Zombik zárták le a székesfehérvári fesztivált

A holland-belga Guernsey vitte el a II. Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál fődíját hétvégén, a diákok és a filmkritikusok a Bikatöke című Winterbottom-moziért is lelkesedtek. A székesfehérvári fesztivál zárógáláján a versenyfilmes díjak mellett Andrew László és Maurice Jarre életműdíját is átadták. A legjobb filmnek járó 10 ezer eurós fődíjat, az Ezüst Országalmát a Guernsey című holland-belga filmnek ítélte oda a nemzetközi zsűri, a legjobb színész Julius Lavonen (Honvágy), a legjobb színésznő pedig Annika Hallin (A tél csókja) lett. A diákzsűri díját A mester című film kapta, emellett a diákok elismerő oklevéllel jutalmazták a Bikatöke című filmet, a filmkritikus zsűri díját is a Bikatöke kapta, és ők a Guernsey című filmet részesítették külön dicséretben. Most mi mégis mással foglalkoznánk.

George Romero, a zombi

A Masters of Horror című filmsorozat egy amerikai horrorcsatorna és egy dvd-kiadó közös megrendelésére készült. A sorozatban többek között olyan nagymesterek készítettek egy-egy epizódot, mint George A. Romero, Joe Carpenter vagy Peter Bogdanovich. Ez az a sorozat, ami végül úgy döntött, hogy nem mutatja be Miike Takashi Imprint című filmjét, mint azt korábban említettük már egy udinei beszámolónkban, mivel túl durvának találta. Joe Dante Hazatérés című filmje is a sorozat része, ami az ARIFF II zárófilmjeként szerepelt.

Az ugyan kérdés, hogy ez a film alkalmas-e egy fesztivál zárófilmjének, de az biztos, hogy a színház háromszáz fős termében lévő körülbelül 150 ember nagy része jól szórakozott. A Hazatérés története egy politikus nyilatkozatától indul, aki meggondolatlanul azt állítja egy populáris televízió show-ban, hogyha kívánhatna valamit, akkor az az lenne, hogy a közel-keleti háborúban elesett katonák jöjjenek vissza, és mondják el, mit éreznek. A katonák vissza is térnek, persze zombiként, és el akarják mondani a véleményüket. A pamflet-szerű horrorvígjáték olyannyira tiszteleg is ugyanakkor a zombi-műfaj klasszikusai előtt, hogy Az élőhalottak éjszakáját jegyző (és a sorozatban szintén alkotó) George A. Romerónak is állított egy sírt, amiből majd feltámadt egy Romero-zombi.

"A sorozat elkészültével minden rendezővel találkoztam végül, mert volt egy nagy vacsora, amelyen mindannyian részt vettük. A filmjeiket is láttam és mindegyik szórakoztató volt valamilyen szempontból" -mondta Joe Dante a gálát követő fogadáson. A fesztivál filmjei közül neki legjobban a Bikatöke című film tetszett. "Amerikában egyre kevesebb európai filmet látni, valahogy a kis színházakból is kiszorultak már, egy igazán nagy városban kell élned ahhoz, hogy láthass. Nekem nagy élmény volt olyan filmeket látni ezen a fesztiválon, amikhez egyébként nem igazán jutok el."

Ulmer, az egyik B-film király

Joe Dantét, az ARIFF II díszvendégét szereplőként is láthattuk egy Edgar G. Ulmerről készült dokumentumfilmben. Edgar G. Ulmer azon amerikai B-filmes rendezők egyike, akit a B-filmek királyának titulálnak. Mert a B-filmez illő stílusossággal, több ilyen rendező is van. Nagyon kevés pénzből sokszor nagyon izgalmas filmet tudott készíteni, ilyen például a Detour (Kerülőút) című, ami ma már klasszikusnak számít. A dokumentumfilmben olyan filmrendezők is megszólalnak még, mint Roger Corman (aki bizonyos körökben szintén a Bí-filmek királynak számít), Wim Wenders, vagy Peter Bogdanovich. Mindenki azt találgatta, hogy vajon igaz-e az a sok sztori, amit Ulmer magáról mesélt, miszerint a 20-as években az összes nagy film stábjában benne volt.

"Szokatlan, de mindenképp ügyes film lett, azért nem kis dolog ennyi anyagot összeszedni, és ilyen hosszan tárgyalni Edgar G. Ulmer-t, aki a néhány jó filmje mellett, azért rengeteg rosszat is készített" -mondta Joe Dante a gála utáni fogadáson.

A zsűri és a versenyprogram

A nemzetközi zsűri egyöntetűen ítélte a Guernsey című holland-belga koprodukciónak a fődíjat, és ahogyan körbeérdeklődtem a gálát követő zárófogadáson, nem is volt vita ez ügyben.

