Ambrus
-7 °C
3 °C

Szonja bögyét emelni kéne

2006.06.19. 10:25
A Gyöngyössy-Kabay páros ismét befejezte egy remake forgatását és ezt hétvégén egy zárópartin ünnepelték meg Budapest legkülső utcájában a Patakhegyi úton, a forgatás helyszínéül is szolgáló luxusvillában. Az új film egyébként az Egy bolond százat csinál. "18:00-ra azok jöjjenek, akik akarnak a sajtóval találkozni, 20-ra azok, akik nem" - szólt a felhívás a színészekhez. Az Index kilenc utánig maradt.
Mikor megérkeztünk, már fél nyolc volt, de csak a főszereplő Gáspár Sándor, Sas Tamás operatőr és Gyöngyössy Bence rendező beszélgettek a teraszon a stáb tagjain, néhány újságírón és fotóson kívül.

"Hol van Szonja?" - kérdezi a sajtófőnök ekkor a gyártásvezetőtől Oroszlán Szonjára utalva, mert egy újságíró reklamált, hogy finom a lazac, de már menne. "Beához van kötve, majd együtt kiugranak ide" - jött a válasz. Szonja anyjával és egyben jogi képviselőjével, Beával nemsokára megérkezett és Gáspár Sándorral kezdett beszélgetni, hogy a fotósok közös képet készíthessenek a két főszereplőről, sőt háromról, hiszen Gáspár két szereplőt is alakít. "Anyu, veszünk egy fügefát?" - szólt ki Szonja az anyjához, aki éppen a színésznő telefonjait intézte.

Cicababát játszom


Gáspár Sándor és Oroszlán Szonja
Tekintse meg képeinket!
Később sikerült nekem is egy röpke interjút kérnem Szonjától a medence mellett: "Piroch Gábor kaszkadőr megtanított kézifékkel parkolni, így minden filmben tanulok valami újat" - ecsetelte a szerep előnyeit a Valami Amerikában ismertté vált színésznő. Aki helyett az Egy szoknya, egy nadrágban még kaszkadőr motorozott, de ez amúgy is "teljesen más szerep". "Nagyon-nagyon színes és összetett. A pasikon keresztül látja önmagát, cicababának." Nem unod még..., kérdeznék, de közbevág: "Jaj, csak ezt ne! Na jó, ki vele, kérdezd meg, hogy nem félek-e a beskatulyázástól, és beugrom a vízbe" - viccelődik, de inkább nem kérdezem meg. "A forgatás alatt A producerek próbahete is volt a Madách Színházban. És bár el vagyok kényeztetve szereplehetőségekkel, de nem tervezek előre, élek a meglepetésnek" - tette még hozzá, de ekkor megérkezett a frissen kopaszra nyírt Szabó Győző, és Szonja a nyakába ugrott. "Azt írjuk a kép alá, hogy együtt vannak" - viccelődött egy fotós. "Írhatják, de akkor perelünk" - válaszolt Bea asszony.

Nem rendezhetjük mindig ugyanazt

Közben összefutok a rendezővel, aki marhapörköltet eszik.
- Ismered? - próbálnak neki bemutatni.
- Ajjaj - mondja. - Ő írta kritikát - utal az Egy szoknya, egy nadrág-cikkre.
- Pedig nem is láttam a filmet - viccelek.
- Most új operatőrünk van, és fiatalabb színészeink, meséli.
- A kritikák miatt változtattál? - kérdezem megalomániásan. (Az Index is azt írta egyébként, hogy kiöregedett playboyokat fényképeztek színháziasan, merev beállításokkal, most viszont a férfiszereplők között is van már egy negyven alatti, ugye Szabó Győző személyében, és az operatőrnek is fiatalosabb profit választottak: Sas Tamást.)
- Nem, nem amiatt. Csak az ember nem forgathatja mindig ugyanazt - válaszolja.


Gyöngyössy Bence, rendező
Nagy szavak ezek egy remake-filmek rendezőjétől, így a kék pólós főszereplőhöz Gáspár Sándorhoz fordultam. Miért szerepel remake-ekben? "Ezekben a megújulás érdekel - válaszolja. - A Meseautóban csodás volt felfedezni Ónodi Esztert, aki nagyszerűen játszott benne, és semmilyen skatulyát nem kapott azóta se." És Ónodin kívül miért jók a remake-ek?, kérdezem, de látom, hogy nem kellett volna. "Erről a rendezőt faggassa, nem nekem kell megvédenem ezt a műfajt. Nem érzem úgy egyébként, hogy remake-et forgattam, én egy magyar filmet forgattam - válaszolja. - Inkább az bánt, hogy nagyon sok olyan filmben szerepeltem, amire komoly díjakat kaptam, és ezeket kevésbé ismeri a közönség, remélem azért legalább tévén eljutnak ezek a nézőkhöz."

