Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
Az este folyamán végre rájöttünk, mi a celebség legfőbb kritériuma: ösztönösen tudni, melyik bejárati ajtó vezet a fotóhadsereghez. A műfaj legjobbja Oroszlán Szonja, amíg meg nem érkezik édesanyjával a film amerikai címszereplője, Lucia Brawley. A színésznő a vakuk előtt hirtelen lekapja kabátját, miközben hatalmasakat mosolyog körbe. Nyolc órakor érkezik a volt pénzügyminiszter, Kupa Mihály, aki egy halványabb mosoly idejére lelassít a fotósok előtt, majd pár perccel később Herendi Gábor, a Lora rendezője érkezik feleségével, Sárközi Andreával. Közösen írták a forgatókönyvet is. A férj szürke zakójához nagyon jól illik a feleség szürke nadrágja, állapítjuk meg. „Ha ez van 20:10-kor, akkor mi lesz később?” – teszi fel a költői kérdést Herendi.
Később még többen érkeznek, mozdulni is alig lehet. Mire mindenkit le tudnak ültetni a négy terembe, már kilenc óra. Celebfalva lakói közül sokan köztünk vannak, most csak úgy minden jelző nélkül: Búza Sándor, Gundel Takács Gábor, Szabó Győző, Czeizel Endre, Keresztes Ildikó, Sváby András, Szász János, Benkő László, egy Edda-tag, Rózsa Gyuri, Frenreisz Károly, Kuncze Gábor és Deutsch-Für Tamás. Ja, és Andrew Vajna szivarfüstje is terjeng a légtérben.
Többrétegű ember
„Amerikába mentünk, ahol sokkal több szabadidőm volt, így volt időm írni” - magyarázza később Herendi felesége az Indexnek a könyv születését. Sárközi Andrea ráadásul a film egyik ötletadója volt, egyik ismerősével esett meg, hogy a pasijával lelépett a legjobb barátnője. És miért tűnik személyes ügynek Herendi számára a Lora?, kérdezzük még mindig a feleségtől: „Gábor számára nagyon fontos megmutatni, hogy nem csupán vígjátékot képes csinálni, mert többrétegű ember, akit az első két filmje után beskatulyáztak.”
Sok melodráma
Mivel a Lora kezdése fél órát csúszik, és botor módon a büfé is zárva van, egy partizánakció keretében több napi hideg élelmet és italt szerzünk be a mozi előtti boltból, majd visszafele belebotlunk a film főszereplőjébe, Lucia Brawley-ba, akit eddig Oliver Stone WTC-jéből ismerhettünk. (A Lora-film sajtójának beharangozása ellenére ebben egy egészen apró szerepe volt.)
"Tegnap már megnéztem a Lorát, nagyon tetszett" - magyarázza. És hogy milyen a magyar hang, Ónodi Eszter? „A magyar hang nagyon jó volt, de nagyon furcsa, hogy nem saját magamat hallom” –. Még elmondja, hogy jelenleg nincs lekötve újabb filmre, viszont Los Angelesben egy 17. századi spanyol szerző darabjában játszik jelenleg: az idő egyik felében fiút, a másikban lányt. Míg a Lorában ugye ugyanazt a lányt játssza, aki néha sminkelve van, néha nem, aszerint, hogy épp vak, vagy épp nem.
Lucia Brawley és édesanyja nagyon hasonlítanak egymásra, csak az anyuka a könnyeit törölgeti. „Hát igen. A film nagyon szépen megmutatja a szerelem különböző oldalait, a szépet, a csúnyát, a kegyetlent. Sok benne a melodráma, ezért nehéz elhinni, hogy ilyen megeshet. Én is csak másodszorra hittem el, hogy ez megtörténhet, elsőre nem.”
Mosoly és fájdalom
A film után a hömpölygő tömegben elsőként Oroszlán Szonját kapjuk el, aki a komoly filmhez komoly külsővel jelent meg: egy elegáns szemüvegben. A Valami Amerikával befutó színésznőn látszik, meghatódott: „Nagyon jó érzés, hogy a film végén az embernek mosoly van az arcán, de fájdalom a szívében.” Nem sajnáltad, hogy nem kaptál szerepet a Lorában?, kérdezzük, utalva arra, hogy a Valami Amerika című Herendi-filmmel debütált. „Nem, mert ez nem áll annyira közel hozzám, ráadásul a lány nagyon tehetséges.”
Amíg Kuncze Gábor és Deutsch-Für Tamás elhagyják a Corvin mozit, és a vendégek a miniszendvicseket és a borokat fogyasztják az állófogadáson, addig Juszt László arra várakozik, hogy gratulálhasson a rendezőnek. A Herendihez vezető hosszú sor felhőtlenül beszélget, csak Hajdu Péter sms-ezik elfoglaltan, amíg nem kerül sorra.