"Nekem a versenyprogramból egyedül az a film tetszett, ami nyert" - kezdte Elina Löwensohn. "Voltak korrekt alkotások de ezekben semmi többet nem találtam, mint a jó technikát, és valljuk be, voltak nagyon gyenge filmek is. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nehéz munka elkészíteni egy filmet, mennyi energia és lelkesedés van benne, és szomorú látni, hogy ilyen sok energia pocsékolódott el ezekben a filmekben. Az kell mondjam, hogy gyengének találtam a versenyprogramot, de szerencsére az az egy, amit nagyon szerettem, meg is nyerte a fesztivált" - mondta.

Volt még a fesztiválon diákzsűri is, aki a gála egészéhez képest meglepő profizmussal hirdette ki saját díját, a lengyel Mester című filmnek. A film kiválasztása ugyan nem ment könnyen, egy oklevelet a Bikatökének ítéltek, mivel nem sikerült dűlőre jutniuk a zsűritagoknak.

A vendégeknek vannak terveik

A zárógálát követő fogadáson a fesztivál vendégeit kérdeztem jövendőbeli terveikről. Az ARIFF-ot kerültük, így azt sem firtattam, hogy mit szóltak a záróceremónia suta megszervezéséhez, ahol senki nem szólt nekik arról, hogy ki és mit mondjon.

"Szinte napra pontosan hatvan éve költöztem el Magyarországról - mesélte Andrew László operatőr, a zsűri elnöke - akkor azt gondoltam soha többé nem térek vissza." Andrew azóta már ötödszörre tért vissza rövid időre, és szívesen forgatna itthon filmet a Patkányfogó című önéletrajzi ihletésű regényéből. Magyar filmrendezőket nem nagyon ismer személyesen, csak Koltai Lajost, de a Sorstalanságot nem látta. És mivel a film kisebb része játszódna itthon, a többi New Yorkban, tehát mindenképp amerikai filmrendezővel dolgozna.

Andrew László mellett a fesztivál negyedik életműdíját Maurice Jarre vihette haza, aki hazai rendezőink közül Szabó Istvánnal dolgozott A napfény ízében. "Szabó Istvánt nagyszerű rendezőnek, igazi gentlemannek tartom, és ha felkér egy legközelebbi filmjében is a közös munkára, arra örömmel mondok igent." - fogalmazott Maurice Jarre, aki tőlem hallott először Szabó István ügynök-múltjáról, de azt mondta, őt ez nem érdekli, ő nagyon szereti Szabót.

"Sok színésznőnek az a vágya, hogy Hollywoodba menjen dolgozni, az enyém, hogy Cristi Puiuval dolgozhassak együtt valamikor" - válaszolt a körkérdésemre Elina Löwensohn színésznő. "Nagyszerű és zseniális rendezőnek tartom Cristit, remélem fogunk közösen dolgozni." Cristi Puiu, a fesztiválnak a a zsűritagja, aki tavaly megnyerte az ARIFF-on az országalmát.

Szabadság, szerelem, Woody Allen

A fesztivál alatt Zsigmond Vilmos - szintén ARIFF-os életműdíjassal - többször is beszéltünk a fesztiválról és az attól független érdekességekről. A zárógálán csak azt hiányolta, hogy miért nem adtak át operatőri díjat. Elekes Szentágotai Blanka erre megjegyezte, hogy a díjakat az első fesztivál előtt eldöntötték, nem szeretnének változtatni ezen.

Zsigmond elmondta, hogy legutóbb Brian da Palmával dolgozott egy Black Dahlia című filmen, ami ősszel jön ki Amerikában, és innen egyből Londonba utazik előkészíteni Woody Allen új filmjét. "Londonban játszódik, de igazából játszódhatna bárhol a világon. Többet nem árulhatok el a történetről, mert a rendező nagyon titokban tart mindent. Még címe sincs, úgy emlegetik, hogy WASP, vagyis Woody Allen Summer Project."

"Woody Allen többnyire vígjátékokat készít, ez most egy komolyabb film lesz. Az utóbbi időben nem készített túl jó filmeket, de a Match Pointtal most nemrég azért visszatért régi hírnevéhez" - véli Zsigmond. Az Oscar-díjas operatőr nemrég fejezett be egy amerikai dokumentumfilmet operatőrként az 1956-os forradalomról Torn from the Flag címmel. "Tudok a Vajna-féle 56-os filmről is, amit a vízipólósokról készít. Szép ötletnek tartom, de egy másik film miatt nem tudtam elvállalni, amikor megkeresett ezzel" - mondta a Szabadság, szerelem című filmről Zsigmond.

Zsigmond Vilmos legutóbb a Bánk bánt forgatta itthon Magyarországon. "Nem az én terveimtől függ, hanem az itteni producerektől, hogy megkeresnek-e forgatókönyvekkel. Talán a Káel Csabával, akivel a Bánk bánt is készítettük fogok újra itthon dolgozni. Remélem összejön az a film amit tervez" - zárta a beszélgetést.