'Nem vagyunk olyan szerencsések, hogy a filmet felrakják a netre'

Eleinte arról volt szó, hogy majdnem az egész gárda levonul, de Ullmann Mónikát, a rendezőt és egy munkatársat leszámítva senki sem képviseltette magát. Fenyő Ivánnak és Selmeczi Rolandnak például egyéb elfoglaltságaik akadtak. Így az eleve Csabán rendező Kálloy Molnár Péterre lehetett még számítani.

A vonatút lefele kényelmes, időnk nagy részét a büfékocsiban töltjük, a tartármártás egyszerű receptjét próbáljuk elmagyarázni a pincérnőnek, de nem sikerül, így marad a majonéz. Már itt megkezdődik a nem is annyira csendes terror, amit szerkesztőségileg kapunk a rendező szerint túl negatív (olvasóink szerint túl pozitív) Kútfejek-kritikáért. Kapitány neheztelt a Guy Richie-s hasonlatra és arra, hogy kritizáltuk az amerikai akcentust a filmben, amit később a békéscsabai közönség a film egyik erényének tartott.

Kapitány természetesen nem véletlen mutatta be filmjét elsőként a Kozma utcai börtönben. "Minden filmhez kell valami promóció, sajnos mi nem voltunk olyan "szerencsések", hogy a filmünket feltegyék a netre", és ezt az amúgy negatív helyzetet az előnyünkre is fordíthassuk." A rendező persze reméli, az ő filmjét nem fogják felrakni az internetre, mint az Üvegtigris második részét, eddig legalábbis még nem rakták fel.

Békéscsabán nagyjából sötét van, mire megérkezünk, Kálloy a békéscsabai színház művészeti titkárával vár minket és gyalog elindulunk a hétszáz méterre fekvő Csaba Plázába. Odaúton megkapom még Kapitánytól a második adagot az újságírók a furcsa látásmódjáról, meg arról, hogy művészfilmként elemzik a szórakoztató filmeket. Próbálom megmagyarázni, hogy a kritikusnak nem az a dolga, hogy reklámozza az alkotásokat, és hogy nem a közönségfilmmel, csak a rossz filmekkel van bajunk, de mindez olaj a tűzre.

A békés csabaiak

A Pláza helyes és kicsi, Ullmann Mónikával rögtön vennénk egy cipőt, de aztán persze mégse. A mozi mellett lévő pubban ülünk le. Egyenként elmennek interjúra: Kálloy cinkosan mosolyogva jegyzi meg utána, hogy a riporter feltehetően nem látta a filmet, mert furcsákat kérdezett; aztán fotózkodnak a helyi lapnak.

A film fél nyolckor kezdődik teltházzal, mi jó hangulatban megvacsorázunk, a kaja isteni. Egy nő nagy paksamétát nyom Kapitány kezébe, amit külön a két Ivánnak, Kapitánynak és Fenyőnek szán, és amiben a gimnazista kisfia által írt forgatókönyv lapul. A rendező biztosítja: el fogja olvasni.

A titkár szomorú, amiért Fenyő Iván nem jött el, és úgy gondolja, a lányok is nagyon szomorúak lesznek. Síró lányokat nem látunk, de a filmet követő taps után csak a nézők háromnegyede marad beszélgetni. A titkár kínosan hosszúra sikeredett bevezetőjében körülményesen piedesztálra emeli a filmet, közben a mellettem ülő hétéves kislány elalszik. A rendező közli, hogy ehhez már ő sem tud mit hozzátenni, majd elmondja, hogy ő semmi mást nem akart, csak másfél óra tiszta szórakoztatást gyártani.

Filmszerep-éhség és a szereposztó dívány

Kapitány jókedvűen ecseteli a titkár kérdésére, hogy volt, akire ráírták a szerepet: "A Péter könyörgött, hogy kapjon már végre valami szerepet, a női főszereplőknek meg ott volt a szereposztó dívány." - viccelődik és elmondja, öt színészben voltak biztosak, a többieket castingolták. Itt Ullmann a félreértések elkerülése végett hozzáteszi, hogy ő volt az egyik, akit beválogattak.

Ezek után a művészeti titkár megszavaztatja, hogy Kálloynak a film eleji haja volt-e jobb, avagy a mostani. Hála istennek csak hárman akarják Kálloyt hosszú hajjal. A nézők nem nagyon mernek kérdezni eleinte, de aztán Kálloy közli, hogy Debrecenben egy férfi ötvenkilenc kérdéssel jött, így megszólalnak. A válaszokból kiderül, hogy aranyrögből egyetlen darab készült gipszből, a többi komputeranimáció volt, és hogy a túszejtés alatt zajló német-olasz focivébé ötlete Kapitánytól származik. Megtudjuk továbbá, hogy a film 170 millióból készült 16 nap alatt, és kétszáztíz ember dolgozott a stábban. Ullmann Mónika is elmondja, hogy ez több volt, mint egy forgatás, tehát nem csak szimplán élvezte, hanem nagyon, nagyon élvezte, és hogy Kapitány képes fanatizálni az embereket.

A rendező beszél jövőbeli terveiről, ami a Vesztegzár a Grand hotelben című Rejtő adaptáció lenne, valamint egy közeljövőben készülődő sitcomról, ami három autószerelőről szól, akik cukrásznak állnak.

Üvegtigris vs Kútfejek

Az Üvegtigris 2, amiből Kapitány, az első rész társalkotója kimaradt, mint elkerülhetetlen téma szintén felmerült. "Nem szerettem volna megcsinálni a második részt, mert nem volt kedvem ugyanazt a filmet még egyszer leforgatni. Én egy magyar rendező vagyok, nem egy amerikai, nekem nem adatik meg a lehetőség, hogy hihetetlen mennyiségű filmet készítsek, úgyhogy nem szívesen áldoztam volna még egy évet ugyanarra. Mintha a saját filmem remake-jét csinálnám. Az a része meg, hogy a biztos sikerre menjek, mert már van egy működő rendszer; az meg nem érdekel."

A beszélgetés után bejárjuk a csabai éjszakát, iszunk a filmre, meg Mónikára, sőt Kálloyra is. A rajongók hada nem kerül el: a helyi Rolling Rockban egy hölgy feltétlen szeretetét bizonyítva a melléhez húzza Kapitányt, meg Kálloyt, egy férfi pedig Ullmannt kérdezgeti Békéscsabáról. Nagyon kedvesek amúgy, és úgy tűnik, őszintén örülnek a pesti vendégeknek.

Az éjszaka utolsó vitás pontja, mikor Kapitány felteszi a "miért írnak, akik nem tudnak írni?" kérdést, de ezt már feltehetően csak cukkolásból, én még visszakérdezek, "miért rendeznek, akik nem tudnak rendezni?". A világot nem most fogjuk megváltani. Talán majd a következő Kapitány film után, ami ugye nem a Kútfejek 2 lesz.