eisenberg
- emma stone
Minek leforgatni ugyanazt a filmet kétszer?
További Cinematrix cikkek
Folytatást forgatni az egyik, leghálátlanabb feladat lehet. Van egy eredeti alkotás, amibe az, amit az író, rendező, stúdiófőnök, csókos sztárocska akart, mind bekerült, lett belőle egy kész egész, lehet továbbmenni. Az az eset más, amikor eleve úgy mennek neki egy filmnek, hogy trilógiának tervezik, vagy ha nem is mondják ki hangosan, mindenki pontosan tudja, hogy lesz folytatás, hiszen kvázi mondat közben szakadt félbe a film.
A Zombieland nem ilyen film.
2009-ben leforgatták egy eredeti történet alapján (akkor még sok ilyen volt, a bevételi lista első húsz helyezettje között tíz is, míg idén mindössze négy). Jó volt, vicces volt, nyomokban Haláli hullák hajnalára emlékeztetett, bár ha levakartuk róla a zombikat, egy romantikus/családi film maradt a végén egy se veled-se nélküled párról és a családi fészek melegének fontosságáról. És úgy volt jó ahogy, Wichita, Colombus, Tallahassee és Little Rock története ennyit ért, két óra kellemes popcornozást a moziban.
Hogy tíz évvel később miért vették elő ezt a történetet még egyszer, az rejtély. Én meglehetősen naiv vagyok, és még a hivatalos narratívát is elhiszem, miszerint Woody Harrelson, a film egyik főszereplője annyira megszerette a karaktert,hogy a folytatásokkal kapcsolatos averzióit félretéve jelezte, hogy ha hívják, ő benne van egy második körben. Pedig annyira azért nem volt ez egy nagy szerep, bárhonnan is nézzük.
Ennyit ér
IMDb: 7,3/10
Rotten: 66%
Metacritc: 56 / 100
Index: 5/10
A folytatás és az eredeti film közé még befért egy hamvába holt tévés próbálkozás is, az Amazon 2013-ban más színészekkel (Tyler Ross - Columbus, Kirk Ward - Tallahassee, Maiara Walsh - Wichita és Izabela Vidovic - Little Rock) forgatott egy pilotot, amit megmutattak a jónépnek, majd nagyon gyorsan elsuvasztották, de úgy, hogy írmagját nem lelni a neten, legalábbis legális forrásból nem. A gyártó Sony nem is foglalkozott a folytatással, aztán két éve csak előkapták, és a 2009 óta szép karriert befutó Emma Stone-nal (Wichita) és Jesse Eisenberggel (Colombus) hosszan egyeztetve összehozták azt a két hónapot idén január és március között, amikor mindenki ráért.
És leforgatták az első filmet még egyszer.
A Zombieland: A második lövés olyannyira indigóval készült, hogy van benne egy jelenet, amiben Tallahassee és Columbus klónjai is feltűnnek, ami persze kikacsintás, jelzés a nézőnek, hogy látod, mi, alkotók is tudjuk, hogy látod, mennyire nincs fantáziánk és tessék, ráteszünk még egy lapáttal, hogy tetszik? A sztori, amibe a posztapokaliptikus muszájcsalád másodjára bekerül, elfér egy söralátéten: mire kezdenék megszokni egymást, Little Rock hormonjai és Wichita önbizalomhiánya szétszaggatják a családot, és irány az országút, és Babilon, a hely, amely egyikük legvadabb rémálma, de a többieknek a nyugalmas jövő záloga lehet.
Minden ugyanúgy ugyanabban a sorrendben történik, mint az első filmben, és hiába egészül ki a történet újabb túlélési szabályokkal és két új karakterrel, ezek/ők csak arra jók, hogy hangsúlyosabb legyen a hasonlóság a tíz évvel ezelőtti kalanddal. Ami ugye úgy kezdődött, hogy Columbus majdnem összejön a szomszéd szőke, de kissé ostoba csajjal (Amber Heard) - a másik film egy pontján meg feltűnik Zoey Deutch pink melegítőben, affektálva, és szexéhesen. De említhetnénk a Twinkie-t kajtató Tallahassee második filmes Elvismániáját is, azt ahogy Wichita lelép, és a finálé és az első film nagyjelenete közötti vizuális és dramaturgiai hasonlóságokat, és így tovább.
És mindez még működhetne is, ha a karakterekben lenne annyi plusz,hogy akarjam tudni, mi lesz velük, de nincs.
Nem Michael Corleone, Darth Vader vagy Indiana Jones a főhős, hanem egy Columbus nevű introvertált faszi és a haverja, a nagydarab gyökér Tallahassee.
A színészek közül egyébként valóban csak Woody Harrelsonon látszik, hogy van kedve tolni ezt a melót, a többiek elég unottak (Emma Stone a szokásosnál is jobban), és az ég egy adta világon semmit nem tesznek hozzá a karakterhez az első részhez képest. Így a két új női szereplő, Deutch ostoba libája és Rosario Dawson dögös moteltulajdonosa annak ellenére tud emlékezetes lenni, hogy annyi a dolguk, hogy ostobák és dögösek legyenek, és csak azért vannak a filmben, mert a főszereplő két pasinak kúrópajtás kell a történet egy pontján.
Ami a film mellett szól az az, hogy van egy nagyon vicces, de tök értelmetlen főcím utáni jelenete, illetve hogy nem kell hozzá megnézni az első filmet, hiszen ez pont olyan, csak kicsit fáradtabb. És ugye 2009-ben, ha minden igaz, a Zombieland volt az egyetlen élőhalottas alkotás a tévében/moziban, míg 2010 óta a Walking Dead, a Z Nation vagy a Fear The Walking Dead című sorozatok már annyira elcsépelték ennek a zsánernek a kétségtelen értékeit, hogy egy Zombieland 2 láttán már senki nem jön izgalomba.
Rovataink a Facebookon