A közösségi háló felzabálja a fekete hattyút?

Az Aranyglóbusz a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók díja (Hollywood Foreign Press Association), a második legnépszerűbb díjkiosztó az Oscar után, időben követlenül előtte: január 16-án 68. alkalommal adják át a filmes és tévés díjakat, utóbbiakat a C:C-n foglaltuk össze.

Kilencven újságíró szavazata dönt, sokszor akár érthetetlen jelölési folyamatok után: idén nem érthető a Díva, Az utazó, Angelina Jolie, Johnny Depp vagy Jake Gyllenhaal jelölése, de sebaj, értjük, hogy kellenek a sztárok a nézettséghez. Johnny Depp Johnny Depp-pel vív majd nagy harcot többek között a legjobb mucial és vígjáték kategóriában, ami sokat elárul idén a verseny komolyságáról, mert egyik szerepe Az utazó, a másik az Alice Csodaországban. Főleg, hogy még az a Jake Gyllenhaal is bekerült ide a Szerelem és más drogokért, aki bár nyilvánvalóan jól néz ki meztelenül, de ebben a gyenge filmben ő sem mutatott sokat.

Az Aranyglóbusz ezek ellenére szórakoztató esemény tud lenni, és a legjobbak közül egyedül a Coen-testvérek Jeff Bridges főszereplésével készült, 100 millió dollár feletti jegybevételt hozó, A félszemű című westernje hiányzik, ami az Oscaron már ott lesz a jelöltek között.

Idén egy jó dolog biztos történik: Robert De Nirónak Cecil B. DeMille életműdíjat ad át Matt Damon.

A legjobb filmnek járó díjért a dráma kategóriában egymástól jelentősen eltérő filmek versenyeznek. David Fincher nagyon népszerű filmje a Facebookról, A közösségi háló nem üti meg a rendezőtől elvárt erősséget, de jó kritikákat kapott, és ha számít a pénzügyi siker, ahogy az Avatarnál például, akkor még a legjobb is lehet. Fő ellenfele a dadogós VI. Györgyről szóló, A király beszéde lesz, amit az a Tom Hooper jegyez, aki John Adamset és a The Damned Unitedet rendezte. A második világháborúhoz közeli történet főszereplője Colin Firth, a Weinstein-csapat gyártotta a mozit, több díjat is kapott.

A fesztiválszezon kedvence A fekete hattyú, amiben Darren Aronofskynak sikerült egybegyúrnia a Hattyúk tavát egy súlyos éntörténettel, mindezt úgy, hogy Natalie Portman az eddigi legerősebb és legösszetettebb alakításával felszámolja önmagát, hogy feloldódjon a művészetben. A színészek és a látvány is működik, minden ki lett találva, talán itt eggyel bátrabban adnak legjobb film díjat, mint az Oscaron, ahol tutinak látszik A közösségi háló sikere. A fenti filmeket jegyző rendezők közül is kiválasztják a legjobbat. Sokan beszélnek David Fincherről és Darren Aronofskyról, utóbbinak A pankrátorért is járt volna valami, most pótolhatnak magyarázkodás nélkül.

A Fighter című életrajzi bokszfilmben Mark Wahlberg és a megint elképesztően lefogyó Christian Bale igyekeznek felkészülni egy jelentős meccsre. A Darren Aronofskytól átvett projekt egy átlagos bokszfilm lenne, de azt két dolog dobja fel: Christian Bale, és a vele hozott családi dráma. A híres bokszoló, Micky Ward életét feldolgozó mozi Davi O. Russell ügyes munkájáról szólna, ha Bale nem lenne a method acting-nak ilyen nagy híve, és nem dobná el a Batmanekre felépített izmos testét és kilóit. A gépész és A hajnali mentőakció forgatására is megcsinálta már ezt a fogyókúrát, önmagában ezért kijárna neki a díj, de az egész filmben olyan frusztráló és zavaró a karaktere, olyan erősen rányomja játéka magát a filmre, hogy csak ő futhat be. Emiatt Mark Wahlbergnek még másik, a legjobb férfi alakítások között sem lesz esélye.

Leonardo DiCaprio 2010 Mátrixában, az Eredetben egy kreatívan és alaposan felépített vizuális koncepcióban nyomoz a gondolatok eredete után. Christopher Nolan rendezése jogosan szerepel a legjobb ötben, legyen elég ennyi neki.

Ha díjazhatnék legjobb filmet: A fekete hattyú.

Ha díjazhatnék legjobb rendezőt: Darren Aronofsky.

Nyerhet-e Aranyglóbuszt Zuckerberg?

