Bármilyen gáláról is legyen szó, a műsor elképzelhetetlen egy vagy több vicces műsorvezető nélkül, aki könnyed, laza poénokkal vezeti fel az egyes kategóriákat és finoman szurkálja a nézőtéren helyet foglaló celebeket - már ami az általánosan kialakult képet illeti. Ezzel szemben a gálaműsor nyolc évtizedes történetében több olyan év is volt, amikor egyáltalán nem volt műsorvezetés (1948, 1969-71 és 1989), máskor pedig csak simán nem jött össze a vicceskedés.
Az Oscarok legjobbnak tartott házigazdája Bob Hope volt, aki első ízben 1940-ben vezette le a díjátadót. Összesen 18 alkalommal állt színpadon, és ő volt az, aki hagyományt teremtett a vicceskedő műsorvezetésből.
Szintén a legjobbak között emlegetik Johnny Carsont, aki 1979 és 1984 között ötször volt a műsor házigazdája. 1979-ben ő volt az, aki első ízben kritizálta a gála hosszúságát: "Két órányi szórakozás négy órára elhúzva." Billy Crystal komikus is többször vezette le a gálát, egészen pontosan nyolcszor. Emlékezetes jelenetei közül is kiemelkedik az, amikor lóháton érkezett a színpadra, vagy amikor Hannibal Lecternek öltözött be a Bárányok hallgatnak tiszteletére.
Míg a hetvenes években nem volt hiány a botrányos jelenetekben, - gondoljunk csak a Marlon Brando helyett díjat átvevő indián lányra vagy Vanessa Redgrave politikai kinyilatkoztatásaira, esetleg a színpadon átrohanó pucér fickóra - 2000-re a gála kezdett unalomba fulladni. A producerek botrányra vágytak, így 2005-ben Chris Rockhoz fordultak segítségért.
Rock pár poénja ült, de amikor Tobey Maguire, Colin Farrell és Jude Law színészi kvalitásait kérdőjelezte meg, a poénokat hűvös taps fogadta csak. 1995-ben David Letterman hülyét csinált magából és Tom Hanksből is, de előtte még sikerült a Filmakadémiát is vérig sértenie.
1994-ben jutott el az Akadémia addig, hogy a műsort egy fekete komikusra, és egyben az első női házigazdára bízza. Whoopi Goldbergnek jutott a megtiszteltetés, és élt is vele - olyannyira, hogy a producerek még háromszor visszahívták ezt követően. 2008-ban, amikor a műsorban felidézték az Oscar történetének legjelentősebb pillanatait, mindezek ellenére kimaradt a montázsból. A blogoszféra felbolydult, a botrány láttán a készítők sietve bocsánatot kértek Goldbergtől.
1959-ben, bármilyen hihetetlen is, a gála húsz perccel hamarabb ért véget, mint a közvetítő NBC betervezte. A házigazda Jerry Lewis kénytelen volt rögtönzésekkel kitölteni az üresjáratot, de amikor Lewis felkapott egy trombitát, majd a zenekart kezdte el vezényelni, azonnal elvették a képet és a hangot.
David Niven irigylésre méltó hidegvérrel fogadta 1974-ben azt a Robert Opel nevű fickót, aki az élő közvetítés alatt anyaszült meztelenül szaladt át a színpadon, megjegyzése (Ő az, akin csak akkor röhögnek, ha levetkőzve megmutatja hiányosságait) az egyik nagy klasszikus Oscar-momentum azóta is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
