Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Bez szo mé Miskolc

2006.09.25. 10:34
Zsíroskenyér lilahagymával, bórkostoló, hajnalig tartó tánc: magyaros vircsaft a miskolci CineFest záróhétvégéjén, amit a politikai tüntetések sem tettek tönkre. Huszonhét ország nyolcvankét filmje versenyzett. Bár Pataky Attila nem volt ott, azért megnéztük, "Miskolc mit adhatott".

"Ez egy családias fesztivál, és nagyon jó itt lenni"- foglalta össze röviden véleményét Jata Haan ausztrál filmrendezőnő a harmadik alkalommal megrendezett CineFestről, ahol a sajtófőnök becslése szerint tízezren voltak, és aminek két fő helyszíne a Kossuth mozi és a Gyurcsány Ferenc által két hete átadott Művészetek háza volt. Ez utóbbiról a portás kedvesen megjegyezte: "nem is működik a víz". A többek között Amerikából, Olaszországból, Ausztráliából és Szingapúrból ideutazó filmesek egyöntetűen szerették a fesztivált, köszönhetően a sok társas eseménynek, a jó szervezésnek és vendégszeretetnek. A külföldi alkotók egy CineFest feliratú tortát készítettek a szervezőknek hálájuk jeléül a fesztivál végére, amit egy sláger eléneklésével dobtak fel ("bez szo mé Miskolc"), amit a Megatánc követett: az olasz filmesek pörgették a lányokat leginkább, de Bíró Tibor fesztiváligazgató is lelkesen mozgott a Csavard fel a szőnyeget-re.

Ne csajozz!


Klikk a képre!
A Kossuth mozi előtt bámultuk a mindennap végigvonuló tüntetőket hétvégén, mikor Nemes Gyula, az Egyetleneim rendezője kirohant az épületből: "Vicces, hogy pont most beszélünk erről - mondta később -, de az új filmem ötlete egy olyan emberről szól, aki fellázad a rendszer ellen. Több ilyen léha filmet nem szeretnék készíteni, mint a mostani, inkább társadalmi kérdéseket feszegetnék, hiszen dokumentumfilm rendezőként végeztem."

Estére a szervezők egy borospincébe invitálták a vendégeket, hogy a megismerkedhessenek az egri bullblood-dal. Egy bórkostolást csak szeretni lehet, örültek is az alkotók, akik több tálca hagymás zsíroskenyeret fogyasztottak el. A büdös hagymaszag összehozta a társaságot. Nemes Gyula nem is olyan régen tért vissza a Velencei Filmfesztiválról, ahol szerinte nagyon jól szerepelt az Egyetleneim. "Olaszország teljes pokol volt számomra, most már megértem, miért itt született Dante. Működött a film külföldön, biztos a kevés dialógus miatt. A magyar és a cseh új hullám folytatását látják benne a kritikusok"- mondta szerényen Nemes Gyula a hagymás zsíroskenyér evése közben, majd a miskolci fesztiválra tért: "Az A-kategóriás fesztiválok lélektelenebbek, a saját interjúimra is alig jutottam el. Miskolcon élvezem a sikert." Az est folyamán egy hatalmas lilahagymát elfogyasztó Nemes bölcs tanácsokat is adott: "Fesztiválokon két dolgot nem szabad csinálni: filmet nézni és csajozni. Kapcsolatokat kell építeni és várost nézni."

A takarítónő is filmezne


Klikk a képre!
Az idei évben először rendeztek a CineFesten a vetítések mellett konferenciát a Fiatal magyar film néhány tendenciája címen, amin a filmgyártás, a kritikaírás és forgatókönyvírás került terítékre. A szakmai közbeszédre láthatóan nagy szükség van, hiszen mindegyik beszélgetés izgalmas vitába csapott át. Madaras Péter programigazgató később megkönnyebbülten mesélte a záróvacsora pörköltje felett: "nagyon féltünk, lesz-e érdeklődés egyáltalán, erre szinte tele volt a terem, és szerencsénkre érdemi viták alakultak ki, ez volt az egyik legizgalmasabb program." A fiatal operatőrök, forgatókönyvírók, kritikusok és producerek vitatták meg a két napos eseménysorozat szekcióiban, hogyan látják a mai magyar filmgyártást. A hazai filmgyártás legnagyobb hibájának több fórumon is a forgatókönyveket tartották, amit Kántor László, a Szezon producere a következő anekdotával írt le: "felvettem egy takarítónőt, aki rá három hétre előállt azzal, hogy tíz éve van egy forgatókönyve". Mindenki ír, de alig készül profi script, vonták le a tanulságot.

