A lényeg a sztori - Oliver Stone a filmírásról

Olver Stone-t, a legendás filmrendezőt Andrew G. Vajna, a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos hívta meg hozzánk, akivel régi jó barátok, és a Doors, illetve a Nixon című filmekben dolgoztak is együtt. A filmíró mesterkurzusok egy-egy világszerte elismert filmíró köré szerveződnek, akik jelenlétükkel új impulzusokat adhatnak a magyar forgatókönyvíróknak - szólt a meghívó. Az első ilyen sztárvendég volt Stone, a továbbiakban tervezik Joe Eszterhas, Alan Parker és Luc Besson meghívását.

Az eseményre az egész magyar filmes szakma megmozdult, több mint ezren regisztráltak a bejutásért, de 220 ember jelentkezését tudták elfogadni. A Puskin mozi nagyterme teljesen megtelt, ezért a kistermet is ki kellett nyitni, ahol kivetítőn követhették a beszélgetést. A kurzust szakmai továbbképzésnek hirdették meg, ezért a filmszakmában dolgozók és a filmszakos hallgatók előnyt élveztek a regisztráció során. Andy Vajna a felkonferálásában említette, hogy Stone egy hétállomásos, a Vadállatokat (Savages) promóciózó turnéba ékelte bele a budapesti látogatást, Zürichből érkezett egy magángéppel. A pénteki nap programját végigkövetve azonban inkább csak egy promóciós állomás voltunk mi is, mint szeminárium. A beszélgetésen (amit egy moderátor, Gyárfás Dorka vezetett, de lényegében végig a közönség kérdezhette a rendezőt) annyira random kérdéseket tettek fel a rendezőnek a nézők, hogy magáról a meghirdetett témáról, a forgatókönyvírásról viszonylag keveset tudhattunk meg. Sokan a kérdéseket nem találták elég szakmainak, de ezt félretéve maximálisan inspiráló volt a beszélgetés.

A szeminárium az 1987-es Tőzsdecápák vetítésével kezdődött. Nem mintha lett volna itt valaki, aki nem látta ezt a filmet, de mivel ezt követően magával a rendezővel beszélhettünk az alkotásról, nem ártott az ismétlés. A Tőzsdecápák Stone egyik legjobb, legszélesebb körben ismert és értékelt filmje. Az teljes mértékben érthető, hogy Stone új filmjét, a Vadállatokat miért tűzték a kurzus programjára, hiszen most zajlik a világpremier, de a közönség soraiban felvetődött a kérdés, hogy az Andy Vajna által összehozott filmes esemény másik filmjeként vajon miért éppen ez a gazdaságpolitikai tematikájú film került terítékre. A Tőzsdecápák arról szól, hogy a rendező szerint hogyan zsákmányolja ki a becsületes embereket a hazug, önző bankárvilág, hogyan tesznek tönkre életeket a pénzéhes, erkölcsileg nulla emberek, azaz Stone hogían látja a kapitalizmus működését. Oliver Stone meg is jegyezte, hogy hallotta Andytől, hogy IMF-megállapodás sanyargatja Magyarországot (“Hungary was hit by the IMF”), de aztán erről többet nem esett szó a kurzuson.

A Tőzsdecápákról megtudhattunk még érdekes dolgokat. Az egyik néző például azt kérdezte, hogy honnan jött a Gordon Gekko név, amire Stone a rá jellemző, kicsit alázós iróniával azt felelte: “Szerintem a gekkó egy gyönyörű állat, viszonylag nagy szemei vannak” - aztán nevetett, majd a tréfát félretéve elmondta, hogy ez valójában csak egy név volt, amit kitalált, aztán az embereknek valamiért nagyon megtetszett. A filmet az akkori Zeit Geist ihlette, Stone-nak a nyolcvanas években volt olyan barátja, aki évente 100 millió dollárt keresett tőzsdei spekulációkkal. “Akkoriban nagyon sok pénzt lehetett keresni gyorsan, nem volt becsület, és nagyon sokat kokainoztak. A Tőzsdecápákban nem lőttek le senkit, mint például a Sebhelyesarcúban, hanem a tőzsdén nyírták ki az embereket és cégeket, ezzel megjelent a ragadozók új osztálya” - mesélte. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy őt a filmjeiben azért érdeklik ennyire a gengszterek, mert nagyon sok energia van bennük.

Annak ellenére, hogy a szeminárium-jelleg kissé elsikkadt, és inkább egy több kérdezős, anekdotázós interjún vettünk részt, hasznos volt a rendezvény. Mert úgy tűnik, hogy Oliver Stone egy tiszteletre méltó, okos, nagy szakmai tudással rendelkező, művelt, és vicces ember. A közönség pedig áhítattal figyelte.

Írás, lazaság, sztori

“Tight and loose, loose and tight” (szoros és laza, laza és szoros), mondogatta többször is, mert szerinte a filmkészítésben az egyik leglényegesebb dolog ráérezni az arányokra, hogy mikor kell szorosra venni, mikor lazára.

A másik dolog, amit többször hangoztatott, hogy mennyire fontos az írás a filmben: “a forgatókönyvnek legalább 85 százalékban kész kell lennie, különben nem lehet megcsinálni a filmet” - szögezte le. Stone elmondta, hogy biztos vannak olyanok is, akik képesek jó forgatókönyv nélkül filmet csinálni, de ő például sosem készítene filmet forgatókönyv nélkül, maximum talán dokumentumfilmet. A forgatókönyvírás pedig rendkívül időigényes, legalább egy évre van szükség. Szerinte ritkán jut el tökéletes forgatókönyv a vászonra, mert a filmkészítés későbbi folyamatai általában belerondítanak. De mivel számára a lényeg, hogy összeálljon a történet, a forgatókönyv irtózatosan fontos. Az is számít, hogy ne legyen valami túlírva, mert ez a vágási folyamatnál megbosszulja magát: rettenetesen sokat kell majd vágni, és ilyenkor legszívesebben felkötnéd magad a vágószobában - mondta.

