Címkék

cannes, pálfi györgy, film

"Napközben béreltünk szmokingot, hisz végig kellett menni itt a vörös szőnyegen. Nagyon jó volt minden, az is, ahogy bemutatták az egész stábot. Szigorú közönség volt, még a legpoénosabb résznél is magukba szoritották a reakciót a vetítésen, de a végén megtapsolták" - részletezte a rendező a vetítés után az estét. Mellette Huszár Viktor producert, Ruttkay Zsófia dramaturgot, Lemhényi Réka, Richter Nóra, Czakó Judit és Szalai Károly vágót, a hangért felelős Balázs Gábort és a zenéket összeállító Barna Balázst szóltították a színpadra. Nyolcvan százalékosan volt tele a fesztiválpalota harmadik legnagyobb, négyszáz fős terme. 

"Ez egy vágyteljesítő mozi, a szerelemről szól, a halhatatlan szerelemről, a mozi hallhatatlanságáról, ezt jó nézni" - magyarázta Pálfi a film után, amikor a fogadtatást első filmjének sikeréhez hasonlította. Bár előző, Taxidermia című filmjét 2006-ban nem fogadta hálásan a közönség, első, 2002-es filmjével a Hukkléval a közönség és a kritika egyaránt elégedett volt, a film Európa Filmdíjat is kapott.

Vetítés előtt a cannes-i nézőknek elmondta, hogy vágóikkal és Ruttkay Zsófia forgatókönyvíróval három évet szántak arra, hogy ez a film egy kis szobában négy vágóegységen elkészüljön. Ez a film tisztelgés a filmtörténet 116 éve előtt a Lumiere fivérektől az Avatárig, jelentette be.

Megvették a jogokat

A 450 filmtörténeti klasszikusból, összesen 1400 snittből összevágott részletből álló montázsfilm illett a fesztivál születésnapi imidzsébe. Ugyanakkor megnehezíti már a bemutatást is, hisz a 20 millióból készült filmhez nem tudták megvenni a filmjogokat, eddig csak a 68 magyar film zenei joga van tisztázva, részletezte a rendező. A szerződés arról szól, hogy a Wild Bunch szeretné forgalmazni a filmet, ezért megpróbálja megszerezni ezeket a jogokat.

A nagy filmklasszikusok felújított változatait bemutató sorozat, a Cannes Classics záró filmjeként vetített film emiatt nem is kerülhetett eddig forgalmazásba, csak ingyenes, zártkörű vetítéseken lehet bemutatni.

Pálfi számításai szerint a jogdíjak összege egy nagyon olcsó magyar költségvetésű film árára rúghat, amit reményei szerint nemzetközi támogatásokból, és a Magyar Nemzeti Filmalaptól lehetne megszerezni.