Átdobni a nézőt a palánkon

2005.11.24. 10:11
Az örmény származású kanadai rendező új filmje európai ősbemutatójára érkezett Budapestre. Az igazság fogságában az ötvenes években indul két népszerű showmannel, akiknek a hotelszobájában egy nap fiatal lány holttestére bukkannak. A sztorinak évekkel később egy ambíciózus újságírónő ered a nyomába. Interjú Atom Egoyannal szexjelenetekről, csavarokról, és az intelligens nézőkről.

A film elején titokzatos körülmények között meghal egy lány. Tizenöt évvel később egy másik lány, Karen, megpróbálja kideríteni az igazságot. Sikerül neki?

Atom Egoyan: Ebben a filmben mindenki borzasztó karrieristának és cinikusnak tűnik, de Karenban van valami nagyon tiszta. Tudja, hogy azért kapta ezt a feladatot, hogy könyvet írjon a két komikus múltjáról, mert fiatal, csinos és ártatlan, és így talán olyan kérdésekre is válaszolnak majd neki, amiket egy tapasztalt, dörzsölt újságírótól meg sem hallgatnának. Ugyanakkor megvannak a saját céljai is az interjúkkal - sokat jelent neki ez a két ember és valahol mélyen reménykedik, hogy tisztázhatja őket a szörnyű gyanú alól. Elkezd nyomozni, kinyitja Pandora szelencéjét, és rázúdul a sötétség, a rettenetes múlt. Ettől persze csak még elszántabb lesz, és tudni akarja, mi történt valójában. Az érdekes az, hogy soha nem tudja meg biztosan, mi is az igazság. Vannak elképzelései, gyanúja, és a néző látja is a gondolatait, látja ezeket a képeket, de nem tudni, vajon tényleg így történt-e. Karennek nincs semmilyen kézzelfogható bizonyítéka semmire - így a nézőnek se lehet.

Hitchcock egyik filmjében, a Rémület a színpadonban valaki elmesél valamit, ami vele esett meg; látjuk a képeket, olyan az egész, mint egy flashback, aztán kiderül, hogy a valóságban mégsem úgy történtek a dolgok... Mennyire tudatosan merített Hitchcock filmjeiből, amikor megcsinálta Az igazság fogságábant?

Atom Egoyan Budapesten
Atom Egoyan Budapesten

AE: Hitchcock mindig is nagyon nagy hatással volt rám, ebben a filmben pedig különösen - szeretem, ahogy átdob minket, a nézőket a palánkon, szeretem, ahogy játszik velünk. Vegyük például a hangalámondást, ami ugye általában arra szolgál, hogy a nézőnek elmondják, mi is történt. Itt mindez félrevezető, hiszen mindegyik szereplő a saját szemszögéből emlékezik vissza ugyanarra a pillanatra, és senki nem mondja meg, mi is az igazság.

Hitchcockban mindig az ragadott meg igazán, ahogyan a nézőre bízza a filmjeit, és nem rág mindent a szájukba. Hitt a néző intelligenciájában. Én is hiszek.

Miért forgatott éppen ezekkel a színészekkel? Kevin Bacon meglepő választás a zsidó komikus szerepére, mint ahogyan a babaarcú Alison Lohman sem jutna rögtön eszembe a rámenős újságírónő karakteréről.

AE: Éppen ez az: mindig megpróbálom meghazudtolni a jól bevált formulákat, és darabokra szedem a sztereotípiákat. Alison Lohman huszonhét éves színésznő, mégis állandóan tiniszerepeket kap, ezt szokták meg tőle a nézők. Izgalmas volt végre a saját korához illő karaktert játszatni vele, ugyanakkor a filmben van olyan pillanat is, amikor a tizenkét éves énje képében jelenik meg. Tetszik ez a fajta színpadiasság - nem véletlen ez sem, hiszen színházban kezdtem a pályát. Megtehettem volna, hogy egy Alisonra hasonlító tizenkét éves kislányra osztom ezeket a jeleneteket, de ez sokkal izgalmasabb volt így. Kevinnel ugyanez volt a helyzet, és persze Colin Firth-szel is, akit leginkább romantikus szerepeiben ismernek világszerte, itt pedig egészen már karaktert játszik. Mindhárom színészt izgatta a feladat, ugyanakkor éreztem, hogy aggódnak is egy kicsit, hogyan fog a dolog elsülni.

Mennyire hollywoodi film Az igazság fogságában?

AE: Az igazság fogságában hollywoodi eszközökkel készült, a hollywoodi formanyelv segítségével, mégis időről-időre kizökkentem a nézőket a megszokás édes nyugalmából és egy éles kanyarral új irányba taszigálom őket. A legtöbb filmen nem akarunk gondolkozni, hiszen valahol azért ülünk be a moziba, hogy belefeledkezzünk egy teljesen más világba. Mindig emberi kapcsolatokról, lelki folyamatokról filmezek, azonban általában olyan mozikat csinálok, amik nem hagyják, hogy a néző elfeledkezzen arról, hogy valójában mégiscsak egy filmet néz. Nálam mindig van valamilyen csavar, ami nem hagyja az embert nyugodni. Voltak olyan amerikai kritikusok, akik azt írták, hogy ez a filmem - a többivel ellentétben - tömegfilm. Ez azért vicces, mert Amerikában a legszigorúbb korhatáros besorolást kapta, és egy csomó mozi nem is volt hajlandó játszani, úgyhogy alapból nem is lehetne tömegfilm.

A filmben tényleg van néhány meredek szexjelenet.

AE: Igen, ez így van. Amikor meghallottuk, hogy erősen korhatáros lesz Amerikában, megpróbáltam kivágni ezeket a jeleneteket, vagy valamennyire tompítani rajtuk, de nem ment. Utólag örülök is, hogy a vágatlan verzió került a moziba - különben nagyon más lett volna a film. Éppen a lényeg hiányzott volna belőle.