Ambrus
-7 °C
3 °C

Colin Firth: 'Nem gondolok Darcy-ra'

2005.11.16. 10:01
A nők halkszavú bálványa új filmje, Az igazság fogságában európai premierjére érkezett Budapestre feleségével, az olasz Livia Giuggiolival. A Corinthia Grand Hotel Royalban rendezett sajtótájékoztatón a színész mellett részt vett Atom Egoyan, a film írója és rendezője, és magyar származású producere, Robert Lantos is. Az Index ezután beszélgetett a borostás, udvarias mosolyú sztárral, aki először járt Magyarországon, de "minden bizonnyal nem utoljára".

Végülis van olyan nő is Magyarországon, akinek fogalma sincs, ki az a Colin Firth vagy Mr. Darcy. Úgy tűnik, utóbbi magát Colin Firth-öt sem izgatja különösebben. A negyvenöt éves angol színész tíz éve játszotta el Jane Austen regényének, a Büszkeség és balítéletnek szófukar, érzelmes tekintetű Darcy-ját, a hatalmas siker után pedig a két Bridget Jones-film (nem véletlenül) azonos nevű figurája következett. Bár, ahogy ő mondja, játszott már "római hadvezért és élénk libidóval megáldott francia arisztokratát is", világszerte még ma is leginkább romantikus férfiideálként bálványozzák.

Firth persze ügyel arra, hogy azóta más típusú filmekben is szerepeljen: jó példa erre az örmény származású kanadai rendező, Atom Egoyan legújabb mozija, a szexszel és gyilkossággal átitatott film noir-szerű Az igazság fogságában. A történet szerint az ötvenes években két sztárkomikus, Vince Collins éa Lanny Morris (Colin Firth és Kevin Bacon) komoly bajba kerül, amikor sorra következő közös műsoruk előtt hotelszobájuk fürdőkádjában egy fiatal lány holttestére bukkannak. Tizenöt évvel később egy fiatal, elszánt újságírónő (Alison Lohman) ered a sztori nyomába, és ezzel végzetesen felkavarja mindhármuk életét.

A film két színészről szól. A sajtótájékoztatón említette, hogy ez a szerep torz tükör volt a számára.

Colin Firth Budapesten
Klikk a képre!
Colin Firth: Csakúgy, mint a karakterem, Vince, én is jól tudom, mit tesz az emberrel az adrenalin szereplés közben, és azt is tudom, milyen elemi ereje van annak, milyen különleges kötést jelent az, amikor két ember együtt lép fel. Tudom, milyen meghajolni egy előadás után a tomboló tömeg előtt, és aztán kisétálni ebből az egészből, egy másik világba, ahol akár magányos is lehet az ember. Ismerem ezt az érzést. A filmben ez a két fickó, Vince és Lanny is így élnek, csak éppen sokkal nagyobb fordulatszámon pörögnek. Halálosan kimerítő tempóban nyomják: folyamatosan élőben szerepelnek, a rajongók vég nélkül kényeztetik őket. Sokkal nagyobb sztárok, mint amilyen én valaha voltam. Az életük inkább olyan mint egy rocksztáré - nem is hasonlítható össze egy családos brit színész kényelmes, polgári mindennapjaival. A film kezdetén a maffiával barátkoznak, nők bújnak az ágyukba, és közben persze folyamatosan nyomják a drogokat. Miért is ne? Ez egy földi paradicsom, kötöttségek nélkül. És az elején úgy tűnik, ebből nem lehet baj. Persze lesz.

Mennyire improvizáltak Vince és Lannyi számainál? Ez egy nagyon más kor, ma már más jellegű poénokon nevetünk, mint az ötvenes évekbeli showműsorok közönsége.

CF: A forgatáson persze már kötöttebb volt a munka, de a filmben szereplő számokat mi magunk írtuk Atommal és Kevin Baconnel a próbákon. Rengeteg korabeli műsort néztünk meg. Ezek ma már idejétmúlt poénok. Ha megnézi, milyen gegekkel szórakoztatta a tömegeket Sinatra, vagy Dean Martin, kiderül, hogy tele vannak klisékkel, kicsit rasszisták is... teljesen más stílus. Lementek Las Vegas-ba, kiültek a színpadra és egyszerűen csak ott buliztak, a nézők orra előtt. Ittak, táncoltak, énekeltek, meghívták a barátaikat. Volt olyan kritikus, aki azt írta, hogy nem vagyunk viccesek ebben a filmben, dehát nem is ez volt a célunk. Fel akartuk idézni azt a világot, azt, ahogy akkoribban szórakoztak az emberek, de ezeken az ötvenéves poénokon ma én sem nevetek. Van egy őrült jelenetem, amikor egy fellépésen magamból kikelve elkapom a mikrofont és az adrealin - és a sok bogyó - hatására elkezdek összevissza hadarni, mint egy megszállott. Emlékszem, az a szöveg egy próbán jött ki belőlem, Kevin csak nézett, hogy "Atyaúristen, ebbe meg mi ütött...?" (nevet)

