Tudósok New Yorkban, New Orleans-ban, San Diegóban és a kaliforniai Stanfordban összefogtak, és egy közös kutatás keretében megvizsgálták az elmúlt tizenöt év mozisikereiben szereplő bagós karakterek dohányzási szokásait. Azok a filmek számítottak sikeresnek, amelyek 1990 óta felkerültek az amerikai top tízes listára, és az is fontos kitétel volt, hogy ezek a filmek a kortárs amerikai társadalmat mutassák be.
"Bár eddig a legtöbb felmérés azt az eredményt hozta, hogy a filmek elegáns, pozitív képet sugároznak a dohányzásról, mi arra jöttünk rá, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz" - nyilatkozta Karan Omidvari, a new jersey-i St. Michael klinika szakembere a Guardiannek.
"Régen olyan tanulmányok is napvilágot láttak, amelyek szerint a filmek leginkább a különböző kisebbségek tagjait próbálják rászoktatni a dohányzásra. Ezeket az eredményeket sem tudtuk igazolni, sőt."
Slampos?
Uma Thurman. Ponyvaregény, 1994
A kutatók összesen 447 filmet vizsgáltak meg, kihagyva a sci-fiket és a rajzfilmeket, hiszen ezeknek soha nem volt céljuk a valóság hű ábrázolása. Az eredmények azt mutatják, hogy a vásznon cigarettázók aránya - 23 százalék - nagyjából megegyezik az amerikai dohányosok arányával, ami 22 százalék.
A vizsgált filmekben több férfi karakter dohányzott, mint nő, a filmes dohányosok pedig leginkább a fehérek közül kerültek ki és nem a kisebbségek soraiból. A negatív karakterek 36 százaléka cigarettázott, míg a pozitív hősök 20 százaléka gyújtott rá. Még érdekesebb az a tény, miszerint a dohányos karakterek 48 százaléka alacsonyabb társadalmi osztályból származott. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a filmekben inkább a sikertelen, szegény, slampos figurák gyújtanak rá - a "menőknek" ez nem elég, ők valami többre vágynak.
"A gyerekekre hatással vannak ezek a szereplők" - jegyezte meg Paul Kvale, az amerikai Tüdőgyógyászok Egyesületének elnöke. "Ez a tanulmány is arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen nagy a dohányzást bemutató filmesek felelőssége".
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
