Judit
3 °C
6 °C

'A félelem jellemzi a magyar filmes ipart és Magyarországot'

2006.02.05. 15:51
A Die Welt című német napilap február negyediki száma "Die Alten halten zusammen", azaz "Az öregek összetartanak" címmel cikkezett a Szabó István rendező személye kapcsán kialakult ügynökbotrányról. A cikkszerző Jörg Taszman elsősorban a magyar lapok távolságtartását és Szabó István bűnbánó magatartásának hiányát nehezményezi. Leszögezi továbbá, hogy a Berlinálé igazgatója nem az ügynökbotrány miatt nem válogatta be a Rokonokat a jövő héten induló fesztivál programjába.

Dieter Kosslick, a február 9-én kezdődő Berlini Filmfesztivál igazgatója személyesen látogatott el Budapestre, hogy megnézze Szabó István filmjét, a Rokonokat, majd ezután személyesen utasította el azt. Így a legismertebb magyar filmrendező új filmje nem lesz látható Berlinálén, írja a Die Welt.

"A Berlinálé ügyesen kikerül egy diplomáciai incidenst"

A lap szerint Dieter Kosslick már azelőtt így döntött, mielőtt az Élet és Irodalom feltárta Szabó István ügynökmúltját. "Ily módon a Berlinálé ügyesen kikerül egy diplomáciai incidenst, és megkíméli magát attól is, hogy a magyar társadalommal ellentétben állást kelljen foglalnia Szabó István esetének kapcsán", kommentált a lap.

Január második hetében esett ki a Rokonok

Ezzel egybecsengnek Vezér Éva, a Filmunió ügyvezető igazgatójának szavai is: "November végén tartottunk egy vetítést a fesztivál előválogatójának Budapesten, ahol megnézték a versenybe nevezhető magyar filmeket" - mondta az Indexnek. "A Rokonok akkor még nem volt olyan állapotban, hogy bemutathassuk. Az igazgató január elején személyesen jött el Budapestre, és nézte meg Szabó István filmjét. Mivel erről egy bizottság kollektívan dönt, így nekik is kiküldtük a filmet, és január második hetében, amikor véglegesítették a listát, értesítettek róla minket is, hogy nem került versenybe" - jelentette ki Vezér, és azt is elmondta, Dieter Kosslick a szemlén nem jelent meg, hogy ezt személyesen közölje a rendezővel.

Másodkézből: nyílt levél, honi reakciók

A Die Welt szombati cikke részletesen tárgyalja Szabó István ügynökmúltjának magyarországi fogadtatását. Beszél a nyílt levélről, melyben magyar filmesek, művészek és közéleti személyiségek fejezik ki együttérzésüket, és kitér arra is, hogy az aláírók nehezményezik, hogy az eset éppen a Magyarországon olyan fontos 37. Filmszemle előtt robbant ki.

A lap a továbbiakban beszámol arról, hogy a terveknek megfelelően az új Szabó-filmmel nyitották meg a 37-ik magyar Filmszemlét, ahol a Rokonokat és rendezőjét kitörő lelkesedéssel ünnepelték, és ahol mind a jelenlegi, mind a volt miniszterelnök elismerte a filmrendező érdemeit. A lap ezt követően Szabó István ügynöktevékenységét részletezi, a Népszabadság és a Magyar Narancs cikkeire hivatkozva.

Első kézből: a pénteki sajtótájékoztató

Az újság részletesen beszámol a Filmszemle pénteki sajtótájékoztatójáról is, ahol Szabó Istvánon és Kézdi-Kovács Zsolton kívül a filmrendező egykori osztálytársai - Rózsa János és Elek Judit - is megjelentek. A lap szerint az eseményt "ügyesen rendezték meg", ahol nem az újságírók kérdésein volt a hangsúly, hanem azon a tényen, hogy Szabó és Kézdi-Kovács senkinek sem ártott, hiszen valamennyi osztálytársuk államvizsgázott, majd híres rendező lett.

"Szabón látszott, hogy nagyon koncentrál, néha nagyon meghatódottnak tűnt. Aztán magabiztos lett, amikor röviden arról nyilatkozott, hogy vajon miért nem lépett ügynökmúltjával már rögtön a rendszerváltás után a nyilvánosság elé. Verziója szerint azért érezte kötelességének a hallgatást, hogy a még élő (mint Kézdi-Kovács) és a halott osztálytársait (mint Gábor Pál) védje" - írja a Die Welt.

Az elmaradt bűnbánás és a megfélemlített magyar filmipar

A lap állítása szerint Szabó és osztálytársainak fellépése sokakat felháborított. A cikk szerzőjének feltűnt, hogy "Szabó ajkait nem hagyta el egyetlen sajnálkozást kifejező szó sem", amit elsősorban fiatal újságírók és filmrendezők hiányoltak. "Nehogy már hősnek állítsa be magát" - ilyen és hasonló mondatokat hallott Jörg Taszman, de mint írja, arra már senki nem volt hajlandó, hogy véleményét névvel vállalja a német újságban.

Mindezek ismeretében a szerző erre a következtetésre jut: "még mindig a félelem hangulata jellemzi a magyar filmes ipart és minden bizonnyal Magyarországot általában". Szerinte ez azért van így, mert aki Szabót támadja, annak az "öregek" egy egész generációjával van dolga, és Magyarországon még mindig övék az utolsó szó, mivel ők döntenek a támogatások elosztásáról. A fiatal magyar filmrendezők Csehországgal vagy Lengyelországgal ellentétben a politikai változások óta alig rúghatnak labdába, véli a lap. A Die Welt azt is nehezményezi, hogy a magyar sajtóban alig olvasható kritika, ritka példaként a Magyar Narancsot említi.

Az ambivalencia hiánya

A cikk végén a szerző azt kívánja Magyarországnak, hogy másképp számoljon el múltjával, mivel szerinte nem az a fő kérdés, hogy Szabó ártott-e valakinek, erre a válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. Inkább azt hiányolja, hogy a filmrendező megnyilvánulásaiból hiányzik az ambivalencia, noha legjobb műveiben - a Mephistóban vagy a Redl ezredesben - mindig a hatalmat birtoklók és a művészek közti ellentmondásos kapcsolatot vizsgálta. Jörg Taszman végül abbéli reményéről ír, hogy ígéretének megfelelően Szabó István valóban elkészíti az ügynökmúltját tárgyaló filmet. Bízik benne, hogy abban a film adta lehetőségekkel élve meggyőzőbben néz szembe saját múltjával, mint ahogy teszi ezt a napokban Budapesten.