Tilla kíméletlen volt, jónak akart

Hogy kaptál egyből főszerepet Hámori Gabi, Ónodi Eszter vagy Schell Judit helyett? Eddig csak A Temetetlen halottban volt itthon egy kisebb filmszereped.

Azt is szlovák színésznőként kaptam meg. A Tátrában forgatott Mészáros Márta, és néhány kisebb szerepre szlovák színészeket választott ki. Főpróba-hetem volt itt Magyarországon, de azért sikerült elmennem, de Mészáros Márta meglepődött, hogy ilyen jól tudok magyarul. Oda Gubíkovaként kerültem be, mint Nagy Imre fiatal anyja. Egyébként a filmrendezők nem igazán járnak színházba, és filmekből látják meg a filmjük arcait, Magyarországon főleg nem. Szlovákiában sokkal kiváncsibbak az új arcokra, de az sem érdekli őket, hogy korábban miben játszottál.

Jó volt a Pánik forgatása?

A Pánikkal párhuzamosan két szlovák filmet forgattam. Nappal itt voltam, éjszaka mentem Pozsonyba, ott forgattam egy napot, jöttem vissza. Nagyon hektikusan alakult. Akartam a filmet, de nem számítottam a szemlés díjra. Tilla nagyon kíméletlen volt, akarta, hogy jó legyek, ezért nem mondta mindenre azt, hogy jó. Színház nélkül nagyon nehéz lenne, de most azt érzem, hogy a film hihetetlenül izgat, mert nem csinálom még rutinból, mert be kell valljuk, vannak darabok, amiknek a harminc előadását kínszenvedésből játsszuk végig. Én vagyok a művészi alkotás, az én lényem, ezért magamból táplálkozom. Persze nem kell ezért elmegyógintézetbe zárni a Pánik forgatása után sem, mégha le is tudok fáradni egy-egy jelenet végére. A nagy monológot, amikor a terapeuta arra kér, hogy kiabáljak ki magamból mindent, ami bánt, azt egyben akarta Tilla felvenni. Az sem volt könnyű, amikor a klinikáról mentem ki, mert ott azt a szívdobogást nem technikával tették hozzá később, hanem ott a jelenetben gyorsult fel ennyire a szívverésem, csak ott volt pont a mikroport. Csak akkor jött létre, amikor koncentráltam és jó volt a jelenet.

Más színjátszást tanultál, mint a Pesten végzők?

A magyar színjátszás német, míg a szlovák szláv és orosz alapokra épül, és ezért teljesen más. A cseh színjátszás jobban hasonlít a magyarra, amire jellemző a külsődlegességek, a technikai csodák és a nagy gesztusok. A szlovákban pedig érzelmes, de nem érzelgősen játszanak, rengeteg belső energiával.

A magyarországi színházakban ennyivel jobb lehetőségeid voltak?

Mindig azt éreztem, hogy Magyarországon a színházi világ nem annyira szűk, mint Szlovákiában, és szeretem az újat. A munka miatt jöttem át: előbb a Nemzeti Színház nyitóelőadásában játszottam, aztán Szolnokra szerződtem. Amikor Pozsonyból elmentem a főiskoláról, akkor jól éreztem magam, de amikor jöttek a szlovákiai magyar színházakból ajánlatok, hogy Kassán és Komáromban játsszak, az nagyon kevés volt. A középiskola harmadik évében azt mondtam anyukáméknak, hogy színész akarok lenni, ő meg rám legyintett, nem vettek komolyan. Majd felvettek, amin mindenki csodálkozott, én is. Pozsonyban végeztem a főiskolát, ott Ági Gubíkova néven szerepeltem, és a mai napig az ottani szlovák és cseh filmben így hívnak.

Szlovák és cseh filmekben mennyit szerepelsz és milyen karaktereket játszol?

Szlovákiában három nagyobb filmem volt, de sokat azóta forgatok, amióta Magyarországon élek. 2008-ban három filmem készül el kint, és van egy befejezetlen, amit két éve kezdtem el forgatni és nyáron fejezzük be. Az egyikben egy dokumentumfilm-rendező lányt alakítok, akit egy váratlan ölelés és öngyilkosság teljesen megváltoztat: krimi és szerelmi történet egyben. A másikban egy igazi kelet-európai lányt alakítok, aki keresi magát és szerelmét a világban. A harmadikban egy Ausztriából hazatérő nőt alakítok, aki korábban egy pappal került szerelmi viszonyba, gyereket is várt tőle, de többet nem lehet gyereke. Egy cseh filmben meg gogotáncosnőt alakítok, egy keveset beszélő, alkoholizmus felé hajló, prostitúcióból élő lányt.

Magyarországon nincsenek ilyen színes szerepek. Szerinted miért?

Magyarországon nagyon fontos a siker, és hogy a közönség nézze, Szlovákiában és Csehországban fontosabb a jó történet, az emberi igazságok és humor. Szlovákiában sokkal kevesebb a pénz a filmekre. De kulturálisan egy maradt Csehországgal, így a színészek vándorolnak a két országban. Nem ugyanaz a két nyelv, de nincsenek nyelvi akadályok, mentálisan is más a két nép, mégis működik.

Hol érzed otthon igazán magad?

Ez az első év, hogy Budapesten is otthon érzem magam, de ehhez négy év kellett. Szlovákiából nem mentem el igazán, mert ott élnek a szüleim, és a filmes munkáim miatt is folyamatosan járok oda vissza. A filmszemle után rengeteg szlovák rendező gratulált nekem, és azt mondják büszkén, hogy ez a lány a miénk, aki Magyarországon él.

Nagyok a különbségek a szlovák és a magyar viszonyok között?

A Pánikért egy szlovák főszerepnél ugyan többet kaptam, örültem is nagyon neki, de egy magyarhoz képest sokkal kevesebbet. Ennyiért nem vállalnának el itthon főszerepet. Szlovák filmeknél nagyon ritka a százezres nézőszám, nagyon sok városban nincs is mozi.

Szlovákul vagy magyarul könnyebb játszani?

Én magyar vagyok, de a színházat szlovák nyelven keresztül ismertem meg. Magyarként a pozsonyi főiskolán nagyon nehéz volt az első két év, sokat kínlódtam a nyelvi heézségekkel, majd a főiskola után magyarul volt furcsa játszani a színpadon. Figyelmeztettek, hogy a magyar szövegben ne szlovák intonációval tegyem fel a kérdéseket.

Tényleg eredetileg Schell Judit kapta volna a Pánik főszerepét?

Erről én is csak az újságokban olvastam, hogy Jucinak nem tetszett a főszerep, ezért visszautasította, de se Tillát, se Jucit nem kérdeztem erről.

Mit szólsz ahhoz az észrevételemhez, hogy a férfiak beléd szerettek, mindenben téged akarnak ezentúl látni? A nők meg kevésbé?

Örülök ennek.