"Én mindig a Csámpit képzeltem el erre a szerepre. A mimikájával, az arcjátékával, ami finom tud lenni - magyarázza később Gyöngyössy, amikor arról kérdezem, hogy a fiatalitás miért nem vonatkozott a főszereplőre is. - Egy félreértés ugyanis csak akkor vicces, ha finoman játsszák el - teszi hozzá -, ráadásul ez két emberről szól, akik ugyanabban a térben és időben mozognak." És hogy hogy tetszett az eredeti film Latabárral? "Na, én meg ennek az eredetiét nem néztem meg most, csak két jelenetet, hogy hogyan oldották meg, hogy a két Latabár Kálmán egy képen is megjelenjen. Ők tükörrel, mi bluebox technikával. A film elején is használunk digitális technikát, hiszen Afrikában játszódik, de itthon vettük fel, így keletkeztek benne zsiráfok és pálmafák."

Régi idők fénye


Ullmann Mónika
Klikk a képre!

"Ullmann Mónikának volt a legnehezebb dolga - teszi hozzá a rendező, mikor a többi színészről kérdezzük. - 11 napig forgattunk, egy napig szólalhatott csak meg, amúgy végig hulla volt." Amikor Gesztesi felkapta, tiszta zöld lett a combja, nevetett egy stábtag, egy másik hozzátette: Amikor pedig beragadt a feje a Lada ablakába, Mucsi a füle mellett nyomta a dudát. "Minden zokszó nélkül csinálta - összegzi a rendező. - Tartozom neki egy szereppel, egy szöveges szereppel."

"Te többet tudsz, mint én - mondja Mónika, mikor az új szerepről kérdezem. Éppen azt magyarázta karakánul egy újságírónak, hogy ne arról szóljon a cikk, hogy Oroszlán Szonja apja írta neki az Írtam a bátyámnak egy dalt, mert ez már nagyon régi történet, így én inkább arról kérdezem, hogy ennek a filmnek ő énekli-e a betétdalát (igen), de azért még visszatér a nőhöz, aki sután azzal érvel, hogy egy csecsemőnek minden vicc új: "Én akkor kilencéves voltam, Szonja öt. Ez pedig egy filmpremier 2006-ban. Olyan öreg vagyok, hogy a Filmmúzeumban futnak a filmjeim, de nem erről szól a mai buli." Szóval csak a filmről kérdezem: Hogy kapott-e a hulla-szerepért veszélyességi pótlékot? Nem. És kért-e tanácsokat Gáspár Sándortól, aki a Miniszter félrelépben alakít hullát? Nem. Erre azért hosszabban és egyébként kedvesen válaszol: "Ő aktívabban volt részese a cselekménynek, én passzívabban: lépcsőn gurulok, visznek a hónuk alatt. Csak egy jelenetnél kellett kaszkadőr, hiszen a balettintézetben végeztem, de azért nagyon fárasztó volt."

Emeljük


Szabó Győző és Szonja
"Nahát, pont az ellentettem vagy, én fehérbe, te feketébe öltöztél" - üdvözli közben hevesen Szonja Parti Nórát, a másik női főszereplőt, aki nemrég érkezett a pécsi színházi találkozóról, és erről sztorizgat hosszan "te, ott mindenki ismer mindenkit". És hogy Partiék darabját, a Bárka Színház által bemutatott Empedoklészt hogy fogadták Pécsett? "A sznoboknak tetszett, másoknak nem" - magyarázza. A másik asztalnál később arról faggatják a fotósok kedvéért ölelkező Szonját és Győzőt, hogy lesz-e Valami Amerikás nosztalgiaparti. "Hujber megint itthon van - mondják. - Pindroch Csaba pedig a barátnőjével, Verebes Lindával próbál, a darabot Verebes rendezi. Családi vállalkozás."

Sas Tamást még kifaggattam a kép világról: "Egyszerűen, de nem primitíven igyekeztem megcsinálni. Kerültük a színházias beállításokat is és most abból is próbáltunk erényt kovácsolni, hogy alulfinanszírozott a mozi, mint általában a magyar filmek. De az is fontos, hogy ez a film, ne a képekről szóljon" - mondta. Elköszöntem, már kilenc is elmúlt, a sajtónak rég ajánlatos volt lelépnie. A villa bejáratánál éppen két plakáttervet mutattak a rendezőnek: "Ez amerikai, a másik jobb és emelni kéne Szonját, a mellét is" - mondja Gyöngyössy. "Ja, Szonja bögyét is emelni kéne" - helyeselnek az asszisztensek.. Szonja közben arra megy, meghallja: "Micsoda, belenyúltok a képbe?" Igen, válaszolja egy asszisztens, de nem kell tudnod róla.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!