Szendvicsben Hugh Granttel és Colin Firthszel

Darcyt nem először formálja meg Colin Firth - a Helen Fielding regényéhez alapul szolgáló Jane Austen-klasszikus, a Büszkeség és balítélet 1995-ös BBC-változatában már eljátszotta egyszer a szerepet, igaz, tizenkilencedik századi jelmezekben.

Firth tudja, imidzse menthetetlenül összefonódott Darcy karakterével: "Ha holnaptól más foglalkozás után néznék, mondjuk megpróbálkoznék az űrhajózással, és az első ember lennék, aki leszáll a Marson, az újságok ezzel a szalagcímmel jelennének meg másnap: Mr. Darcy leszállt a Marson."

Colin elismeri, különösebben nem rajong a gondolatért, hogy Mr. Darcyként egyszerre szexszimbólummá, a harmincas szingli nők vágyálmává vált: "Olyan számomra ez a pasi, mint valami Doppelgänger. Tőlem függetlenül létezik, éli az életét, és mindenki azt hiszi róla, hogy én ő vagyok."

Nem minden sótlan, ami angol

Azt pedig végképp nem érti, miért azonosítja a legtöbb ember Mark Darcy hűvös, zárkózott, visszafogott, kissé sótlan figurájával az angolokat: "Amikor ezt a frázist hallom, mindig az jut eszembe: aha, tipikus angol, mint Mick Jagger, John Lennon vagy Johnny Rotten. Az embereknek az az ideájuk, hogy egy angol csak úgy nézhet ki, mint John Major exminiszterelnök. Az Egyesült Államok mellett Anglia adta a legtöbb rocksztárt a világnak - ők a tipikus angolok! Nem mondom, a John Major-típus is létezik, de nem tekinthetünk rá, mint a generációm meghatározó reprezentációjára."

Colin kifejezetten izgalmasnak találta, hogy a film második része ott kezdődik, ahol a tündérmesék vagy a szappanoperák szokás szerint véget érnek, és a néző végre betekintést nyerhet abba, mi történik a szereplőkkel miközben "boldogan élnek, míg meg nem halnak."

"Mindannyian tudjuk, idővel idegesítővé válik egy emberben, amit a megismerkedéskor a legvonzóbb tulajdonságának találtunk - mondja Firth. - A Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! pont erről szól."

Szökőkutas harcjelenet

A kapcsolatot Mark Darcy titokzatos, hosszú combú munkatársnőjén (Jacinda Barett) kívül, természetesen a régi rivális, Daniel Cleaver, alias Hugh Grant felbukkanása is beárnyékolja. Firth azonban alfa-hímhez méltóan ismét a tettek mezejére lép, vagyis ölre megy Cleaverrel: "Azt hiszem - magyarázza a színész, a két férfi között a verekedés már valamiféle rituálé -, 103 évesen is egymásnak esnének, ha úgy adódna."

A harcjelenetre, amelynek végén mindkét szereplő egy szökőkútban köt ki, Firth így emlékszik vissza: "Elhatároztuk Hugh-val, hogy nem próbáljuk el a jelenetet a felvétel előtt. Egyszerűen csak elkezdtük ráncigálni egymás haját, jól megrugdaltuk a másikat, összevissza hadonásztunk, és mindez teljesen természetesen ment." Grant sejti, miért lett a riválisok verekedése a mozi egyik legviccesebb szcénája: "Egy középosztálybeli angol egyáltalán nem verekszik. Ha mégis megteszi, igencsak szánalmas látványt nyújt. Ezt próbáltuk Colinnal érzékeltetni a jelenetben."

Hugh Grant viszont azonosult a karakterével, amint ezt kissé ironikusan meg is fogalmazta: "Nem hinném, hogy olyan sötét alak volnék, mint Daniel - csupán az ízlésünk és a gyarlóságaink között látok némi hasonlóságot."

A teljes cikk - Hungler Tímea írása - a VOX mozimagazin novemberi számában olvasható