Dezső
14 °C
25 °C

Vibrálás helyett benzedrin a Kerouac-moziban

2012.05.24. 08:48
A producerek bulikat rendeznek a Riviérán, miközben mi egy újabb filmet láthattunk, amit az esélytelenek közt emlegetnek, a többi vesztessel együtt, mint Alain Resnais, Ken Loach és Thomas Vinterberg filmjei. Ezúttal Walter Sallesnak nem sikerült jól megfilmesítenie Jack Kerouac a beatnemzedék generációs életérzését közvetítő regényét, Az útont, pedig ez volt az egyik legjobban várt mozi Cannes-ban.

A beatnemzedék Bibliájának cselekményében keresztül-kasul száguldoznak a fiatalok az amerikai kontinensen, miközben az élet dolgairól elmélkednek és igyekeznek mindent annak nyersességében megélni. A könyv vándorlása, a száguldozás hangulata számos nagy road movie (például Szelíd motorosok) ihletőjéül szolgált, maga a konkrét adaptáció azonban nem sikerült.

A Che Guevara: Egy motoros naplója és a Központi pályaudvar című filmek rendezője színészeit társíróinak nevezte a szerdai sajtótájékoztatón, de talán csak a felelősséget próbálta hárítani. Nemcsak a főszereplő mélyebb megismerésének lehetőségét hiányolhattuk a 139 perces filmből, de pár jelenettől eltekintve még a szereplők közti vibrálás is hiányzott, pedig épp ez az, amitől a könyv különleges volt.

A két főszereplő, Sam Riley és Garrett Hedlund egyaránt erőtlen a vásznon, az előbbi ráadásul végig is narrálja a filmet. Az Alkonyat-rajongók Kristen Stewart többszöri villantásának, és ha nem is hiteles, de vicces édeshármas-betétjeinek is örülhettek. És bár mindenki Kristen Stewart szabadon hagyott mellbimbóját emlegette a film után, a legnagyobb villantás a filmben Steve Buscemi szexjelenete és Viggo Mortensen golyója volt.

Tinifilm

Ezektől eltekintve legalább az egyik alkotói szándék átjött: egy ötven évvel ezelőtti tinifilm létrehozása. Bár a rendező ennél többet akart közölni, de ezt csak a sajtótájékoztatón tudtuk meg, nem a filmből: "ez az akkori fiatalok társadalmi és politikai ébredéstörténete, akik ekkoriban új és szokatlan formáit fedezték fel a kommunikációs formáknak.”

Mortensen is jelezte a sajtótájékoztatón, miután nagy rajongás közepette bevonult, hogy a szándék több volt egy tinifilmnél: "A legjobb időszakban jelent meg: mind az én nosztalgiázó generációm, mind a mai fiatalok azonosulhatnak ezzel az időszakkal. Walter pedig valami egészen újat teremtett ezekkel a figurákkal, nem egyszerűen lemásolta a regényt.”

A gondolat és hangulat közvetítése helyett főleg a külsőségeknél ragadt le a mozi: elmerült az amerikai országutak, autók, hidak és tájak szépségében Eric Gautier szélesvásznú képein, amik a főhős, Sal gondolatát illusztrálták. Nagy tehetséggel találta meg a képek szépségét, de a látvány magában nem elég. Pláne, ha a fesztiválpalota miatt a film hangosítása rossz, a sztori unalmas, a film hosszú, mint szinte mindegyik film mostanában a fesztiválon.

Kristen Dunst és Viggo Mortensen
Kristen Dunst és Viggo Mortensen
Fotó: Alberto Pizzoli

Majdnem dokumentum

Pedig sok munka volt vele: „nyolc évbe telt megcsinálni ezt a filmet. Még arra is gondoltunk, hogy inkább dokumentumfilmet csinálunk belőle, ami aztán a játékfilm alapjául szolgálhat majd" - magyarázta a hátteret versenyprogramban szereplő film brazil rendezője.

Azért ez egy dokumentumfilmnél sokkal látványosabb: „van benne szex, drogok és Kristen Stewart, mint az elképzehető legjobb utazótárs - vélekedett egy kritikus, hisz üvegek, jointok, benzedrin és légyottok között töltik az idejüket, miközben az út alatt nárcisztikussá, és sajnos unalmassá válnak. Az út végére, ha lassan is, mindenki megtalálja magát, és a történet valamennyire összeáll.

Eddig egy film volt a fesztiválon, ami szokatlanságával is eltér a hosszú, unalmas, szép-film sztereotípiától: Leos Carax Holy Motors filozofálgató története, aminek szerda este Az úton után tartották a díszbemutatóját, és a vörös szőnyegen Kylie Minogue és Eva Mendes vonult fel. A nagy nevek közül már csak David Cronenberg bemutatkozása van hátra, akinek Cosmopolis című darabját pénteken vetítik.

Az utazásunkat a fesztivál szponzora, a Stella Artois támogatta