Őszinte taps a Rudolf Péter-es mozinak

Herendi Gábort és Rohonyi Gábort is felfedeztük a film premierjén, majd még egy reklámos, Geszti Péter is előkerült. Az Erdély és a magyar határ között cikázó filmet ugyanis szintén egy reklámfilmrendező, Paczolay Béla rendezte, akinek ez az első mozifilmje.

Az este "legfeltűnőbb belépője"-címet akarata ellenére Pogány Judit vitte el. A színésznő, aki a filmben Haumann Péter megbolondult feleségét játssza, azzal, hogy megpróbálta megakadályozni a lefotózását, nagy feltűnést okozott, mindenki vakuzni kezdte. A mai magyar filmekhez képest meglepően profi és szórakoztató filmet a közönség egyébként lelkesen megtapsolta, különösen a három főszereplőt (Haumann mellett Rudolf Pétert és az elsőfilmes Schruff Milánt), majd a rendezőt és az operatőrt, Pados Gyulát. Egy idősebb néni meg is jegyezte: "milyen őszinte taps volt". De hiába kérdeztük tőle, hogy milyen lenne az őszintétlen taps?, csak sokattudóan mosolygott.

A vetítés után Haumann Péter nyomába eredtünk, aki körül talpon maradni is kihívást jelentett, annyian tolongtak gratulálni a "jutalomjátékához". Mire végre sorra kerültünk volna, Koltai Lajos lépett közbe, majd mikor Haumann végre hozzánk fordult, hogy jóizűen bekapja a félretett padlizsánkrémes falatkánkat, kihasználtuk a figyelmet: "A múlt nyárnak azon a pontján forgattunk, amikor a legnagyobb volt a hőség - mesélte kérdésünkre. - Ez azokat is próbára tette, akik mellettünk dolgoztak a földeken. Akkor még csak egy gyanúnk volt, hogy mi sem lebzselünk. Mert remek dolog, ha betakarítják a búzát, de az sem baj, ha művészek egy jó filmet csinálnak."

Mikor viszont felvetettük, hogy a film székely nagypapájaként nem akarta-e kipróbálni a székely bajuszt, és a székely beszédet, kihúztuk nála a gyufát. "A szakáll azért kellett, hogy kicsit nagyapósabb legyek - mondta. - Ez a székely beszéd meg hülyeség. Ott tisztábban beszélnek az emberek, mint itt a belvárosban. Az a tájszólás, nem a székely!" - mondta kis hókuszpókos ingerültséggel a hangjában, majd udvariasan távozott.

Rudolf Péterrel nagyobb szerencsénk volt, és már a nagyobb gratulációs hullámok is elvonultak felette. A színészt legutóbb a Macskafogó 2 új főszereplőjeként látta több mint kétszázezer néző, most a Kalandorokban a székely nagyapát menti ki szerencsejátékfüggő fiával Erdélyből, a nagymama mellől. A film a hazaút bonyodalmaira fekteti a hangsúlyt, miután egy leleményes székely autószerelő felturbózza az útra a kocsijukat. Mivel Till Attila a road movie forgatását heroikus menetként konferálta fel, először ennek kérdeztünk utána.

- Mi olyan nehéz egy road movie-ban?

Először is Magyarországon nincsenek ehhez utak. Hollywoodban két-három sztrádát is felépítenek egy autósüldözéshez, itthon meg nem tudsz egy távot megtenni anélkül, hogy egy kátyú miatt ne repüljön el az operatőr meg a kamera. De a technikai nehézségeken túl ott az emberi tényező. Emberpróbáló volt abban a hőségben az autóban ülni a forgatáson. Az ablakot sem húzhattad le, mert akkor meg a hangmérnök kapott infarktust.

- Haumann Péterrel hogy ment a munka?

Iszonyatosakat röhögtünk, középiskolában már szétültettek volna minket.

- Erdélyben hogy fogadták a stábot a helybéliek ?

Mondok egy példát. Ott álltunk egy kis faluban, iszonyatos felfordulást okoztunk, mintha az ukrán hadtest vonult volna át. Az egyik házból kijött egy néni, és megkérdezte, hogy "hányan vannak maguk itt?". Már éppen szabadkozni akartam volna, de megismételte a kérdést. Negyvenen, mondtam, mire ő: "Jó, akkor annyit sütök".

- Melyik jelenetet volt bonyodalmas felvenni?

Azzal a kutyával volt egy kis gond, aki megtámad a filmben, amíg egy fülkéből hívom a feleségem. Iszonyatos kegyetlen jószágnak tűnt, de nem akart nekem ugrani. Végül feltettek neki kaját a fülke tetejére, és szegény csak azért ugrált.

- Honnan ismeri Paczolay Bélát?

Béla még évekkel ezelőtt a kezembe nyomott egy másik forgatókönyvet. Azon is rengeteget dolgoztunk, de nem lett belőle semmi. Viszont barátok lettünk, úgyhogy a Kalandorokat már nagyon korai fázisban olvashattam. Mondjuk veszélyes is lehet, ha ilyen hamar elkezdünk együtt dolgozni, mert aztán sokan megváltoznak abban a hatalmi helyzetben, amit a rendezői pozíció jelent. De Béla nem ilyen.

- Akkor milyen?

Papíron elsőfilmes, de végigfilmezte az életét. A reklámfilmeseknél nagyon sok alázatot tanult, és azt, hogy kell valakihez szóljon. A másik, hogy rákerül a vászonra, ha egy film forgatásán jó a hangulat, és ez a csapat a reklámokban jól összeszokott. Ez nekem is jó, mert nem szeretem a feszültséget.

- Miért ilyen lezáratlan a film?

Ennek van filozófiája, azt sugallja, hogy valami újrakezdődik. Olyan, mint az az Örkény egyperces, ami ott ér véget, hogy a sofőr elviszi magával a mérgezett pogácsát. Én nagyon szeretem az ilyen történeteket, amik kívülről nézve kicsik, belülről nézve, azaz annak aki megéli, nagyok. A Kalandorok főszereplői szeretnivaló lúzerek némi humorral: az egyik eljátssza a barátnője pénzét, a másik már a negyedik feleségénél jár, a harmadik ott áll egy szál bőrönddel a világban. És a végén kiderül, hogy nő nélkül nem lehet. Akiben van irónia és szentimentalizmus, annak tetszeni fog.

Végül a Puskás-filmre is rákérdeztünk, miután novemberben a producer, Neményi Ádám megerősítette, hogy Rudolfra bízták a társrendezést. "Ez életem álma, de kijelentő módban még korai róla beszélni" - jelentette ki, és babonából többet nem is mondott. Viszont készül egy másik filmterve is Rideg Sándor Kristóf rózsafái című könyve alapján.