Számos néző fütyült és fújolt és alig tapsoltak, habár ezek a reakciók nem szokatlanok a közismerten finnyás cannes-i sajtótól. "Nem tudtam a vetítés alatti füttyögetésről, de ez új nekem. Bosszantó ezt hallani" - nyilatkozta Coppola, mikor megkérdezték, mit szól a reakciókhoz. A rendezőnő hozzátette: "Azt hiszem, jobb ha van reakció. Akár tetszik vagy akár nem, ez még mindig jobb, mint egy középszerű válasz, így remélhetőleg, néhányan élvezni fogják, még ha nem is mindenki."
Kirsten Dunst a bécsi udvarból kiragadott unatkozó és elkényeztetett kamaszlányként jeleníti meg Franciaország utolsó királynéját, aki a versailles-i kastélyba érkezve egy ellenséges világra és XVI. Lajos személyében egy közönyös férjre talált, így a közeledő francia forradalom ellenére inkább a bulizást választotta.
A zenéjében és színes kiállításában is szándékosan a nyolcvanas évek popvilágát idéző film Harold Pinter feleségének, a brit Antonia Frasernek életrajzi kötete nyomán készült. A francia etikett szabályait és a királyi fényűzést híven bemutató alkotás kifejezetten nem akart a poros és unalmas történelmi tablók hibájába esni. Ennek ellenére a nézők nem fogadták olyan lelkesen a filmet.
Fraser 2002-es életrajza ellenállt a népszerű értelmezésnek, amely Antoinette-et érzéketlennek és extravagánsnak ábrázolja. A Marie Antoinette a harmadik nagyjátékfilmje Sofia Coppolának, és ez eddig a legnagyobb költségvetésű 40 millió dollárral.