Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az utolsó vágás jogáról a Filmalap Támogatási szabályzata rendelkezik: jelenleg röviden annyit írnak erről, hogy „a Támogatót megilleti a produkció végső vágás jóváhagyásának joga”. Vagyis az állami pénzért cserébe a filmalap beleszólást akar a film történetvezetésébe, cselekményébe és párbeszédeibe is, Andrew Vajna pedig saját szempontjai szerint mérlegelhetné, hogy elégedett-e egy alkotással. A gyakorlat persze Amerikából ered, csakhogy Vajna annak idején nem mint állami tisztviselő, hanem saját és befektetői pénzét kockáztató producer szólt bele a vágásba, ráadásul a gyakorlattal nem csak az a baj, hogy sokakban a Kádár-kori cenzúrát idézi, de eleshetünk sok koprodukciós együttműködéstől, azaz sok külföldi pénztől is, mivel Európában szokatlan ez a módszer.
A Független Producerek Szövetségének is ez volt a fő problémája azon a megbeszélésen, ahova eszmecserére hívták a filmalap igazgatóságát.
A magyarok ugyanis azzal, hogy nem a rendező dönt a filmről, hanem a magyar Filmalap, az európai szokásjogot sértenék meg. Ha az olasz vagy a német produkció rendezőjének magyar részvételért cserébe le kéne tennie erről a jogról, az alapban megnehezítené a koprodukció létrejöttét. Világszerte ugyanis háromféle lehetőség van az utolsó vágás jogára: vagy a producer dönt a végső szerkezetről, mint legtöbbször Amerikában teszik, vagy a rendező, mint eddig Magyarországon, és legtöbbször Európában történt, vagy a rendező és a producer együtt egyéni megállapodás alapján. Az új szabályzat szerint azonban a Filmalap vezetősége döntene, amihez hasonló példát is csak segítséggel találtunk. A technikai részletekről nem kaptunk felvilágosítást, de valószínűleg a kormánybiztos, és a Filmalap vezetősége és döntőbizottsága nézné meg együtt a filmeket a végső vágás előtt.
„A mostani magyar szabályzat szerint bármekkora magyar állami részvétel esetén a Filmalapot illeti ez a jog, és ez sem a hazai, sem az európai gyakorlatnak nem felel meg” – mondta Pataki Ágnes, a frissen újraalakult Független Producerek Szövetségének vezetője. Hogy ezt mennyi hozzájárulásért cserébe alkalmaznák? A magyar koprodukciós hozzájárulás az alapesetben is maximum a költségvetés 50 százaléka lehet, a felső limit 150 millió forint. Ennél több pénzzel is támogathatnak egy-egy alkotást, de az már többlettámogatásnak minősül, a producerek azonban inkább amiatt aggódnak, hogy kisebb támogatásért cserébe is átengedjék a rendezők ezt a jogot.
„Miért van a kormánybiztos kezében az utolsó vágás joga?” – teszi fel a legfontosabb kérdést Török Ferenc, a 2001-es Moszkva térrel befutott rendező, hisz a Filmalap támogatási szabályzata szerint így nem a rendező, és nem is a film producere, vagy a megrendelő stúdió vezetője, hanem az állami pénzt osztó alap bizottsága döntene a végső vágásról. A filmalapot Andrew Vajna kormánybiztos irányítja, és Vajna nevezi ki a döntőbizottság tagjait is. Vagyis az állami filmfinanszírozását végző intézmény felügyelete állami tartalomkontrollt jelentene egyben, és egyszemélyben a kormánybiztos felügyeletét.
Andrew Vajnának is feltettük a "miért ő dönt az utolsó vágásról?"-kérdést: “Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a Filmalap az állam, az emberek pénzéért felel - válaszolta. - Éppen ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az elkészülő produkciók szorosan igazodjanak ahhoz a forgatókönyvhöz, gyártási tervhez és költségvetéshez amelyre korábban a támogatást megkapták”. De betartatni a forgatókönyvet, vagy számon kérni a költségvetést, az a megkérdezett filmesek szerint nem azt jelenti, hogy konkrétan megmondják nekik, hogy vágják össze a film végső változatát.
"Ugyanakkor az európai filmeket támogató Eurimages, - az Európai Tanács szervezete – az európai normákat, illetve az európai szerzői jogi törvényeket veszi alapul, ehhez igazodik a támogatási rendszere - mondta az Indexnek Bereczki Csaba, aki a Mozgókép Közalapítvány után a Filmalap utódszervezetnél is nemzetközi igazgató maradt.
