Woody Allen tragikus víziója

A rendező aztán hozzátette, hogy George W. Bush amerikai elnök újraválasztása csak megerősítette "tragikus vízióját".

Miután nem tudta eldönteni, hogy filmjében a drámai vagy a komikus oldalt hangsúlyozza-e ki, ugyanazt a történetet mutatta be mindkét nézőpontból. A középpontban egy frissen elvált nő áll (az ausztrál Radha Mitchell alakítja), akit két jómódú, kreatív és neurotikus házaspár próbál összehozni egy általuk hozzáillőnek tartott férfival. A film magyar vonatkozása, hogy operatőre Zsigmond Vilmos volt.

Woody Allen ez alkalommal csak írta és rendezte a filmet. "Szeretek a kamera előtt állni, de nem volt nekem megfelelő szerep. Jövőre betöltöm a hetvenet, és itt fiatalemberre volt szükség. Ugyanebből az okból nem szerepelek legújabb filmemben sem" - magyarázta az olasz La Repubblica című lapnak.

Öregszik a világegyetem

A rendező a Melinda és Melinda után már legújabb filmjét forgatja Londonban: a címe Meccslabda, és a szerencséről szól.

"Ez komoly film, tele feszültséggel arról, hogy mi a szerencse szerepe az életben. A teniszben, ha a labda a hálónak ütközik, leeshet a pálya egyik, vagy a másik oldalára. Veszthetsz, vagy nyerhetsz. Nem hiszek a sorsban, de mélyen hiszek a szerencsében, bár vannak emberek, akik mindent megtesznek, hogy kihívják maguk ellen a rossz sorsot. De a tragikumnak és a komikumnak nem ugyanolyan a súlya. A komikus pillanatok banálisak a tragédiához viszonyítva, amely áthatja az embert. Kis oázisok a tragédia tengerében, amely könyörtelenül visz az emberiség végéhez, a planéta és a világegyetem öregedéséhez és megsemmisüléséhez."

Ugyanakkor Allen bevallotta, hogy Istenben nem talál támogatót, mert nem hisz benne, a tudomány és a vallás közül mindig a tudományt választotta. Úgy látja, hogy a modern fizika egyre szomorúbb híreket közvetít a világmindenségről és valószínűleg a jövőbeli magyarázatok sem lesznek megnyugtatóbbak.

"A szervezett egyházakkal szemben nagyon kritikus vagyok. Maximum abban hihetek, hogy az egyénnek, a maga intimitásában, lehetnek vallásos érzései, amelyeknek semmi közük ahhoz a valláshoz, amelyet gyerekkorunkban tanítottak nekünk. Ez valami nagyon személyes, leírhatatlan dolog, amely arra ösztönöz bennünket, hogy megpróbáljuk megérteni saját magunkat."

Klarinét

A rendező római tartózkodása alatt több koncertet is adott együttesével és csodálkozik, mennyire népszerűek.

"A zenekarom nagy attrakció, de azt hiszem, az emberek inkább azért tódulnak a koncertekre, hogy engem lássanak és nem annyira azért, hogy a zenémet hallgassák. Nagyon igyekszem, de nincs kifinomult hallásom, és csak fél órát gyakorlok naponta. Dilettáns vagyok, nem érdemlek ekkora figyelmet" - mondta szerényen a klarinétozó Allen.