Hetvenöt éves Bud Spencer

Hetvenöt éve, 1929. október 31-én született Bud Spencer olasz filmszínész.

Bud Spencer fiatalon

Carlo Pedersoli néven Nápolyban látta meg a napvilágot, azt mondják világra jöttekor hat kilót nyomott. Jómódú családba született, de a gazdagság nem tartott soká: a Pedersoli-család tönkre ment, amikor kikötői vasgyáruk előtt felrobbant egy ott horgonyzó hajó. Szűkös évek következtek, gyakori költözködések. A gyermek Carlo csak nyolcévesen kezdett úszni az egyik helyi sportklubban. Először csak a saját kedvére tempózott, még a középiskolában sem voltak sportolói ambíciói. Érettségi után a római egyetem kémia szakán folytatta tanulmányait, de hamar abbahagyta, mert a család Dél-Amerikába költözött. A fiatal Carlo mindössze két évet töltött hazájától távol, 1948-ban már ismét Itáliában volt.

Feledve a kémiát, beiratkozott a jogi karra, és egyidejűleg sportkarrierjének gyors építésébe kezdett. 1948-ban megnyerte az olasz bajnokságot mellúszásban, 1950-ben pedig a 100 méteres gyorsúszás bajnoka lett, egy percen belüli idővel. Ugyanebben az évben - már mint az olasz vízilabda válogatott tagja - Európa-bajnok lett, az 1954-es Helsinki olimpián pedig ezüstérmet nyert a csapat. 1956-ban, a Melbourne-ben rendezett ötkarikás játékokon még ott volt, aztán több világversenyen nem indult.

Filmszínészként statisztaszereppel kezdte: római katona volt az 1950-ben Olaszországban forgatott Oscar-díjas Quo vadis című amerikai filmben. Sok év kihagyás következett. Amikor 1967-ben súlygyarapodása miatt búcsút kellett vennie a vízipólótól, igent mondott egy filmvígjáték főszerepére (Isten megbocsát, én nem). Ebben a makaróni-westernben már mint Bud Spencer szerepelt, oldalán a későbbi gyakori partnerrel és jó baráttal Terence Hillel. (A legenda szerint vezetéknevét Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, a Budweiser pedig kedvenc sörmárkája.) A híres bunyós páros vígjátékok sokaságában szórakoztatta ezután a nézőket: Az ördög jobb és bal keze (1971), Különben dühbe jövünk (1973), És megint dühbe jövünk (1978), Kincs, ami nincs (1981), Szuperhekusok (1985).

Piedone

Bud Spencer szólókarrierje is sikeres volt. Steno rendezésében készültek a Piedone-filmek a behemót, jólelkű, de kemény öklű nápolyi zsaruról. Komolyabb témájú filmekben is megállta a helyét: Sötét Torino (1972), A zsoldoskatona (1976). A kilencvenes évek közepétől - elhízása miatt - nem forgat csihipuhi filmeket, inkább tévésorozatok magánnyomozójaként osztja az igazságot (Extralarge, Professzor Clementi).

Népszerűsége az évtizedek során mit sem csökkent, mert a televíziós csatornák rendre műsorra tűzik egy-egy filmjét. Az örökifjú Piedone ugyan már nem forgat, a civil életben azonban jól menő vállalkozásai vannak. Olaszországban két légitaxi vállalata van, és ő maga is rendelkezik pilótavizsgával. Bud Food névvel gyorsétterem hálózatot működtet, amelyben kizárólag olasz ételeket kínál. Külön érdekesség, hogy a hálózat éttermei kéthetente teljesen új belsőt kapnak.

A tanulásra még hetvenévesen is volt energiája: lányával együtt szociológiát hallgatott az egyetemen, a tanári kar általános megdöbbenésére. Bud Spencer 1960 óta példás házasságban él, amelyből két leánya és egy fia született. Hívő katolikus, családszerető ember. Nem tartja magát színésznek, és magánemberként sosem használja az öklét.