A produceri kerekasztal konklúziója, hogy a hazai filmes szervezetek nem működnek megfelelően. Durst György, a Csoma-legendárium producere arról beszélt, hogy módosítani kellene a Filmtörvényt, és egy első filmes alapot létrehozni, hogy "az első filmeseknek ne a Jancsó-macsó-Bacsóval kelljen megküzdeniük." Mindenki filmet akar rendezni, de Durst György szerint "csak azért nem kell filmeket forgatni, hogy részt vegyünk egy koprodukcióban"- látva a Cinefesten néhány alkotást, ezt megerősíthetjük. A filmfinanszírozásról Kántor elmondta, "sokáig beszéltünk arról, hogy legyen Tarr Béla-alap is a művész- és közönségfilm támogatás mellett is", utalva arra, hogyan nyeli el Tarr Béla Londoni férfi címen készülő műve az állami támogatásokat. A beszélgetés végére már-már kiáltványszerűen megfogalmazta Durst ennek okán, hogy "vis maior alapot kell létrehozni, mivel az utóbbi időben az alkotók hibáján kívül több film is veszélybe került."

1 hét, 1 film, 1 szavazat

Idén kilencedik alkalommal rendezték meg a Celluloid Workshopot, így a fesztivál ideje alatt az előzetes válogatás után négy fiatal készíthette el a rövidfilmjét 1 millió forintból Kálmánczhelyi Zoltán, a Libiomfi alkotójának vezetésével. A teltházas vetítés legjobb darabja az Egy szavazat című film volt, ami egy országgyűlési választást modellez: egy idős néni kezében a mindent eldöntő szavazattal meghal a szavazófülkében, miközben a jobb- és baloldal küldötteinek abszurdba hajló ellenségeskedése zajlik. A film záróképei az MTV ostromát mutatják, ahol a forradalmi időben végezték az utómunkálatokat az alkotók: Simonyi Balázs és Tóth Barnabás.

Isten áldja a színészeket!

"Elfogult vagyok, mert Miskolc a szülőhelyem, és mert ebben a moziban láttam a Megáll az időt, a Cápát és a Csillagok háborúját"- kezdi el a díjátadót Dr. Sámuel Balázs, aki az Oktatási Minisztérium főosztályvezetőjeként tartott beszédet a Kossuth mozi nagytermében, ahol úgy hatvanan lehettünk. A díjátadó gála szimpatikusan visszafogott volt, sorra adták át a díjakat: később kiderült, konszenzus volt nézők és zsűri között a legjobb filmeket illetően. Az Oskar nyerte a fődíjat, amit a gyerekével és férjével a fesztiválra érkező Guro Ekornholmen norvég rendezőnő könnyezve vett át.


Dömötör Tamás
Klikk a képre!
"Isten áldja a színészeket, mert ingyen játszottak!"- köszöni meg a Kritikusok díját a PaprikaTV punkszakácsa, Dömötör Tamás, aki a CineFesten debütált Premier című filmjével. A két millió forintból forgatott dogmafilmje a Nemzeti Színház építésekor játszódik: a társulat a nyitó díszelőadásra próbálja a Pentheszilea című darabot. A díjátadó után szólítottuk meg Dömötör Tamást, aki újra a Színművészeti Egyetem rendező szakának a hallgatója, mivel egy időre kénytelen volt abbahagyni: "Osztályt váltottam, mert a Gothár-osztályban nem engedtek filmezni." A Premier a filmtörténelem 67. hivatalos Dogma-filmje, bár sokáig nem tudták az alkotók, mi az: "Nem tudtuk, hogy van ilyen. Csak szerettünk volna két operatőrrel forgatni egy filmet, ami a színészekre épít." A középpontban az ország egyik legjobb színésznője áll (Pető Kata alakításában), aki a próbafolyamat végére teljesen azonosul a görög amazon királynő szerepével. A folyamatosan mozgó kamera és a karcos képek a már ismert dogmás hangulatot teremtik meg, de ereje a színészek játékban rejlik.

A CineFest versenyprogramjára harminchat ország 208 alkotásából választottak ki a versenyfilmeket, de igazán erősnek a zsűri 18 művet tartott. "Ezeket a filmeket biztos nem fogunk elfelejteni"- mondta Groó Diana zsűrielnök, miközben megközelítettük a zárófogadás helyszínét, ahol a hostesek röviditalokkal támadtak meg minket. "Nagyon muris zsűrielnöknek lenni, reggeltől-estig filmet nézünk, és semmi másra nem marad időnk"- kezdte el a beszámolóját a Csoda Krakkóban rendezőnője, aki a fesztiválról a következő megállapításokat tette: "Nagyon színvonalas a fesztivál, bár az elején nagyon csalódottak voltunk, mert klisékkel teli, semmitmondó munkák kerültek elénk."