Már itthon is 3D a Kiskakas

A Kino moziban október 21-23-ig tartó Kiskakas Fesztivál rajzfilmjeivel eddig nagyon elégedettek voltunk. Attól olyan jók ezek az európai alkotások, hogy az európai egyetemeken a vizsgafilmre már régóta nagyobb csoportok állnak össze a magyar szerzői filmek helyett, és specializálódnak. Van, aki például hátteres lesz, és van, aki épkézláb, lineáris történetet ír, ami miatt sokszor humoros történetbe is belefuthatunk.

Az itt bemutatott európai animációk között számtalan fesztiváldíjas és Oscar-jelölt kisfilmet is meg lehet tekinteni még szombatig. Délután és este vetítéseket tartanak a Kino moziban, délelőtt szakmai vitákat, és prezentációkat. Utóbbiak egyikén megtekinthetjük például, hogy hároméves képzés után hat párizsi animációs hallgató közös diplomamunkájaként hogyan készült Oscar-jelölt rajzfilm. (A részletes program itt található.)

Míg a rajzfilmeseinket eddig azzal vádoltuk, hogy kis csapatban szerzői, személyes rajzfilmeket alkotnak a magyar játékfilmekhez hasonlóan vizsgafilmekként, és aztán mindenki rendezőként akar elhelyezkedni, Fülöp József, animációtanszék-vezető szerint ez már nem igaz. "2007 óta már a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (Mome) is kétfokozatú képzés célozza be azt, hogy az alapképzésben végzettséget szerzők is képesek legyenek stúdiókban különböző kreatív területeken szerepet vállalni, animátorként, storyboard artisként, hátteresként, figuratervezőként". Emellett olyan rendezőket képeznek, akik például a mese.tv-vel koprodukcióban a Versfilmek sorozatban 3d-ben is fejlesztenek más animációs technikák mellett.

Három magyar filmet kaptunk a szervező Mome-tól a fesztivál ajánláshoz: ezek közül az első kettő alsóbb évesek (azóta végzősök) munkája, a harmadik diplomafilm. "Momés trendről konkrétan nem tudunk beszélni, hiszen az egyetemi stúdiumok lényege, hogy a diákok minél több technikát megismerjenek és kipróbáljanak" - mondta Domonyi Rita, az egyetem dramaturgtanára. Ami biztos, ezek a filmek azok közé tartoznak, amik a kísérleti jelleget erősítik, nem a szórakoztató, történetközpontú kisfilmek közé, így nem is próbálkoztunk azzal, hogy megpróbáljuk racionálisan meghatározni, miről szólnak.

A Határvonalak tipikus régi momés film a jobbik fajtából. Hagyományos technika, de valószínűleg számítógépen összerakva. Rajzanimáció, fekete-fehér küzdelme a térben, a formákkal és a fekete-fehérrel.

A Whales Paradise (Bálnaparadicsom) újabb, frisebb dolog. Videó és digitális 2D animáció technikával készült vegyesen: élőfelvételbe rajzolnak, és számítógéppel hozzák össze a kettőt. A szakmabeliek szerint ez könnyen elkészíthető típus. Ugyanakkor nagy benne a kreativitás lehetősége: itt időtlen utazást mutatnak azzal, hogy a formák és a zene kifolyik az országútra, és suhan a tájjal.

Traub Viki diplomafilmjén, az Eső című digitális festményanimáción is inkább az atmoszférán van a hangsúly: esik az eső a világra, a vízben pedig feloldódik minden. Nem mindig szerencsés a festményfilm: a technika behatárolja és irányítja a filmet, ahogy az egyik képkockából folyik át a másikba. Mint a homokanimációnál.