Annyira megrázó lett ez az új norvég horrorfilm, hogy a hazai mozik nem merték bemutatni

Mindig örömünnep, amikor egy rétegfilm eljut Magyarországon a nagyvásznakra. Nemrég több példa is volt erre, a Minden, mindenhol, mindenkor és Az Északi. Mindkettőt imádtuk, és nagyon hálásak is voltunk érte, hogy egy-egy mozijeggyel támogathattuk a készítőket. Nem nagy dolog, de valahol mégis hisz az ember abban, hogy amikor a Halálos iramban ikszedik része helyett valami értelmes dolgot választ, akkor fityiszt mutat a hollywoodi tömeggyártott kacatoknak.

Épp ezért annyira szomorú, hogy Az ártatlanok (The Innocents) című norvég film nem kapott esélyt idehaza. A 2021-es cannes-i filmfesztiválon bemutatott produkció ugyanis zseniálisan ötvözi a Stranger Things és egy átlag Stephen King-adaptáció hangulatát…

A film azzal indul, hogy egy négyfős család új lakásba költözik, egy mesterséges tó és hatalmas erdő mellett álló panelbe. A kétórás sztori középpontjában pedig egy kilencéves kislány, Ida (Rakel Lenora Flottum) és autista nővére, Alva Brynsmo Ramstad) állnak, akik az épp kezdődő, forró nyarat azzal töltik, hogy felfedezik az izgalmas környéket. A testvérpár kisvártatva barátokra lel, a furcsa Ben (Sam Ashraf) és a mindig kíváncsi Aisha (Mina Yasmin Bremseth) személyében.

A cselekmény ráérősen halad előre, de ezt a skandináv drámáktól megszokta már az ember. Azt viszont nem, hogy egy horror fényes nappal játszódjon, és így is simán a frászt hozza az emberre. Az ártatlanok sokban emlékeztet az Engedj be! című 2008-as svéd filmre, a zsáner vájt fülű rajongói jól emlékezhetnek erre a vámpíros alkotásra, ami nagyon hasonló környezetbe kalauzolt.

Az ártatlanok esetében viszont nem egy különleges képességű gyermeket ismerünk meg, hanem rögtön négyet. Az egész rendkívül ártatlanul kezdődik, Ida és Ben együtt játszanak, és a kisfiú felajánlja az új szomszédnak, hogy mutat neki egy trükköt. Benről kiderül, hogy egy elég furcsa gyerek, szeret kegyetlenkedni – de olyan szinten, hogy az egyik, ezt bemutató jelenetnél konkrétan majdnem kinyomtuk a filmet, annyira durva lett az ábrázolása.

Ám, ahogy a gyerekek közötti konfliktus elkezd kialakulni, az közel sem a Marvel vagy a DC módszereit idézi. Rettenetesen visszafogott a „szuperhősös” aspektusa ennek az alkotásnak, és a végső leszámolás… talán épp a szokatlan megvalósítása miatt üt akkorát.

Az elején emlegettük a Stranger Thingset, az itteni kiskölykök legalább annyira ügyesek végig. Ráadásul ennél a filmnél az is benne van a pakliban, hogy sokáig azt se lehet megmondani, hogy igazából ki áll a főszereplők közül a jó oldalon. Nagyon szürke figurákról van szó, akik néha megbotlanak, néha kedvesek. Pont, mint a valóságban. A hidegrázós hangulatot M. Night Syhamalan alkotásaihoz tudnánk hasonlítani, itt a Sebezhetetlen-trilógia jutott eszünkbe, ami hasonlóképpen volt bizarr.

Gyengébb idegzetűeknek Az ártatlanokat kicsit sem tudnánk ajánlani, mert van benne kegyetlenkedés és hátborzongatás, bőven. Eskil Vogt (Oslo, Thelma) alkotása az a fajta történet, ami rátelepszik az emberre, és még napokkal később is egyes jeleneteken morfondírozunk. Nem egy klasszikusan szuperhősös filmről van itt szó, de ha valakinek tetszett az elég realisztikusnak mondható Az erő krónikája mondjuk, az erre is nevezzen be, nem fog csalódni.

Eskil Vogt filmjét sokan unalmasnak bélyegezhetik, de türelemjátékról van itt szó. A végére a ráfordított időt úgy meghálálja ez a norvég film, hogy öröm nézni. Bevalljuk, mi az utolsó pár percet többször is visszatekertük, akkora hatással volt ránk. Nagyon ritkán élünk át manapság hasonlót. Katarzis, a javából.

8/10

Az ártatlanok (The Innocents) a Microsoft Store-ban kikölcsönözhető.