Mennyből a Terminátor
A Légió című film befejezése után szent meggyőződésem, hogy azt a rendezőt, aki ilyen vallásos maszlaggal nyakon öntött akciófilmet készít, a pokol egyik külön erre a célra fenntartott bugyrába kellene zárni, ahol a saját filmjét kell néznie az örökkévalóságig.
Nem ez az első angyalos akciófilm, ott volt Christopher Walken figyelemre méltó életművének három, valószínűleg a pénzért készített darabja, azaz az Angyalok háborúja trilógia, amiből már megtudtuk, hogy az angyalok, de különösen az arkangyalok tulajdonképpen beképzelt pöcsök, akik Isten helyett sokkal jobban tudnák igazgatni a mennyek országát, így frusztrációikat rajtunk, kisembereken élik ki. A Légió története – bármilyen hihetetlen, de – még ennél is egyszerűbb.
Van Mihály arkangyal, aki egy szép napon besokall a főnökétől, mert az olyat kér tőle, ami már nem vesz be a gyomra, így otthagyja a felhők közé felhúzott helyes kis erődjét, ahol csak ellenfényben lehet filmezni, és olyan giccses háttér előtt, hogy az embernek felfordul a gyomra. A földön aztán leszaggatja önnön szárnyait és leveti páncélját, majd szerez magának egy lódenkabátot, pár nagy kaliberű fegyvert és egy rendőrautót. Ennyire nyíltan és pofátlanul még senki nem nyúlta le a Terminátor első negyedóráját, de később rájövünk, hogy jobb lett volna, ha a többi 70 percet is lemásolják.
Az arkangyal azért jött hozzánk, hogy megkeressen egy terhes csajt, majd világra segítse és megvédje a gyereket, mert. És itt akkor megállunk, nem azért, mert nem akarok spoilerezni, hanem azért, mert a filmből nem derül ki. Miért fontos a kisklambó? Csak. Mert. Azért. Ez pont olyan, mintha a Közönséges bűnözőket az utolsó jelenet előtt fejeznék be, mi meg ott ülnénk, hogy ezt akkor így minek is? A Légió rendezője nem foglalkozott történettel, karakterépítéssel, ívekkel, csak egymás után hajigált pár, elég átlagosan vágott és filmezett akciójelenetet, a csendesebb időszakban meg hagyta a karaktereket önsajnálatba merülni és nyálbuborékokat fújni sírástól eltorzult arccal.
Scott Stewart rendező mindössze 26 millió dollárt kapott a filmre, amiből egy közepesen nagy név (Dennis Quaid) fizetése még kijött, a többi szerepre viszont tévés színészeket (Adrianne Palicki – Odaát, Kevin Durand – Lost, Jon Tenney – A főnök, Kate Walsh– Doktor Addison és Willa Holland – Narancsvidék) tudott csak megfizetni, mert kellett a lóvé Mihályunk megformálójára, a kifejezéstelen tekintetet és merev arcot schwarzeneggeri magasságokba emelő Paul Bettanyra, és a trükkökre is, bár azokból pár idétlen marhaságon kívül nem sokra futotta.
Mindez nem mentség a történet teljes hiányáért, az értelmetlen akciójelenetekért, és azért, mert egy újabb bűnrossz filmben rombolták le bennem a fehér köpenyes-szárnyas-glóriás angyalképet. Értékelés: 2/10.