Ezzel a producerek véleménye szerint nehezebb helyzetbe kerülne a magyar filmek nemzetközi koprodukciós, illetve pályázati lehetősége. Vagyis az európai pályázatból alapból nem zárnák ki őket, csak épp partnereket találnának nehezen, és nélkülük nem lehet pályázni. Európában ugyanis a szerzői jogi törvények védik az alkotókat, és nem biztos, hogy egy olyan állam projektcégével társulnának, ahol a támogatásért cserébe megnyirbálnák az adott esetben cseh, német vagy bolgár rendező jogait.
Európában egyéni megegyezés alapján a producer is javasolhat forgalmazási, értékesítési szempontok miatt, de többnyire a rendező jár el a szerzők képviseletében az alkotás alatt, ahogy a végső vágásnál is. „Az európai filmgyártás rendező-központú, azaz a producer a rendező egyfajta menedzsereként, elsősorban az ő művészi ambícióit próbálja elősegíteni” - fogalmazott Angelusz Iván producer, aki hét éve foglalkozik filmekkel, és többek között az Intim fejlövést jegyzi. De az állításával főleg az elmúlt húsz év magyar gyakorlatát jellemezte. Pusztai Ferenc, a Nyomozó és a Pál Adrienn-filmek producerének tapasztalata szerint Nyugat-Európában inkább mellérendelt szerep a jellemző a rendező-producer párosra.
Amerikában ezzel ellentétben copyright gyakorlat van, vagyis az adott termék megvehető. A nagyobb költségvetésű filmek és a nagyobb stúdiók esetében jellemzőbb a producerek uralma, vagyis gyakran ők döntenek a film végső szerkezetéről, ők hajtják be a rendezőn is a megrendelt terméket. Ebben az esetben később ismerkedhetnek meg a nézők a rendezői változattal, ami gyakran a merészebb és/vagy a durvább változat. De ez Amerikában sem sztenderd: akad bőven olyan ismert rendező, aki magánál tudja tartani a final cut-jogot, még ha major produkcióban dolgozik is. A függetleneknél meg még jellemzőbb ez.
Vajna az Indexnek elmondta, a Filmalap final cut-jogára van Amerikán kívüli mai példa: „A British Film Institute, a szintén lottóbevételekből állami filmes támogatást nyújtó angol szervezet szabályzatában is benne van például az utolsó vágás elfogadásának joga” – említette. Svédországban pedig évek óta vita folyik arról, hogy az utolsó vágás joga a rendezőt vagy a producert illesse meg”.
Ez igaz, de a britek nem is tagjai egyik európai támogatási rendszernek sem. Egyrészt mert nem nem fogadják el az európai szerzői jogi normákat, másrészt mert nincs rá szükségük, hiszen az angol nyelv miatt nyitva van számukra az amerikai, a kanadai, az ausztrál, az új zélandi, a nyugat-és a dél afrikai piac, tehát a világ háromnegyede. A magyar kultúráról és nyelvről sajnos ezt nem lehet elmondani.
"Számos európai filmalapnál is bemutatják a filmet, de csak megmutatási kötelezettség van ilyenkor, aminek csak és kizárólag az a célja, hogy ellenőrizzék, a támogatott alkotás létrejötte tartalmilag és technikailag a megítélt támogatás szerint történt-e" - mondta erről Pusztai Ferenc producer. Ez egyébként a Mozgókép Közalapítványnál is elfogadott gyakorlat volt: Dettre Gábor a Romazsaru-filmjéről leadott egy 120 perces tervet, majd a 200 perces változatot nem fogadták el moziváltozatra, csak a rövidebbet egy évvel később. Az utolsó vágás ugye ennél a gyakorlatnál többet takar.
Vajnáék a viták után a támogatás mértéke szerint tennének engedményt a szabályzatban. A kormánybiztos az Indexnek így fogalmazott: „A támogatási szabályzatban megfontolható az a módosítás, hogy amennyiben a Filmalap többlettámogatást nyújt, és így a produkcióban többségi állami koproduceri pozícióba kerül, akkor legyen érvényben az utolsó vágás elfogadásának joga, összhangban az erre vonatkozó európai gyakorlattal“. Pataki Ágiék már ezzel a változtatással is megelégednének.
Ellenben az európai szerzői jogoknak nem felelne meg, hisz a Filmalap vezetősége dönthetne az utolsó vágásról, nem a rendező. Ahogy az amerikai szokásnak sem, hisz nem a producer, vagy a megrendelő magánstúdió vezetője döntene a vetítőterem bőrfoteleiből. Továbbra is az állami pénzeket osztó filmalap kötné ki a támogatási szabályzatában, hogy a final cut-jogról dönthetnek, vagyis a végső változattal szembeni tanácsok betartására köteleznék a támogatott filmeseket. Kérdés, ha a magyar fél adja a többségi pénzt, akkor a külföldi partner ezt lenyeli-e.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
