Meghalt a Krull és a Bullitt rendezője

Peter Yates eredetileg színpadi színészként végzett a Royal Academy of Dramatic Arton, de miután az Oscar-díjas Tony Richardson asszisztense lett, a kamera innenső oldalát választotta. Első filmje az 1963-asNyári vakáció című musical volt, de gyorsan átpártolt az akciódúsabb műfajokhoz, és 67-ben saját verziót írt és rendezett Robbery címmel a nagy vonatrablásból, amiért elnyerte a brit forgatókönyvírók díját is.

Az igazi áttörést Steve McQueen legendás autós akciófilmje, a 68-as Bullitt (nálunk: San Franciscó-i zsaru) hozta meg neki, aminek a forgatásakor Yates ragaszkodott hozzá, hogy igazi kocsikkal, igazi dombon ugratós-satufékkel kanyarodós üldözéseket, és hatalmas borulásokat vegyenek fel San Francisco utcáin, alapjaiban meghatározva ezzel a későbbi évtizedek keménytökű zsarufilmjeinek hangulatát.

Yates a következő években szinte minden műfajban kipróbálta magát: forgatott háborús drámát (Murphy háborúja), búváros-kincsvadászos kalandfilmet (A mélység), thrillert (Vigyázó szemek, Sigourney Weaverrel a főszerepben), a vígjátékaiban pedig olyan színészlegendákat irányított, mint Robert Redford (A nagy balfogás), Barbara Streisand (Csak a férjem meg ne tudja!).

A 79-es Start két kerékenért és a 83-as Az öltöztetőért összesen négyszer jelölték Oscarra, de egyet sem kapott meg, az utóbbi filmet viszont Berlinben és Japánban is díjazták. Yates a 80-as években tomboló habszivacs lényes fantasy-őrület idején is maradandót alkotott: a 83-as Támadás a Krull bolygó ellen ma már ugyanolyan klasszikusa a műfajnak, mint a Fantasztikus labirintus, a Végtelen történet, a Legenda vagy a Willow.

A Stephen King-rajongók a Hasznos holmik 93-as filmváltozata miatt emlékezhetnek Yates nevére, aki a 99-es Szellemtanya című Michael Cane-vígjáték után már csak két tévéfilmet készített a haláláig (Don Quijote, A béke szigete).