Ez az első filmje Atom Egoyannal. Milyen volt vele dolgozni?

CF: Fantasztikus. Elképesztő, perzselő intelligenciájú rendező, hatalmas tapasztalattal. Az a jó, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden az ő elképzelései alapján történjen. Szereti, ha mások is bedobják az ötleteiket, kiváncsi mások véleményére. Nagyszerű volt. Amikor megkeresett a szereppel, habozás nélkül, azonnal elvállaltam.

A filmben van egy-két meredek szexjelenet. Az Egyesült Államokban csak tizennyolc éven felüliek nézhetik meg, sokan pornográfiával is vádolták Az igazság fogságábant.

CF: Ez egyszerűen felfoghatatlan a számomra, de szerintem nem is csak álszentségről beszélhetünk ebben az esetben. Meggyőződésem, hogy egy csomó ember azért tiltakozik, mert nem szeretik a szexet, és kész. Rengeteg amerikai van, aki nem bírja ezt a témát. Nem szeretik, ha szembesülnek vele a moziban, nem akarják látni, nem akarják hallani, nem gyakorolják, a szexnek nincs helye az életükben. Talán jobban érdekli őket a halálbüntetés, vagy a fegyverviselési engedély... nem tudom. (nevet) Én is apa vagyok, kisgyerekeim vannak, és természetesen nem szeretném, ha bármit megnéznének a tévében. De ha arról van szó, inkább szexet nézzenek, mint azt, ahogy valaki szétveri egy másik ember fejét. Az az érdekes, hogy a szexjelenetek Az igazság fogságában nagyon sok mindenről szólnak a szexen kívül - többek között a mértéktelenség veszélyeiről. Az amerikai vallási fundamentalisták még örülhetnének is ennek a filmnek és vetíthetnék a gyülekezeteikben...

Tíz év telt el a Büszkeség és balítélet óta. Mit gondol ma a Darcy-hisztériáról, a Bridget Jones-filmekről?

Colin Firth Budapesten
Tekintse meg képeinket!
CF: Őszinte leszek: eszembe se jutnak. Nem gondolok Darcy-ra - tíz év nagyon sok idő. Ha ma erről kérdeznek, tényleg el kell gondolkoznom, hogy eszembe jusson valami érdekes, amit ilyenkor mondhatok. Jó volt a karakter, jó volt a sztori, és sikerült rendesen megcsinálnom. Tudja, tíz év után is lenyűgöz az, ahogyan Darcy a részemmé vált. Ha bármi, amit csinálok más, mint az a karakter, az emberek úgy érzik, valamilyen különleges szerepet vállalok el, mintha ilyenkor valami újat próbálnék ki. Ez azért egy kicsit ijesztő. Most, hogy belegondolok, lehet, hogy ez az oka annak, hogy különösebben nem ismerték el a Darcy-ként nyújtott színészi képességeimet: amikor elvállaltam a szerepet, mindenki kételkedett abban, hogy siker lesz, hiszen annyira más volt, mint bármi, amit addig csináltam. Aztán amikor sikerült, csak annyit mondtak: nahát, ez te vagy, Darcy te magad vagy. Ez még csak nem is beskatulyázás. Nézzen rám: nagydumás, jókedélyű pasi vagyok, semmi közös nincs bennünk Darcy-val. Mégis, ha eljátszok egy nagydumás, jókedélyű pasit, azt rögtön valami furcsa, szokatlan lépésnek veszik tőlem. Nincs gondom a beskatulyázással, hiszen azóta is rengeteg fajta szerepet kapok - más kérdés, ha az embereket ez nem érdekli, vagy nem tudnak róla. Darcy-t a mai napig nem színészi teljesítményként kezelik, hanem valaminek, ami egyszerűen én vagyok. Nem is olyan régen jöttem rá erre, és higgye el, nagyon furcsa érzés szembesülni ezzel.