Egy cipőben Cameron Diazzal

Miért vállaltad el Rose szerepét?

Toni Collette: Furcsa, mert első ránézésre ez egy olyan karakter, akit észre se lehet venni, de aztán szép lassan persze minden megváltozik. Éppen ez a jó ebben a filmben: bemutatja azt az utat, amit Rose és a testvére, Maggie is bejárnak, hogy aztán végre megszeressék önmagukat. Maggie hiába gyönyörű, a magabiztossága csak álca, hiszen nem igazán tudja, mit akar. Rose elhanyagolja a külsejét, nem törődik a testével. Ezért is kellett majdnem 12 kilót híznom ezért a szerepért.

Nehéz volt?

TC: Nem volt túl sok idő a hízásra, de szerencsére éppen karácsony környékén derült ki, hogy én játszom Rose-t, úgyhogy boldogan zabáltam együtt a többiekkel az ünnepek alatt [nevet]. Csak tömtem magamba a sok szemetet és nem sportoltam semmit, ez a titka. Aztán elindult a forgatás és a sztoriban, ahogy Rose magára talál, úgy kezd aztán fogyni is, így hát hamar le kellett adnom ezeket a kilókat; kevesebbet ettem és elkezdtem edzeni.

Hogyan választod ki a munkáidat?

TC: Hát, megpróbálok minél kevesebb ugyanolyan szerepet eljátszani. Miután kijött a Muriel esküvője és siker lett, rengeteg hasonló szerepajánlattal kerestek meg. Tudatos döntés volt, hogy egyiket sem vállaltam el. Nem szeretem ismételni magam. Persze a forgatás alatt nem erre gondolok állandóan, ez már benne van az adott döntésben, hogy elvállalok-e egy szerepet, vagy nem.

Milyen volt Cameron Diazzal és Shirley MacLaine-nel dolgozni?

TC: Imádtam ezt a csapatot. Cameron nagyszerű ember, hatalmas szívvel - profi és egyben rettentő szórakoztató. Shirley, Cameron, és én állandóan együtt lógtunk. Egyszerűen jól ment a munka és a forgatási nap után is együtt poénkodtunk.

A filmben nagy szerepe van a cipőknek. Milyen cipőket hord Toni Collette?

TC: Na tessék, mostanában állandóan a cipőimről faggat minden újságíró... Egész életemben báránybőr csizmát hordtam. Persze, ha szükség van rá, felveszek valami csinos magassarkút, de csak ha muszáj, tényleg. Szeretem a kényelmet. Akármilyen furcsa, az Egy cipőben nem a cipőkről szól, ez csak egy metafora. Rose és Maggie karaktere a lényeg, és a változások, amiken keresztülmennek.

Hogyhogy a mai napig Ausztráliában élsz? Nem szippant be a hollywoodi örvény?

TC: Szerencsés vagyok, hiszen nincs rá szükség, hogy Los Angeles-ben telepedjek le. Nem is akarnék ott élni. Sydney-ből származom és bár a világ minden szegletében éltem már egy kicsit, Sydney-ben vagyok otthon. Itt lehetek önmagam.

Hogyan lehet ebben a szakmában szert tenni egészséges önbizalomra?

TC: Egyszerűen nem olvasom a kritikákat!

Az Egy cipőben november 3-ától megy a magyar mozikban.