'Bámulatosan gyenge volt az idei Berlinálé'

"Új német film" és "politikai message" - sokak szerint e két kulcsfogalom köré szerveződött az idei Berlinálé. Ahogy a legjobb rendezőnek járó díjat átvevő Michael Winterbottom a díjátadót követő sajtótájékoztatón mondta: "Az emberek újra érdeklődnek a politikai filmek iránt." Az életművéért különdíjban részesült Andrzej Wajda a Variety című lapban mélyebbre tekintett: "A Berlinálé borzasztóan fontos volt mindannyiunk számára keleten, mivel mindig a politikailag és szociálisan progresszív filmek színtere volt. Az emberek látni akarták, mi van a fal mögött, ezért a filmjeinket nemcsak moziként nézték, hanem politikai jelenségként is." A legjobb férfiszínész, Moritz Bleibtreu (Elementarteilchen) az esemény utáni sajtótájékoztatón a másik kulcsfogalmat világította meg: "Németországban évről évre egyre frankóbb filmet csinálni."

"A német film visszatért önmagához"

Tekintse meg képeinket!
Fotó: EPA

És hogy a szakma és a kritikusok szerint milyen volt az idei Berlinálé? Nos erről erősen megoszlanak a vélemények: míg Dieter Kosslick fesztiváligazgató elégedetten vigyorog a kamerákba és a soha nem látott sztárparádét dicséri, addig radikálisabb vélemények szerint - például a Tagesspiegel kritikusa szerint - "bámulatosan gyenge évjárat" volt az idei.

Óvatosabb és valamivel líraibb hangot ütött meg két sztárkritikus az Arte késő esti adásában: "A fény és az árnyék váltakozásával jellemezném az idei felhozatalt" - jegyezte meg Jacques Mandelbaum. "Bizonyos filmek egyszerűen nem illettek egymáshoz. Két fő csoportot lehetett elkülöníteni: a témaorientált filmeket, melyek égető aktuális kérdéseket boncolgatnak és a jó német filmeket. A német film visszatért önmagához" - összegezte a műsorban. A politikai témájú filmeket ugyancsak két alcsoportra osztja: "Vagy egy eseményt filmesítenek meg vagy politikai mozit csinálnak. Utóbbi kérdez és/vagy válaszokat ad. A The Road to Guantanamo válaszokat adott" - mondta. A Guantanamo című film nem csak a legjobb rendezés lett, de a fesztiválon rendezett European Film Marketen a legjobban szerepelt.

Knut Elstermann kritikus is a német film megerősödéséről beszélt: "Míg korábban Hollywoodot utánozta a német filmipar, mára kialakította saját hangját" - jegyezte meg, majd francia kollégájával együtt hosszasan méltatták az időközben irányadóvá vált "Berliner Schulét". A németek mellett szembeötlő volt az iráni filmek felhozatala is: az összesen hat iráni filmből kettő a versenyben indult.

"And the golden Bear goes to Grbavica"

Sokan egyértelmű medvevárományosnak tartották az új Altman filmet, az A Prairie Home Companiont és a Philip Seymour Hoffman főszereplésével készült Capotét. Tévedtek. Úgy tűnik, utóbbit a Berlinálé meghagyta Hollywoodnak, ahol a főszereplő az idei Oscar egyik titkos favoritja (és egyébként is versenyen kívül indult). A másik nagy várományos Robert Altman-film, az A Prairie Home Companion szintén üres kézzel távozott.