Valószínűleg nem, mert James Franco például a film 15. percében beszorul hegymászóként egy kanyonba, ami már elég nagy kulimász ahhoz, hogy érdekesebb legyen Zuckerbergnél, aki mindössze megváltoztatta a Facebookkal az internetet és vele az emberek életét, talán majd a folytatásért. A 2003-ban a kanyonban egyedül ragadt hegymászó, Aron Ralston mindent, értsd valóban mindent megtesz, hogy kiszabadítsa kezét a szikla alól. A Gettómilliomossal nagyot futó Danny Boyle egy lehetetlen és elsőre talán megfilmesíthetetlen, ráadásul megtörtént esetet dolgoz fel remekül, helyenként szórakoztatóan, néhol brutális realitással.

Cannes-ban volt a premierje a Blue Valentine című, nagyon nyomasztó, és épp ezért jó családi drámának. Adva van egy házaspár és a gyerekük, és miközben igyekeznek megmenteni önmagukat, rájönnek saját törékenységükre. Ryan Goslingot dobja ki a feleség, küzd is szerencsétlen rendesen, de díjat nem ér.

A Mark Zuckerberget alakító Jesse Eisenberget nem jelöltem volna a díjra, mert Fincher Facebook-filmjében semmi különöset nem mutatott, ahogy Mark Wahlberg is túlzás ide, még ha elég ügyes is volt a családi bajaitól hátráltatott bunyós, Micky Ward megformálásában a Fighterben. Christian Bale mellett neki jutott kevesebb. A király beszédében Colin Firth remek a kritikák szerint, ő a legesélyesebb a díjra, főleg, hogy Jeff Bridgest A félszemű című Coen-filmben nyújtott játékáért itt nem jelölték, majd pótolhat az Oscaron?

Ha díjazhatnék: James Franco, de nem láttam Colin Firth dadogós királyát.

A díjszezonnak mindig vannak központi figurái, tavaly előtt Mickey Rourke volt például ilyen, idén Natalie Portman A fekete hattyúban nyújtott elképesztő játékáért. A Leon, a profi Mathildéje alakításával megmutatta, hogy az egyik legjobb, és nem csak az egyik legszebb színésznő. A balerina, Nina a Hattyúk tava főszerepéért küzd, amihez meg kell teremtenie a fekete hattyút nemcsak a színpadon, hanem életében is, hogy megértse önmagát, és ezzel maradéktalanul megoldja a balett főszerepét. Mint minden nagy szerep, ez is az önismeretről szól, de Ninának főleg az elfojtás jut. Legerősebb kihívójaként az Oscar-díjas Nicole Kidman és Halle Berry indul harcba, előbbi a Rabbit Hole-lal, utóbbi a Frankie és Alice-szal. A fent már dicsért Blue Valentine-ban Oscar-jelölést ért Michelle Willamsnek, hogy kidobta Goslingot. A Túl a barátságonért már jelölték 2006-ban.

Ha díjazhatnék: Natalie Portman.

Mit keres itt Angelina Jolie?

Az Aranyglóbusz egyik legfurább kategóriája a musical és komédia, amibe idén több érthetetlen jelölt is került, ezért rendesen alul is kezelem most. A Cher és Christina Aguilera főszereplésével készült mozi a pénztárakban és a kritikákban is megbukott, De legalább a két énekesnő mindenképp ott lesz a díjátadón: 55 milliós költségvetésére hozott 37-et. Hasonlóan sztárok sorát vonultatja fel a CIA nyuggerkommandójának túlélési kísérlete Helen Mirrennel, Bruce Willisszel, Morgan Freemannel és a csodásan buggyant John Malkovich-csal. Ez utóbbi egy szórakoztató film, de a középszerből alig emelkedik ki. Valószínűleg csak Angelina Jolie és Johnny Depp népszerűsége miatt került a jelöltek közé az elég modorosra és bosszantóra sikeredett Az utazó című remake is. Az Alice Csodaországbanról legyen elég annyi, hogy se nem vígjáték, se nem musical.

A The Kids Are All Right viszont rendes dráma néhány vicces jelenettel. Van egy csodás leszbi párunk, Annette Bening és Julianne Moore, akik instant spermából létrehoztak két szép gyereket, egyikük főiskolára megy, úgyhogy végre megtudhatja, ki a sperma tulajdonosa. Mark Ruffalo pedig jófej és segítőkész. A család minden szemszögből család, mindegy, hogy két nő irányítja, a hazugság és a csalás ugyanúgy fáj mindenkinek, az érzelmek és kapcsolatok hasonlóan fáradnak.  Lisa Cholodenko rendező ügyesen vezeti a cselekményt.

Ha díjazhatnék: The Kids Are All Right

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!