Vakon
Miközben a pezsgőzni kezd a stáb, egy vak hölgy jön ki férjével a vetítőteremből. Odalépünk hozzá, kiderül, ő Fodor Ágnes, a vakok és gyengénlátók szövetségének egyik régióvezetője, aki felkészítette a színésznőt a szerepre. „Herendi Gábor kért fel, hogy segítsünk a színészeknek abban, hogy minél hitelesebben tudják eljátszani a vakot, mi megtettük ezt: egy budapesti oktatási központban tanítottuk a fehér bot használatára őket.” A férj a következőt szúrja közbe: „Mellesleg a cicát is mi ajánlottuk.” Mennyire volt nehéz Lucia Brawley-t felkészíteni a szerepre? „Nagyon nyitott volt erre a témára, de a közlekedést volt a legnehezebb megtanítani, erre külön gyógypedagógus tanította.” És hogy tetszett a film? – kérdezzük Fodor Ágnest. „Az elején nagyon nehezen tudtam követni, de a férjem narrációja mellett összeállt.”
Oscar?
Közben két mankójával bicebócázik el mellettünk az S.O.S. szerelem! forgatókönyvírója, a törött lábú Szurmai János. Teljesen el van ragadtatva a filmtől, és egy csokor virágot szeretne adni Divinyi Rékának, aki a Lora dialógjai előtt a Csak szex és más semmit jegyezte és a Szabadság, szerelemben is közreműködött. - Divinyi Réka nemzetközi klasszis, de még soha nem találkoztam vele. Nem tudod, hogy néz ki?” A felvilágosításunk után ("szőkés barna haj, szemüveg") folytatja a keresést.
Rengeteg gratulációt fogad Nagy Péter, aki a debütáló szerepével a figyelem középpontjába kerül. „Most láttam először a filmet, és nagyon jó volt. Átment, amit akartunk.” A szűkszavú színész készül a Berlini Filmfesztiválra, ahol egyedüli magyarként lesz jelen mint Shooting Star. Izgulsz emiatt?, kérdezzük. „Nem.”, válaszolja. Később még annyit hozzátesz, hogy most mindent a színészkedésre tett fel, ahogy ő fogalmaz: „Nincs B-tervem.”
Őrültségre nem vállalkoznék
Az este legnagyobb kihívása Herendi Gábornak néhány kérdést feltenni. Tizenöt perc várakozás után sikerül néhány szót váltani vele, mivel még mindig gratulálnak neki. "Ilyenkor az ismerősök és barátok idejönnek" - magyarázza a nem túl bonyolult jelenséget. - De sokkal érdekesebb, hogyan fogadják a nézők. Jó jelnek tartom, hogy a budapesti bemutató előtt már megvolt a premierje a Lorának Debrecenben és Szegeden, és két teltházas előadáson van túl."
- Kicsit meg voltam rettenve, hogy komolyabb a film, mint az előzőek, és kevesebben mennek majd el megnézni. Valami komolyabbra vágytam, de szeretném minden műfajban kipróbálni magam.
- Akár akciófilmet is rendezne?
- Azért őrültségekre nem vállalkoznék, ahhoz pénz is kell.
-És mi volt a legnagyobb tanulsága a Lorának?
- Sokkal könnyebb drámai hatást elérni, mint egy jó ritmusú, humoros vígjátékot készíteni.
- Sokszor zavaró az amerikai színésznő magyar szinkronja. Ezen nem lehet már javítani?
- Azért lehet fura, mert nem mindenkit kellett szinkronizálni, ezért ő kilóg. Ez benne volt a pakliban, és én bevállaltam.
- Be fognak menni a Valami Amerika-rajongók erre?
- Ezzel a filmmel az is a célom, hogy megmutassam, nemcsak habkönnyű vígjátékokkal lehet bevinni tömegeket.
És mit mondtak a kollégák?
Bergendy Péter, az Állítsátok meg Terézanyut! rendezőjének partnere kérésünkre gyorsan kiemeli, mi tetszett neki a filmben: „Gyönyörűen volt fényképezve.” „De ezt nem én mondom!” – vágja rá rögtön a rendező, majd hozzáteszi: „Néha nehezen volt követhető a flashback, de gondolom ez direkt volt, hogy gondolkoznia kelljen a nézőnek.”„Herendinek van neve, múltja, rajongótábora, és jó dolog, hogy ilyenbe vágja a fejszéjét.” Bergendynek a következő kérdést tesszük fel: "Készít még filmet az életben?" „Egy a Don-kanyarban játszódó II. világháborús történet lenne a következő filmem, ami egy tank legénységéről szól.”
A művészfilmjeiről ismert Dettre Gábort, a Felhő a Gangesz felett című film rendezőjét is felfedezzük a nézők között, aki szerint „Szecsanov Martin nagyon szépen fényképezte a filmet. Nagyon sok érzelemre bazíroznak az alkotók, de mindezt nem sziruposan teszik”, magyarázza egy pohár borral a kezében. "Nem örülök, hogy a vakságot ennyire poentírozzák" - fejtegeti a film sötét oldalát. „A külföldi színésznőt sem tudom mivel magyarázni. Jó volt nagyon, de ilyet itthon is találni. Egyáltalán nem jobb és különlegesebb, mint mondjuk a Hámori Gabi.” És még mindig nincs vége: "Herendi művészfilmet akart készíteni, de ez egy jó kommersz lett" - búcsúzik Dettre, és Szurmai is ezen a véleményen van, csak más előjellel: "Ez annyira jó, hogy Oscar-díjas is lehet!"