Tarantino az exét díjazta Velencében

2010.09.12. 21:17
A válság, a rossz idő és a torontói fesztivál miatt kiürült Velencei Filmfesztiválon a fődíjat Sofia Coppola kapta, aki a negyedik nő és a negyedik amerikai velencei fődíjas is egyben.

Sofia Coppola melankolikus drámája, a Somewhere vitte el szombat este a 67. Velencei Filmfesztiválon az Aranyoroszlánt, pedig a fesztivál alatt megosztotta a kritikusokat. Sokan Elveszett jelentés 2-t vártak, már csak a kiégett hírességről szóló téma miatt is. Az IMDb moziadatbázison ezzel szemben jól áll, 7,4 ponton. Akik dicsérték a 39 éves rendező legújabb drámáját, főleg a főszereplőket méltatták: Stephen Dorffra a stagnáló karrierje miatt már ráfért a hálás főszerep, a lányát alakító Elle Fanning pedig az ismeretlenségből bukkant elő remek alakításával, legalábbis eddig annyit lehetett róla tudni, hogy a gyerekszínészként befutott Dakota Fanning húga.

Bár Coppola műve nem nyerte el a kritikusok teljeskörű támogatását, mikor a zsűrielnök Tarantino bejelentette a győzelmét, a Washington Post szerint a könnyeivel küzdött. "A film már elsőlátásra lenyűgözött minket, majd egyre inkább erre a produkcióra gondoltunk esélyesként - mondta a Kill Bill és a Ponyvaregény rendezője. - Döntésünk azt mutatja, hogy milyennek kell lennie a nyertesnek, ha a művészi értékekre helyezzük a hangsúlyt". Azt a pikáns nézőpontot is árnyalta a zsűrielnök, hogy az exbarátnőjének adta a fődíjat: elmondta, hogy a zsűri minden tagja ezt a filmet szavazta meg nyertesként.

„Alig tudom elhinni - mondott köszönetet Coppola a díj átvételekor. - Annyira büszke vagyok, hogy én kaptam az Aranyoroszlánt, ez sokat jelent a filmünknek és segít abban, hogy szélesebb közönséghez is eljusson.” Többek között apjának, a legendás Francis Ford Coppolának is hálálkodott a tanítása mellett már csak az alaptéma miatt is. A Somewhere nagy része szállodában játszódik, ahogy a rendezőnő is hotelekben nőtt fel, mivel rendező apja rendszeresen magával vitte a családját a forgatásokra.

Sofia Coppola 1999-ben készítette első nagyjátékfilmjét, az Öngyilkos szüzeket, utána négy évet kellett várnia arra, hogy a szakma mellett a közönség is megjegyezze a nevét. Az Elveszett jelentésért a legjobb forgatókönyvnek járó Oscart kapta, bár a legjobb film, legjobb rendező kategóriában is izgulhatott, hiába. Ekkor Velencéből is még csak a Lina Mangiacapre-díjjal távozott, pedig, ha valamelyik filmjét díjazni kellett volna ezen a fesztiválon, az a mostani elődje, a Bill Murray-s változat volt. 2006-ban a Marie Antoinette életrajzi filmjét inkább csak a díszletekért és a kosztümért méltatták.

Coppola a fesztivál fennállásának 67 éve alatt a negyedik nő, aki kiérdemelte Velencében az Aranyoroszlánt. Előtte Margarethe von Trotta az Ólomidőért, Agnès Varda a Sem fedél, sem törvényért, Mira Nair az Esküvő monszun idejénért kapott fődíjat. Egyben a negyedik amerikai rendező, aki átvehette a szobrot: John Cassavetes, Robert Altman és Darren Aronofsky részesült ugyanitt ebben az elismerésben, utóbbi volt most a nagy versenytárs a Black Swan misztikus balett-thrillerével. A Telegraph ötből négy csillagot adott Aronofsky alkotására, kiemelve a nagyszerű szereposztást (főleg a főszereplő Natalie Portmant), és a képi megjelenítést. Portman filmbéli vetélytársát formáló Mila Kunis a Mastroianni-díjat vehette át.

A díjátadó másik érdekessége az volt, hogy Alex de la Iglesia spanyol rendező a politikai tragikomédiájáért, a The Last Circus-ért nyert Ezüstoroszlánt térdre ereszkedve köszönte meg egy „Az Isten szerelmére, nagyon köszönöm!”-mel.

A legjobb férfiszínész elismerésével jutalmazott Vincent Gallo tüntető távollétével fokozta a gála szokatlanságát. Jerzy Skolimowski Essential Killing ír-lengyel-magyar-norvég koprodukcióban készült drámájában a kiemelt színész díjazása azért is szokatlan, mert az életéért küzdő afgán szökevényként a játékidő alatt sem szólal meg. „Biztos vagyok benne, hogy Gallo meg akarja köszönni a rendezőnek, azaz nekem, és a forgatókönyvírónak, aki szintén én lennék, no meg a producernek is, aki megint csak én vagyok” - használta ki a távollétét Skolimowski. A színésznők között Ariane Labed, az Attenberg című görög film főszereplője nyert az esélyesnek tartott Portman helyett.

A versenyfilmek között több közönségnek szánt darab is szerepelt, de a fesztiválon bemutatott Machate-akciófilmet a kritikusok is többnyire pozitívan értékelték, a rottentomatoeson 72 százalékon áll, a Bangor Daily News szerint minden idők egyik legjobb akciófilmje.

A magyar mozikba novemberben kerülő, Ben Affleck rendezte A tolvajok városáról az Independent azt írta, hogy a 70-es évek amerikai thrillereire, a Serpicore és a Charley Varrickra hasonlít, ahol még a szereplők megismerése volt fontos az akciónál, de sajnos a történetmesélést kissé aláaknázza a sok pózolás és a macsó szöveg.

Érdekes filmként harangozzák be még a Joaquin Phoenixről szóló dokumentumfilmet, amiben a főhőst, mivel feladta a színészkedést, rapperként követhetjük. Ben Affleck öccse, Casey rendezte I'm Still Here című filmről az Independent kritikusa azt írta, a játékidő végén sem válik tisztává, hogy miért döntött a rapper karrier mellett. Ugyanitt azt sem értik, hogy mi késztette arra a kis Afflecket, hogy egy ilyen alkotást készítsen. Bár - ahogy írják - betekintést nyerhetünk a főszereplő színész sok hantája mögé.

Julie Taymor új rendezéséhez William Shakespeare egyik könyvét, A vihart porolta le, férfi helyett nővel a középpontban. A Telegraph kritikájában megemlíti, hogy a film egy szórakoztató darab, vibráló és színpompás, a szereplőgárda is kitűnő, Hellen Mirren és Flicity Jones kiemelkedő.

A 24 versenyfilmet felvonultató programban idén volt a legfiatalabb a versenyzőgárda, a színvonal pedig nem emelkedett ki, inkább kísérletezőbb volt az eddigieknél, a rendezők közül esélyesként csak Darren Aronofskyt emlegették. A zsűri döntése megcáfolta a találgatásokat (a további díjak itt tekinthetőek meg.)