Jancsó Miklós olyan, mint Bartók Béla

A MOM hatalmas tereinek meghódítása kötelező, bár reménytelen próbálkozás arra, hogy végre belakjon egy helyet az egyhetes Filmszemle. A plázakultúrát ütköztetni a kortárs tánccal, majd a néptánccal, végül a népzenével üzenet értékű, utóbbi kettővel Jancsó Miklós Oda az igazság című filmjében is sokat találkozunk.

A Filmszemle lebonyolítását megváltoztatták: a megnyitó ünnepélyes premiert jelent, a záró pedig díjazást, mostantól nem keverik őket. D. Tóth Kriszta a vászonról vezeti a hol színvonalas, hol méltatlan műsort. Mert milyen az, amikor alig találni hangulatbeli vagy képi különbséget az elhunytakra emlékező blokk, majd az életműdíjasokat bemutató között. Az idei szemlét egyébként Balázs Bélának ajánlják, akit néhány percben igyekeznek fontos tárgyak segítségével bemutatni: fénykép, levél, filmtekercs. Már ebből a pár pillanatból is látszik, érdemes lett volna valami erősebbel készülni. Balázs Béla a magyar filmtörténet megkerülhetetlen alakja, de alig ismeri a közönség.

Az Oda az igazság című Jancsó-filmmel indult a szemle, mivel lesz kritikánk, ezzel nem foglalkozunk, ugrunk egyet, majd utólag mondjuk el, mi tötént a két bekezdés között.

Megugrotta

A film után az összes teremből kifolyt a tömeg az előtérben felállított színpadhoz, ahol bemutatták az alkotókat. Innen egy dolog érdekes a maga egyszerűségében: Jancsó Miklós felment az emelvényre, kicsit zavarban volt, de főleg boldog, kezet fogott, ölelkezett, ünnepelt, csendben, mosolyogva, és mindenki tapsolt. Láthatóan nem a filmet, hanem a 88 éves rendezőt ünnepelték.

"Ne felejtsék el, hogy megugrotta a C-elemet a Szegénylegényekkel és a Csillagosok, katonákkal" - mondta Koltai Lajos filmrendező-operatőr, aki számára Jancsó úgy lett az egyik legfontosabb ember az életében, hogy soha nem is dolgoztak együtt, nem is akartak. "Minden kérdést, amit korábbi filmjeiben a magyar történelemről feltett, most újra feltette keserűbben. Fájdalmasan szépen, öniróniával, a szája szegletében ott a mosoly. Az önirónia a legszebb emberi tulajdonság" - kerekítette véleményét Koltai Lajos.

"Olyan a magyar filmnek, mint a zenének Bartók Béla" - állította Vágvölgyi B. András újságíró--elsőfilmes, aki a szemlén debütál a Kolorádó Kid című flaszterwesternjével. "Nagyszerű, hogy 88 évesen is ilyen fiatalos energia van benne, és pimaszság" - mondta Vágvölgyi, aki az Oda az igazságban felbukkanó áruláslélektant tartja fontosnak, és azt, hogy nem törekszik realizmusra, csak megidéz egy kort. "A ló, a meztelen nő és a hegedű" - a legfontosabb Jancsó-motívumok sűrítve előkerülnek.

A Jött 1 busz című generációs szekeccsfilmben Pálfi György, Bodó Viktor, Schilling Árpád és Török Ferenc álltak össze, és Jancsó Miklós volt az a filmes apafigura, aki összeköti a darabokat. Itt tanulták meg Török elmondása szerint, hogy az is koncepció, ha nincs koncepció. "A legszabadabb ember, akit a filmezésben megismertem" - jelentette ki Török, és szintén Bartók Bélához hasonlította Jancsót, ami Vágvölgyi után többnek látszott egyszerű véletlennél. Milyen Jancsó, kérdeztük, amire a Moszkva tér és az Overnight rendezője csak annyit mondott: "Cannes-i Aranypálma-díjas, 88 éves mester, és előre köszönt és gratulált, hogy díjat kaptam a Koccanásért. Ilyen."

"Nekem a nevetést jelenti Miki bácsi" - mondta a Törökkel álldogáló, a tavalyi szemlén az első filmjével, a Papírrepülőkkel bemutatkozott Szabó Simon, aki az Oda az igazságbanban is szerepelt. "Miki bácsinál frissebb gondolkodású filmessel nem találkoztam. Sokszor nem értettem a forgatáson, mit miért csinált, de itt összeállt."

Bátortalan leülés

Képzeljenek el bármilyen fesztivált vagy ünnepséget, ami egy ember, itt konkrétan Jancsó Miklós köré szerveződik. Több száz ember lökdösi egymást a borért és a pogácsáért, letapossák, leeszik és leöntik egymást, zűrzavar és heringhangulat van a teremben, és egyik végében ott ül az ünnepelt szűk körben. Úgy ünnepel, hogy csendben figyel. Mosolyogva integet, köszön, de mindenki csak messziről nézi, a körülötte lévő körbe kevesen lépnek. Mi sem nagyon akartuk zavarni, de végül leültünk mellé pár percre.

"Egy örökös struktúráról szól a film, arról, hogy mindenki király akar lenni. Ez nem Mátyás király-film" - mondta a rendező, és elárulta, a történelemben az általános sttruktúrák érdeklik. Ez pedig történelmi reflexió, több magyar király epizódjával. Hogy mit szeret a legjobban? "A filmezést magát, a rengeteg improvizációt és azt, hogy a barátaimmal forgatok." Megjegyezte: "Azt mondták, ez a harminckettedik filmem, de én már nem számolom."