Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Lajos bácsi megmutatta

2006.09.26. 15:57
Egy egykori lovaskocsiszínben adta át Gegesy Ferenc, Ferencváros polgármestere a Ráday utcában nyíló háromszáz négyzetméteres filmművészeti központot. A keddi pezsgős fogadáson kiderült, hogy egyelőre csak az épület műszaki átadása történt meg. Bár a melósok még serényen dolgoztak a ház légópincéjének felújításán, erre szerintük sem lesz szükség mostanában.
Az átadón Demszky Gábor polgármester mégsem jelent meg, "csak" Gegesy Ferenc helyi polgármester, aki beszéd gyanánt pezsgőzésre szólította fel a nagyjából negyven jelenlévőt. Mi közben megtudtuk, hogy a Ráday és az Erkel utca sarkán álló bérház földszinti részén a Palantír Film Vizuális Alapítvány hozhat létre egy mindenki számára hozzáférhető dokumentumfilmes adatbázist, ők három helyiség filmes hasznosítására kaptak lehetőséget az önkormányzat által meghirdetett pályázaton. Szomszédjuk Dettre Gábor, a Felhő a Gangesz felett rendezőjének cége lesz, de a Dettre-cégtől senkit sem találtuk, igaz, itt még Lajos bácsi sem állt a rendelkezésünkre.


Füredi megnyitotta
"Egy dokumentum- játék- és kísérletifilmes archívumot szeretnénk itt létrehozni, lehet, hogy a Palantír Filmesekkel együtt fogunk dolgozni" - magyarázta később Dettre Gábor, akit a tájékoztató után készülő filmje, a Romazsaru vágása közben zavartunk meg. Az intézmény "oktatási, nevelési és kulturális célokat szolgál majd, de a filmeknek csak a prezentációs jogát akarjuk megszerezni". Még hozzátette: "ezeket egy kompjúteres rendszeren belül lehet majd kérni és megnézni."

DocuArt

De akkor térjünk vissza a tájékoztatóhoz és a dokumentumfilmes központhoz: "1998-tól közel ötszáz filmet gyűjtöttünk össze. Mindenki a régi filmekről kérdez minket, de nekünk inkább az a célunk, hogy azokat a filmeket megőrizzük és hozzáférhetővé tegyük, amik idén készülnek, de jövőre már azt sem lehet tudni, hol vannak" - mondta el nekünk Füredi Zoltán, a Palantír Film kuratóriumának elnöke, egyben dokumentumfilmes rendező.

"Mi alapvetően kulturális antropológusok vagyunk" - világosít fel minket Komlósi Orsolya is, aki nemcsak az alapítvány munkatársa, de Füredi felesége is egyben. A negyven fős moziteremmel egybekötött központ pontos átadási dátumát nem tudta megmondani, hiszen még szerződésük sincsen, és a további átalakításokhoz szükséges pénz sincs még a zsebükben. "Ez egy olyan lehetőség, hogy a pénz nem lesz kérdés" - törte meg optimizmusával hitetlenkedésünket.

A DokuArt, Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és Mozi névre keresztelt központ filmjei a szintén általuk szervezett, főleg antropológiai témájú dokumentumfilmeket felvonultató Dialektus Fesztivál alkotásaiból gyűltek össze, magyarázta a házaspár. A cél pedig az, hogy az alkotók később maguk jelentkezzenek a filmjeikkel. A központ fejlesztés alatt álló honlapján már hozzáférhető az adatbázis, ahová a tervek szerint maguk a készítők tölthetik fel filmjeik adatait. "Ez főleg filmeseknek, diákoknak és kutatóknak lesz jó" - fűzte hozzá Komlósi Orsolya.

Lajos bácsi aggódik


Lajos bácsi elmagyarázta
Működő filmes intézmények híján maga az Ybl Miklós tervei szerint készült neoreneszánsz épület bűvölt el minket, ami a házban lakó Lajos bácsi szerint egykoron téli rezidenciaként szolgált grófoknak és báróknak. "A barátnőm itt lakott az emeleten" - mutatott az egyik lakásra a fogadásra előbújt bácsi. Majd miközben egy hölgyért aggódott, akinek félpercenként beleakadt a magassarkúja a frissen felújított udvar macskaköveibe, a szintén felújított házról elmesélte, hogy "a szovjetek '56-ban a Gellért hegyről lőtték a Szovjet Barátság Házát, és ennek az épületnek az egyik sarkát is romba döntötte egy eltévedt aknavető".

Miután ezt meghallgattuk, a bácsi Ferenc Jóskáig ment vissza: elmondása szerint akkor börtön volt az alagsorban. "Ferenc Jóska nem bízott a Citadellában, ott túl humánusan bántak az elítéltekkel, ezért a politikai foglyokat idehozatta" - mesélte az öreg, és az útmutatásai alapján távozás előtt magunk is feltérképeztük az épület föld alatti labirintusrendszerét.