Jenő
3 °C
8 °C

John Turturro tökéletes patkánykirály

2011.12.11. 13:33
A Hollywoodban is alkotó Andrej Koncsalovszkij, Nyikita Mihalkov bátyja a Diótörő 3D című Csajkovszkij-darab angol-magyar adaptációjának magyarországi rendezésével nagy fába vágta a fejszéjét. A film több évig készült, 15 millió dollár pluszköltséget hozott, és az angol-magyar fél pénzügyi vitáját. Két év után itthon is bemutatják.

Hogy jutott eszébe egy Hollywoodot faképnél hagyó orosz szerzői filmesnek, hogy 3d-re alakítsa a filmjét forgatás után?

Andrei Koncsalovszkij
Andrei Koncsalovszkij
Fotó: Francois Guillot

A 3D-ről nem gondolom, hogy fontos része a művészetnek. Inkább egy stimuláció: az álomhoz és varázslathoz kiváló kifejezőeszköz.

Maga a film már két éve be lett mutatva Angliában, Oroszországban, Németországban is. Mennyire hozta a várakozásokat?

Nem hazudhatok, de az igazat sem mondhatom el. Sokszor van egy elképzelésünk, és aztán más lesz, amikor elkészül. Aztán elkezdjük azt gondolni, hogy pont ezt szeretnénk. Az én elképzelésem az volt, hogy megríkassam vagy nevettessem a közönséget, mint a gyerekeket. Ebben az értelemben ez be is jött, legalábbis kifinomultabb közönségeknél.

Hogy fogadták a kritikák azt, hogy a Diótörő adaptációja egy Patkányországban játszódó sötét mese lett?

A kritikai fogadtatás megosztott volt, főleg abban a tekintetben, hogy a film családi mozinak számít-e. Egyesek szerint gyerekmesének túl kegyetlen, inkább felnőtteknek való. Sok kritikus azt vetette a szememre, hogy a film messze esik Csajkovszkijtól, és a darab alapjául szolgáló Hoffmann-regényen alapul. Egy bájos kis tündérmesére számítottak, ezzel szemben itt szörnyetegek és más sötét figurák szerepelnek.

Milyen volt a főszereplő John Turturróval dolgozni?

Csodálatos színész és hihetetlenül természetes. Tökéletes volt patkánykirálynak.

2007-ban forgatták a pomázi Stern stúdióban a filmet. Azt nyilatkozta erről, hogy az jó, amit a magyarok az amerikaiaktól tanultak.

A magyar filmipar nagyon fejlett, legalábbis szakmai tekintetben. Kétségkívül nagyon jól képzett emberekkel dolgoztam együtt. Ami a munka vezetését, szervezését illeti, abban már kevésbé jók. Nagyon szervezetlenek voltak, és ezzel nem voltam túl elégedett.

Azt is nyilatkozta, hogy az oroszoktól a rosszat tanulták meg a magyarok, azt, hogy hogyan kell lopni. Még bírósághoz is fordult az ügyben, végül megszüntették a nyomozást, megállapították, hogy a magyar részről nem történt adócsalás. Akkor mi történt?

Igazság szerint a magyar szervezés körül folyt a pénz. Kölcsönt kellett felvenni, igaz, nemcsak a magyarok hibájából. De sajnos a magyar cég, akikkel együtt dolgoztunk (HCC Kft, Cirkó József) nem volt túl felkészült a pénz kezelését illetően. De ezt most nem részletezném.

Elfogyott a költségvetésre szánt 60 millió dollár, majd a forgatást követően több év után váltott 3d-re. Hogy kapott új löketet a film?

Úgy, hogy végül sikerült olyan embereket találni, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy pénzt adjanak nekem.

Gondolta, hogy ilyen vésztjósló munka lesz belőle?

Valóban sötétre sikeredett, talán sötétebbre, mint gondoltam. De nem is állt szándékomban egy könnyed mesét készíteni. Sok jelentésrétege van. Nemcsak mese, szatíra is egyben. Egyes kritikusok szerint a világ elpatkányosodásaként is felfogható a film: „politikailag korrekt szatírája a diktatúrának, mely demokráciának álcázza magát" - írják. Az csak másodrendű, hogy maga a forgatás is sötétre sikerült: végül 60 helyett 75 millió dollárból készült.

Andrej Koncsalovszkij

Az orosz filmrendező egy kiváló költő fiaként, Nyikita Mihalkov bátyjaként és Tarkovszkij munkatársaként a huszadik századi orosz kultúra csúcsairól indult: az 1966-os Aszja Kljacsina története című művét több mint 15 évre betiltotta a szovjet cenzúra. Az 1970-es filmjét, a Ványa bácsit az orosz filmtörténet egyik legjelentősebb alkotásának tartják. A Szibériáda című filmje 1979-ben a cannes-i fesztivál zsűrijének különdíját kapta. Hollywoodban is szerencsét próbált, de mikor a Tango és Cash című, 89-es közönségfilmje után egy nagyszabásúbb filmje kudarcot vallott, a 91-es A legbelsőbb körök, eljött a tengerentúlról. Azóta Londonban és Moszkvában él és dolgozik.