Depardieu mindig a hasa és a farka után megy

Először Depardieut kérdezném: volt ellenérzése a szereppel kapcsolatban ?

Gérard Depardieu: Imádom az erős tónusokat, szerintem egy színésznek a hatáskeltésből sosem elég, de el kell ismernem, hogy filmbéli partnerem Gérard Lanvin, aki San Antoniót játssza, egy tökéletes pasast, sokkal elegánsabban tudja hozni a hatást. Az én stílusom kicsit alpári, nélkülözi az eleganciát, de megvan a maga erős kisugárzása. A válaszom, hogy nem. Nem volt ellenérzésem.

San Antonio és Bérurier rendkívül népszerű hősök Franciaországban, hogyan lehet megformálni két ilyen hőst?

Gérard Depardieu: Bérurier-ben egy olyan figurát láttam, ami engem roppant módon szórakoztatott. Mint annak idején Obelix a jellegzetes gall fejdíszével, itt meg Bérurier a világ összes kalapjával. Béru, hát hogyan is fogalmazzak, végül is egy szemét alak.

San Antonio ezt jól oda is mondja neki. De van benne jószándék, van benne erő, de nagyon naiv és mint mondtam, mindig a farka és a hasa után megy. Az evésen és a dugáson jár az esze, vagyis az érzékei irányítják.

A főcím előtti, bevezető jelenetek a James Bond-filmeket idézik.

Frédéric Auburtin: Szándékosan. Gyönyörű lányokkal, napfénnyel akartam indítani. Szerettem volna, hogy az elsô képsorokból máris kiderüljön, hogy ez egy szórakoztató film lesz! Ha nem is mondtuk ki, de a néző rögtön megérti, hogy San Antonio, Gérard Lanvin megszemélyesítésében, a nők bálványa, Béru - Depadrieu színrevitelében - meg egy mocskos fantáziájú, élveteg disznó. Ezen túl a film, se nem Bond, se nem Austin Powers. Nem akartam paródiát készíteni, de komolyan sem akartam venni magamat.

Gérard Depardieu-vel már dolgoztak együtt A híd című filmben.

Frédéric Auburtin: A hidat együtt rendeztük és ő játszotta a főszerepet. Nagyon örültünk, hogy újra egymásra találtunk egy ilyen nagy kalandban. Béru a vulgaritás maga. Vedel, szellent, zabál. Az egészben az volt a jó, hogy Gérard, velem együtt úgy érezte, hogy a legalpáribb jelentekben is meg kell őrizni a szereplő méltóságát. Az a hűség pedig, amit San Antonióhoz köti, valóban megható.

És Lanvin, Ön is dolgozott már Depardieu-vel A fegyverek választásában 25 éve. Várta már, hogy újra együtt játsszanak?

Gérard Lanvin: Vártam, különösen, mert a régi közös filmünkben én egy utolsó seggfejet alakítottam mellette, egy szemétládát, és lám ennyi idő múlva, végre én mondhatom neki, "te, seggfej!" Mert San Antonio annak tartja Bérurier-t. Szóval, jópofa dolog újra együtt játszani Gérard-ral, hiszen már hosszú ideje, hogy semmi kapcsolatom nem volt vele.

Mi a meglepő Gérard Depardieu-ben?

Gérard Lanvin: Az ereje, az őrültsége. Mindenben az ellentétem. Ezért nagyon vonz. Figyelem, és azt mondom magamban: ez egy hihetetlen pasas! Hihetetlen: az élete, a szenvedélyessége, a női, a fájdalmai. Egy hihetetlen pasas, a francia filmtörténet egyik legnagyobb szent szörnyetege.

Kinek az ötlete volt a Marseillaise földolgozás a főcím alatt?

Frédéric Auburtin: A vágó Guy Lecorne találta ki. Jacky Terrasson komponálta a Marseillaise jazz változatát, aminek eléggé meglepő a hatása, szerintem. Rendkívül erőteljes emelkedése van, a hagyományos indítástól eljut egészen a Hendrixet idéző akkordokig.

Szüksége volt speciális engedélyekre, hogy például az Elysée Palotában forgasson?

Frédéric Auburtin: Az összes belsőjelenetet, beleértve az udvart is, stúdióban forgattuk. Az Elysée Palotát csak a kerítésig közelíthettük meg. A többit digitális trükkökkel jelenítettük meg.

És mondjon pár mondatot a történet eredetéről azoknak, akik nem ismerik.

Frédéric Auburtin: A San Antonio egy olyam mű, ami 175 regényből áll és 40 év alatt született különböző karakterek egész tárházát vonultatja fel. A szereplőknek, avagy karaktereknek, saját rajongótábora van. A könyvsorozat első darabjai az ötvenes évekből származnak. Patrice Dard, a szerző, Frederic Dard fia, még ma is írja az újabb köteteket. A film szempontjából hatékonyabbnak tartottam maira venni a sztorit.

Forrás: FF Film and Music