Magát az írás folyamatát is elengedhetetlennek tartja, nemcsak a forgatókönyvírást, hanem a kézzel való írást. “Emiatt biztos sokan régimódinak tartanak, de szerintem nagyon fontos írni, mert olyankor az ember egyedül lehet önmagával. Mindenkinek ajánlom, hogy írjon sokat, ha nem is filmet, legalább naplót!” - mondta.

A harmadik dolog, amit végig próbált sulykolni a hallgatóságba, hogy a filmezéskor a legeslegfontosabb dolog, hogy összeálljon a történet. “The story is most important”, “I go for the story” (A sztori a lényeg, én a sztorira utazom) - mondogatta. Ennek kapcsán felmerült a tesztvetítések kérdése, amire Andy Vajna elmondta, hogy nálunk ennek nincs meg a hagyománya, a rendezők nem szeretik a közönségen tesztelni a filmjeiket (bizonyára nem véletlenül), de ezen a jövőben szeretne majd változtatni. Stone szerint a filmnek úgy kell felépülnie, hogy a nézőben folyamatosan fenntartsa a kíváncsiságot, hogy a következő képkockákban mi fog történni.

Oliver Stone 1971-ben kezdett el New Yorkban filmezést tanulni, tizenkilenc egész estés filmet és hét dokumentumfilmet készített. Elmesélte, hogy a legrosszabb dolog egy filmnél mindig az, amikor végignézi a készülő filmjének az első vágott változatát (first cut). “Mindegy, mennyi munka és pénz van benne, az első vágás után úgy érzed, nem érte meg. Kiábrándult, öngyilkosság közeli állapotba kerülsz, mert annyira távol van attól, amit eleinte elképzeltél, és annyi minden történt közben. De szerencsére utána jönnek a producerek, a vágók, átbeszélitek, és összerakjátok a filmet” - mesélte. Szerinte a vágás folyamata valójában a film újraírása.

Csörgés

“Rettenetesen meleg van itt” - törölgette fejéről az izzadtságot Stone egy sárga kendővel “elmúltak már azok a régi, orosz hidegek, ugye, Andy” - fordult a rendező a színpad szélén ülő, telefonjával (a csöngés alapján Nokia) gyakran bíbelődő cimborájához egy kis intermezzóban.

Bizonyára sokkal érdekesebb, tanulságosabb lehetett volna a rendezvény a moderátor, Gyárfás Dorka kihagyásával, ha csak Andy és Oliver beszélgetett volna az általuk tökéletesen ismert filmezésről. A műsorvezetőnek nem volt egyszerű dolga, hiszen angolul kellett kérdeznie és moderálnia, ráadásul Stone sem bánt vele kesztyűs kézzel, ezért felvetődik a kérdés, hogy akkor miért nem olyan valakit bíztak meg a feladattal, akinek legalább a kiejtésével nincsenek problémák. Andy Vajnának többször kellett Gyárfás Dorka angolját lefordítania Stone számára. “Nem értem, ennyire bonyolult kérdéseket teszek fel?” - kérdezett vissza a moderátor, amikor Stone már harmadszorra válaszolta neki azt, hogy sajnos nem érti a kérdést.

“Hogyan válogatja ki a szereplőket a filmjeihez?” - kérdezte valaki a nézők közül. “Felbérelek egy castingügynökséget” - válaszolta Stone. Ebben az egyszerű, megnevettető válaszban benne rejlett, hogy mennyire másként gondolkozunk mi, magyarok a filmezésről, mint az igazán profi amerikaiak. A karaktereket nagyon fontosnak tartja, hiszen a karakterekből adódik a cselekmény, csakhogy egy-egy karakter megformázása rendkívül nehéz. Példának hozta fel, hogy amikor a Doors-filmet készítette, Morrison ellentmondásos figurájához 126 különböző leírást olvasott el a jelleméről, és aztán egyszer csak Ray Manzarek azt mondja a filmben neki, hogy “Ez nem az a Jim Morrison, akit megismertem” - szemléltette a karakterformálás nehézségét.

Oliver Stone elmondta, hogy egy rendezőnek maximálisan türelmesnek kell lennie a színészeivel, egy türelmetlen rendező nem lehet sikeres. Említette új filmje kapcsán, hogy Salma Hayek tele van ötletekkel, és például az ő ötleteit is hagyta érvényesülni.

Valaki azt kérdezte, kell-e a karakternek változnia egy filmben, mire Stone azt felelte: “Igen, bár nem hinném, hogy Borat sokat változott volna”. A poén után Nixon, Othello és Hamlet példáján keresztül gondolkodott el hangosan, hogy kell-e változniuk.

“Why are you filmmaking?” - kérdezte a kurzus vége felé a másik teremből mikrofonos összeköttetéssel egy női hang, amire akkora nevetés támadt, hogy nem is hallottuk Stone rövid, frappáns válaszát. Amúgy a nyelvtani hibát leszámítva nem olyan nagy hülyeség ez a kérdés, hiszen Stone elmesélte, azért ragadott kamerát, mert a regényírást nem érezte eléggé kifejezőnek, amikor a Vietnammal kapcsolatos érzéseit, gondolatait próbálta átadni.

A pénteki kurzusnap a Vadállatok vetítésével ért véget, amit a résztvevők a szombati napon tárgyalták meg a rendezővel.