Milos Forman 80 éves, de még forgatna

Milos Forman 1932-ben született az akkor még csehszlovákiai Cáslavban. Az apja az antifasiszta ellenállás tagja volt, ezért a Gestapo a buchenwaldi koncentrációs táborba vitette, az anyját pedig Auschwitzba. Egyikük sem élte meg a háború végét, így Formant és bátyját a rokonok nevelték fel. A prágai színművészeti főiskolára nem vették fel, a katonaságot viszont mindenképpen el akarta lógni, ezért végül a filmfőiskolán kezdett forgatókönyvírást tanulni. Az 50-es évektől már a csehszlovák tévénél és a filmstúdiókban dolgozott színészként, íróként, dokumentumfilmesként és rendezőasszisztensként, de egy időben ő volt a prágai kísérletező színház, a Laterna Magika látványtervezője is.

Első mozifilmjét, a csehszlovák tinédzserek generációs konfliktusait, esetlen csajozási technikáit és vicces tvisztelését bemutató Fekete Pétert 1964-ben rendezte meg, és bár a locarnói fesztiválon díjat nyert vele, otthon az elvtársak nem örültek, hogy saját magukat látták viszont béna nyakkendős balfaszokként a vásznon.

Az 1965-ös Egy szöszi szerelme szintén a cseh újhullám egyszerre vicces és tragikus szellemiségében leplezte le a diktatórikus rendszerek visszásságait: Forman egy cipőgyári munkáslány szemszögéből mutatta be a szürke szocialista mindennapokat beragyogó meztelenkedést.

Hasonló stílusban készült az 1967-es Tűz van, babám! is, amiben Forman egy szépen induló, majd abszurd őrületbe csapó kisvárosi tűzoltóbált mutat be, vetkőző szépségkirálynőkkel és a diktatúra tipikus, egymást is átverő alattvalóival. Bár a filmet Oscar-díjra is jelölték, a csehszlovák kultúrpolitika őrjöngve tiltotta be, mert szerintük Forman gúnyt űzött a kisemberekből.

Forman a 68-as prágai tavaszt letörő szovjet tankok bevonulása után végleg disszidált Csehszlovákiából, és inkább az Egyesült Államokban kezdett dolgozni. Itt hamar rátalált kedvenc témájára, a hippimozgalomra. 1971-ben forgatta le első, low budget amerikai filmjét, az Elszakadást, ami a gyerekmeik generációját értetlenül szemlélő, marihuánát szívó, vetkőzős pókert játszó szülőkről szólt, és a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját.

Bár Forman mindig is fura paradoxonnak érezte, hogy a cenzúra elől egy olyan országba menekült, ahol hiába forgat jobbnál jobb filmeket, a jogokkal rendelkező, nagy stúdiók mindenbe beleszólnak,  a 70-es évekre egyértelműen amerikai kultrendezővé vált. A diliházban játszódó, 1975-ös Száll a kakukk fészkére meghozta neki is és Jack Nicholsonnak is az első Oscart, de a film emellett hat Golden Globe-ot és 19 további filmes díjat is bezsebelt. Forman 79-ben már amerikai állampolgárként forgatta le a Vietnam ellen LSD-tripekkel lázadó virággyermekek himnuszát, a Hairt. Bár a filmért Forman csak az olaszok Oscarját, a David di Donatello-díjat kapta meg, a nagy amerikai stúdiók ettől kezdve már gigaköltségvetésű filmeket is rá mertek bízni.

Sajnos Milos Forman a 81-es Ragtime-mal hatalmasat bukott: a 20-as évek fekete dzsesszzongoristájának, Coalhouse Walkernek az élete már nem jött be annyira a nézőknek, mint a trapéznadrág és a fejpánt. A drága díszletek és a hosszú forgatás miatt a költségek 32 millió dollárig kúsztak (összehasonlításképp: a 80-ban mozikba kerülő Birodalom visszavág összes űrhajómodellje és habszivacs szörnye kijött 18 millióból), de a film a mozikban csak 21 milliót kapart össze. A rendezőzseni a 84-ben Amadeusszal szépített: az 1700-as évek két legnagyobb rocksztárjainak farokméricskélős vetélkedése, Mozart és Salieri koncerttermektől baldachinos ágyakig tartó párharca nyolc Oscart (többek között a legjobb rendezését), négy Golden Globe-ot és 20 további fesztiváldíjat kapott .

1989-ben Forman Valmont címmel dolgozta fel a Veszedelmes viszonyokat, de sajnos nem tudta megismételni John Malkovich-ék két évvel korábbi sikerét és díjesőjét. Művészi válságából csak az 1996-os Larry Flynt, a provokátor rángatta ki, amiben Woody Harrelson alakította Amerika második leghíresebb pinacézárát, a Playboy-konkurens Hustler magazin alapítóját. A film Oscart ugyan nem nyert, de Berlinben Aranymedvét, a forgatás helyszínéül szolgáló Prágában pedig Aranyoroszlánt kapott. Forman diadalútja 99-ben az Ember a Holdonnal és a 60-as as évek egyik legfurább standup komikusával, Andy Kaufmannal folytatódott: Jim Carrey Golden Globe-ot kapott a főszerepért, a rendező pedig ezúttal egy berlini Ezüstmedvét rakhatott a kandallópárkányra.

Forman a 2005-ös filmjében, a személyes hangvételű Goya kísérteteiben összesűrítette minden élményét a nácizmus és a kommunizmus idejéből, hogy az emberiség ne feledje el soha ezeket a borzalmakat, de a kritikusok nagyon lehúzták a végeredményt. Bár a rendező korábban azt nyilatkozta, nem akar forgatni, mert "minél öregebb az ember, annál nehezebben talál olyan témát, amelyre két évet szánna az életéből", tavaly színészként szerepelt a Beloved című francia filmben, és évek óta dolgozik a München szellemén, amiben a két világháború közötti világot a Csehszlovákia felosztásához vezető, 1938-as müncheni egyezményt kutató, hatvanas évekbeli újságírónő szemén keresztül mutatná be.