Melyik a legjobb rablós film?

Michael Mann mesterművéből nem hiába merítenek immáron 15 éve a rendezők, a film úgy tökéletes, ahogy van. Az utcai lövöldözés, a két főszereplő kapcsolata, a karakterek felépítése, a zene, a hangokkal való játék, és nem mellesleg a történet mind-mind zseniális önmagában is, de egyben hatalmasat szólnak. Ez az a film, amit csak moziban, hatalmas vásznon érdemes megnézni.

Egy igaz történet megrázó filmváltozata, Al Pacino főszereplésével, akit Sydney Lumet rendező még valahogy rá tudott arra venni, hogy ne játssza túl a szerepét. Pacino élettársa műtétjére akarja a pénzt összeszedni nem túl konvencionális módszerrel, a vége nem lehet más, csak médiacirkusz és tragédia.

A műfaj egyik klasszikus darabja Steve McQueen és Ali MacGraw főszereplésével. Erőszakos, véres, mocskos film, aminek a főszereplője egy igazi tapló, mégis drukkolunk neki. Sam Peckinpah rendezte, Walter Hill írta, a történet pedig egy utolsó nagy balhéról szól, meg arról, hogy a tolvajbecsület mint olyan, soha nem is létezett.

Steven Soderberg sztárparádéját Clooney vezeti sikerre, ez a valaha készült legsikkesebb rablós film, még a Thomas Crown affér két változatát is felülmúlja ezen a téren. A balhé kellőképpen összetett és szövevényes, Clooney meg pont úgy billegteti a fejét, ahogy azt elvárjuk tőle. A két folytatás felesleges volt.

Szörföző bankrablókat Patrick Swayze és Keanu Reeves filmje előtt és utána sem nagyon láttunk, hát még ejtőernyőzőket. Ha a film a kétezres években készül, Reeves karaktere tuti, hogy a szörfguruba lett volna szerelmes, nem Lori Petty pincérnőjébe. Gary Busey ebben a filmben még félig normális volt, ezért is jár egy plusz pont.

Clive Owen és Denzel Washington macska-egér játéka egy nagy és több kisebb csavarral megbolondítva. Spike Lee szépen fényképezett, izgalmas filmet forgatott, aminek az utolsó pár perce legalább akkorát üt, mint a Közönséges bűnözők zárójelenete.

A 2003-as remake egy sima hollywoodi akciófilm volt, a Michael Caine főszereplésével készült eredeti viszont egy vicces, szerethető rablós film, amiben még Benny Hill is feltűnik, bizony. A tízperces autós üldözés a kor lehetőségeihez képest zseniálisan sikerült.

George Clooney két filmmel is felkerült listánkra. A fickónak olyan megnyerő arca van, hogy nincs az a bankpénztáros/FBI-ügynök, aki neme tudna neki mondani. A filmet Elmore Leonard egyik kiváló regényéből készítette Steven Soderbergh, aki még azt is el tudta érni, hogy Jennifer Lopeztől ne verje ki a víz az embert.

Gene Hackman kőkemény profi bűnözője és Sam Rockwell tenyérbemászóan gyökér alakítása miatt érdemes megnézni David Mamet drámaíró aranyrablásos filmjét, amiben annyi csavar van, mint egy MiG 21-es vadászgépben, és egy percig sem szabad azt hinni, tudjuk, mi történik a szemünk előtt, mert nem így van.

Affleck Géza legújabb rendezésében rettentő maszkokban rabolnak maszkot még rettentőbb tájszólásban beszélő proli bűnözők, mindezt a Virágárus nevű helyi keresztapa utasítására. A hipós nyomeltüntetés frankó, a film elején látható rablás profi és hihető. A film jó tempójú és érdekes, bár a szerelmi szál helyett inkább még raboltattuk volna a gengsztereket.

Woody Allen filmje már magában is egy mestermű, amire a sokat szidott, de ebben az esetben zseniálisnak bizonyuló magyar szinkron rátesz még egy lapáttal. „Csak semmi cicó, nálam van a slukker!”