Pattinsont Budapesten alig ismerték fel

Robert Pattinson jól hozta a Cosmopolis-film aranyifjú figuráját a Cronenberg-filmben, aki csak úgy végigköveti egy New York-i napjának a válság miatt megborult eseményeit. Ezt a filmet főleg azért értékelhetjük, mert a színész új arcát mutatta be az Alkonyat-széria vámpírja után. Az öt éve tartó, öt részes franchise közelgő befejezése miatt már illett bizonyítania más szerepkörben is.

- A Cosmopolis cannes-i vetítése után milyen reakciók értek?

- Ez egy nagyon furcsa film. Megosztó is volt: voltak, akik nagyon szerették – és voltak, aki nem értették.

- És a kritika?

- Kábé ugyanaz. David épp azt magyarázta nekem, hogy ez nagyjából minden filmjével így volt: vannak rajongói, és aztán vannak azok, akik tényleg gyűlölik az adott filmet. Nekem ez tetszik, érdekesebb ilyesmiben részt venni.

- Mint az Alkonyatban? Mennyiben volt más egy ilyen produkcióban dolgozni?

- Sokkal kisebb volt rajtam a nyomás ennél a filmnél. Egyrészt a Cosmopolis kevesebb pénzből készült, másrészt nem kellett azon aggódnunk, vajon hogyan reagál majd a közönség. Ez kizárólag David filmje. Itt nem volt olyan nagy a tét, mint egy közönségfilm folytatásának esetében, ahol muszáj elérni, hogy a közönség szeresse.

- Cronenbergnek volt bármiféle különleges kérése a forgatáson?

- Nem igazán. Ő úgy dolgozik, hogy csak kiválasztja a színészeket és magára hagyja őket. Nem is igazán próbáltunk a felvételek előtt, és nem is sokat beszélgettünk a szerepről, hanem csak elkezdtük a forgatást. Ez viszont tökössé tett: azóta nem aggódom azon, hogy tetszik-e másoknak, amit csinálok. Csak belevágok.

- Milyen volt negatív karaktert játszani? A limuzinban utazó milliomost, aki csak magával foglalkozik.

- Soha nem láttam a figurámat negatívnak. Én kifejezetten bírom ezt a fickót, szerintem érdekes karakter. Emiatt könnyű volt eljátszanom.

- És mi a maximum, amit egy rendező kérhetne tőled?

- A maximum?

- Például: homoszexualitás, brutalitás…

- Nem is tudom. Ha érdekes a dolog, akkor bármit.

- Ez a film előrelépés az elismertségedben?

- Nem tudom. Mondjuk bemutatták Cannes-ban, ami engem lenyűgözött. Én csak teszem a dolgom, ez az egyik volt a sok feladatom közül.

- Hogy tetszett Kristen Stewart alakítása az Útonban? Az Alkonyat-beli partnered filmjét pár nappal a tiéd előtt mutatták be Cannes-ban.

- Szerintem nagyszerű volt benne, nekem a film is tetszett. Nehéz dolog adaptációt csinálni. Érdekes, hogy van némi hasonlóság a kettőnk idei cannes-i filmjei között, már ami a filozófiájukat illeti.

- Szoktatok féltékenykedni egymás sikerére?

- Egyáltalán nem. Bár ha én nem jöttem volna Cannes-ba, akkor irigykednék. De így örülök, hogy mindketten itt vagyunk.

- Budapesten forgattad a Bel Amit, ami csak néhány amerikai moziban szerepelt. Milyen volt?

- A kaja eszméletlen finom volt. Nagyon szeretem Budapestet azért is, mert nyugodtan sétálgathattam úgy, hogy nem ismertek fel az utcán. Mókás volt.

Nagyon kellemes volt a hotelünk, szép kilátással és kedves személyzettel. Gyönyörű a város, vissza akarok menni oda vakációzni, mert nem sok alkalmam volt körülnézni.

- Gondoltál már arra, hogy több háttérmunkát kellene csinálnod? Az Alkonyatban pár számod is szerepelt, az Emlékezz rám tinidrámának meg az executive producere voltál.

- Abszolút. Más is érdekel, csak éppen mostanában, úgy tűnik, annyira lelkesen játszom filmszínészként, hogy az egyéb munkákat szüneteltettem. De közben például írok is – ez is egy olyan dolog, amivel szívesen foglalkozom. Szeretek egyszerre sok mindent csinálni.

- Milyen filmbe vágsz?

- Az ausztrál David Michod rendezte The Roverben, egy Ausztráliában játszódó thrillerben leszek, de van több másik készülő filmem is, amikről nem beszélhetek.

- Már csak egy kérdésem lehet, szóval kit tartasz kiemelkedő tehetségnek a generációdból?

- Daniel-Day Lewist. Jó, igaz, ő nem az én generációm, de nem tudom, milyen generációba tartozom. De Joaquin Phoenixet is nagyon jónak tartom.