Olcsóbb így, mint milliárdos kampányokkal

A magyar és európai független filmes forgalmazók közül több is kivonult a
piacról, mivel nálunk is inkább Hollywood a népszerű. A magyar nézők évente 300 filmet látnak, ennek nagy részét tévében és neten követik, 12-t néznek dvd-n, csak egyet moziban. A mozis nézőszám növelésének érdekében a Budapest Filmhez tartozó Filmklik pályázatot írt ki tíz független film forgalmazására, hogy a letöltések nagy száma és a twitteren és Facebookon szerveződött tinikultfilmek rajongótáborának nyomában netes közösségi oldalak önszerveződése felé forduljanak. A nyertes fiatalok három hónapra vetítőtermeket is kapnak: az itthon kevésbé kihasznált e-cinema-rendszerrel felépített 70 vidéki mozitermet.

A héten a Toldi és a Művész moziban 10 film debütál, ezeknek a
forgalmazását pályáztatták. Ez miért is jó?

A Helyzetek és gyakorlatok filmforgalmazási pilotprojekttel arra
teszünk kísérletet, hogy a kultúrát a lehető legkisebb anyagi kockázattal
juttassuk el a közönséghez. A műveket a Filmklik hozza forgalomba, a fiatalok a közönség toborzását végzik. Június 16-ig szervezhetnek vetítéseket vagy terjeszthetik a neten.

Január közepén hirdették meg a filmforgalmazási versenyt, mennyire
lettek jók a pályázatok?

A Pedagógiai Intézet segítségével hirdetett pályázat tíz filmjére 14 pályázat érkezett. A fiatalok értik, mi a dolguk, vagyis, hogy nincs pénz hagyományos kampányra, hanem a közösségi oldalakon kell népszerűsíteniük a filmeket, és ugyanott toborozni a közönséget, szorosan együttműködve a részt vevő mozikkal. A csapatok nagyszerűen kódolták ezeket a bonyolult filmeket, és olyan közönségszervező technikák alkalmazását helyezték kilátásba, hogy csak ámultunk.

Mondjon példát jó közönségszervező trükkre!

Nem árulhatok el részleteket, a csapatok ezekkel az eszközökkel mostantól versenyeznek egymással.

A 3D-s korszakban van még kereslet független filmekre?

Mi hiszünk abban, hogy ebben az országban van közönsége a jó filmnek. 20 éve elég volt art-hálózatot gründolni, az ott bemutatott filmekkel csillapítani az ez irányú éhségét. Az internet korában a filmszeretőknek kell közösségeket formálniuk, hogy elegen legyenek ahhoz, hogy hozzájuthassanak az értékes filmekhez. Ez lenne a független filmforgalmazás 2.0, amiről már annyit írtam. A Helyzetek és gyakorlatok egy fenntartható üzleti modellre tett kísérlet a közösségi alapú filmforgalmazásban.

Iráni, grúz és uruguayi filmek menedzselése nem mély víz elsőre?

Dehogy nem. Hagyományos forgalmazásban ezeknek a filmeknek esélyük sem lenne, nem csoda, hogy pont az ilyen művek forgalmazása állt le az elmúlt három évben. A filmeket alapos gondossággal válogattuk a tolerancia témája köré, valamennyi díjnyertes alkotás. Fontos volt, hogy a történetek a fiatalokról szóljanak, olyan konfliktushelyzetekkel, amik érthetőek a magyar közönség számára, és lehet róluk jókat vitatkozni. A Camino például közönségmegosztó: lesz, aki imádni, lesz, aki gyűlölni fogja. Vagy itt van az Átok – az egyetlen magyar film a válogatásban –, ami megrázó képet fest a magyar társadalom állapotáról, művészi színvonalon. Ezek nem popcornmozik, hús-vér karakterek vannak bennük valódi konfliktusokkal.

Mennyit kapnak ezért a pályázók?

A keletkezett bevétel negyedét. A maradék 75 százalékon egyenlő arányban a jogtulajdonos, a mozi és a Filmklik osztozik.

Tippel bevételt a nyertesnek?

Ötezer néző fölött az adózás előtti részesedésük az egymillió forintot is elérheti. Erre két-három film is képes lehet.

Mennyi esély van arra, hogy a művészfilmeket ingyen nézhessük meg?

Jelenleg nem sok. Ahhoz masszív és szervezhető kultúrafogyasztó közösség kellene. Magyarországon, ahol milliárdokat fordítanak közpénzből arra, hogy a kultúrát terjesszék, van arra remény, hogy következetesebb támogatási rendszerrel közvetlenül a kultúra fogyasztóját támogassák, mégpedig úgy, hogy a minőség fogyasztását számára olcsóbbá teszik.

A forgalmazókat most is támogatja a Mozgókép Közalapítvány.

Az elavult támogatási rendszer környékén megjelentek a megélhetési
filmforgalmazók. Itt lenne az ideje, hogy a tényleges kultúra
fogyasztást támogassa az állam, mégpedig úgy, hogy a kultúrát teszi
olcsóbbá, nem pedig a terjesztőjét gazdaggá.

Vagyis a művészfilmek költségeit az államra passzolnák át?

A felét. Szerintem anyagilag még így is jobban járna az MMKA. Olcsóbb
áron többen mennének moziba, néznének művészfilmet a neten, és csak annyi támogatást kéne adni, amennyi tranzakció ténylegesen születik.

De még mindig nem járunk az ingyenességnél.

A mozijegy másik részét azoknak a bankoknak, távközlési és
tartalomszolgáltató cégeknek és egyéb multiknak kellene átvállalniuk,
akiknek fontos, hogy saját üzeneteiket az értelmiségnek, a fiataloknak
hatékonyan eljuttassák. Rá fognak jönni ők is – ez már más civilizált
országokban jól működik –, hogy olcsóbban megúszható ez, mint
kereskedelmi televíziókban elhelyezett milliárdos kampányokkal. Mi most pont a kultúrafogyasztó közösségek megszervezésére tesszük meg az első lépéseket.