A magyarok a film marketre szorultak

Mindössze két magyar filmet mutattak be az idei Berlinálén, az 1956-ban készült Körhintát az 50-es évek álomnőinek szentelt retrospkektív szekcióban, Mundruczó Kornél Johannáját a Film Marketen. (Véletlenszerűen faggattuk a fesztivál látogatóit, ismerik-e Törőcsik Marit, konkrétan senki sem ismerte, sőt magyar filmeket is alig tudtak említeni, közreműködőként pedig csak egy-két olyan írónk neve jutott eszükbe a filmek kapcsán, mint Kertész Imre, Esterházy Péter vagy Márai Sándor. A Sorstalanság még beugrott egy-egy berlininek, egy cseh kolléga pedig a Kontrollra emlékezett homályosan.) Bács Zsolt Esperanza című filmje volt a harmadik magyar vonatkozású mozi a Berlinálén, bár a magyar származású, de Németországban élő rendező személyén - aki Béla, a szakács szerepében szerepel is a filmben -, valamint a film zenéjét jegyző Snétberger Ferencen kívül a produkció teljes egészében német.

Klikk a képre!
Fotó: Huszti István

A magyar filmek távolmaradását mindenki máshogy indokolta a helyszínen. Egyes vélemények szerint Dieter Kosslick fesztiváligazgató egyszerűen megsértődött, hogy tavaly a Sorstalanságot az utolsó pillanatban erőltették be a fesztiválprogramba. Valószínűbbnek tűnik azonban az a magyarázat, miszerint egyszerű szakmai okai voltak a mellőzésnek, idén nem volt erre érdemes alkotás. Már csak azért is, mert egy grémium és nem egyedül a fesztiváligazgató dönt a bemutatandó filmekről.

A Berlinálé második felében a derült ki, hogy a Magyar Filmszemle-díjas Taxidermia és a Fehér tenyér című filmet külföldi forgalmazók megvásárolták. Pálfi György filmjére a Fortissimo Films nevű függetlenfilmforgalmazó cég kötött szerződést az Eurofilm Stúdióval a világeladásáról, Hajdu Szabolcs filmjét az Onoma Open Sesame nevű francia cég vette meg világforgalmazásra, és a két filmre még számos igény érkezett.

A Moszkva tér rendezőjeként ismert Török Ferenc és a korábban Berlinben közönségdíjat kapott Fliegauf Benedek producereikkel idén koprodukceri partnert kerestek új filmjeikhez. Az Overnight című filmre készülő Török a fesztivál közepén hazament, de Fliegaufot még éppen sikerült elcsípnünk, hogy a "hosszú és izzasztó" tárgyalás eredményeiről faggassuk. "A Celluloid Dreams és a Razor Film lesznek a koproducereink, velük találkoztam. Valójában két filmtervről van szó, az egyik egy Tündérkör című fantáziafilm, a másik egy regény, melynek a forgatókönyvén még dolgozom. A regény cselekménye egy love strory, ami természetesen elég bizarr. Elsősorban a két film időzítéséről, a végleges szerződések aláírásáról és finanszírozásról beszéltünk." Fliegauf úgy véli, még Cannes előtt minden, egyelőre homályos részletre fény derül. "Nagy egymásra találás volt ez Berlinben és nagyon jókedvűen távoztam" - tette hozzá.

Erős sztárparádé

"Imádom ezt a várost!" - mondta Natalie Portman a kamerákba a vörös szőnyegről, míg Vin Diesel azt harsogta, hogy "Én egy gyerek vagyok". Pozőrök, dámák és visszafogott szupersztárok haladtak el a kordonok között, s az idei listát olyan nevek tették különösen illusztrissá, mint Sigourney Weaver, George Clooney, Meryl Streep, Ewan McGregor, Andrzej Wajda, Nick Cave, Isabella Rossellini vagy az utolsó előtti napon befutott Roberto Begnini. Az olasz színész új filmje, a La Tigre e le Neve (A tigris és a hó) bemutatójára érkezett. Fellépése egyébként a Berlinálé ideális megkoronázása volt: a 99-es Oscar-átadás óta, ahol arcon csókolta Bill Clintont, Roberto Begnini egyfajta hiperaktív showmannek számít. Nos, ha most nem is csókolt meg senkit, és az aranymedvére sem volt esélye, mert filmje versenyen kívül indult, a gálaestet azért végigbohóckodta.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!