Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Lucy Liu összefogná a magyarokat

2006.09.02. 09:19
Jövő héttől játsszák a mozik a Szabadság viharát, az '56-os forradalmat és a vele párhuzamos szovjet-magyar vizilabda meccset feldolgozó filmet Lucy Liu főiskolai barátja rendezte. A külföldi stábbal készült dokumentumfilm hazai forgalmazóját feljelentéssel fenyegeti a Cinetrip, és Lucy Liu mégsem lesz itt a budapesti bemutatón. Quentin Tarantinót viszont ő állította az ügy mögé. Interjú Lucy Liuval.
Hogyan találkozott először az '56-os magyarországi események történetével?

Colin Gray barátom mesélt róla, a Szabadság vihara című film rendezője. Colint még főiskolás korunkból ismerem. Mindig is nagyon érdekelte a politika, és vízilabdázni is szeretett. Kanadában nőtt fel, és később a michigani egyetemen egy magyar ember volt az edzője. Tőle hallott először Colin a magyar és szovjet csapat közötti mérkőzésről a melbourne-i olimpián.

Később háziasszonya lettem a film számára szervezett adománygyűjtő estélynek Los Angelesben, és végül én lettem a film egyik executive producere.

Mi a legfontosabb üzenet, amit a nézőknek szeretne közvetíteni a film?

A dokumentumfilmünk csúcspontja a nevezetes magyar-szovjet meccs, ami az egyik leghihetetlenebb sporttörténeti győzelem, amivel találkoztam. Szerettük volna bemutatni a fiatalabb generációnak azt az óriási jelentőségű, de sokszor sajnos mellőzött nemzeti megmozdulást, ami Magyarországon történt. Az önök hazáján kívül sajnos igen kevesen tudnak az 1956-s magyar forradalomról, különösen a mi korosztályunk és a fiatalabbak.


Forgatás a Margitszigeten
Annak ellenére, hogy a forradalmat letörték, megmaradt az egyik legerőteljesebb történetnek, amely a bátorságról, önzetlenségről és az egyetemes szabadságvágyról szól. Lenyűgözött bennünket, hogy az egyszerű, mindennapi emberek is mennyit kockáztattak, annak ellenére, hogy fogalmuk sem volt, mi lesz mindennek a vége. Abban a pillanatban a szabadság, az emberi jogok voltak mindenkinek a legfontosabbak.

Reméljük, a filmünk minden politikai oldal számára okulásul szolgál és a magyarok számára összefogó erővel bír majd, főleg az ötvenedik évfordulóval egy időben. Reméljük, az emberek azt is felismerik, hogy a szabadságért vívott harc állandó, éppen ezért kitartó éberséget követel. És az sem utolsó, hogy a nézők is felismerjék, hogy milyen csodálatos sport a vízilabda.

Ki az ön legkedvesebb forradalmára és miért?

Nehéz választani, de ha muszáj, akkor azt a fiatal kínait említeném, aki egymagában nézett szembe a tankok sokaságával 1989-ben a Tienanmen téren. Colin és én is még egyetemre jártunk, amikor mindez történt, és nagy hatással volt ránk, amikor megtudtuk, ez a bevásárlószatyrokat tartó férfi szembe mert állni a hatalmas tankokkal, amiket nem akart beengedni a térre. Annyira megmaradt bennünk ez a kép, hogy a Szabadság viharában is bemutatjuk.

Egyéni bátorság és elhatározás kell hozzá, hogy kiálljunk a jogainkért. Ezért fontos számomra a magyar forradalom, és talán éppen ezért is hatott rám ennyire. Albert Camus írta a forradalom leverését követően, hogy "a magára maradt Európában csak úgy maradhatunk Magyarország hívei, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat."

Miután megismerte a magyar vízilabdázók és 1956 történetét, megváltozott-e a véleménye a magyarokról és Kelet-Európáról?


Szabadság vihara - galéria
E film elkészítéséig fogalmam sem volt, hogy mennyit gyötrődtek ezek az országok és milyen kegyetlen volt ez az elnyomás. Amit legjobban csodálok, hogy mindezek ellenére az emberek soha sem adták fel a reményt. A szabadság iránti vágy soha sem tűnt el. A vasfüggönyön esett első repedést a magyarországi '56-os forradalom okozta. Egy kis ország embereinek akaratereje vezetett végül is egy igazságtalan rendszer felbomlásához és egy jogtalan, elnyomáson alapuló ideológia eltűnéséhez.

Mi volt a munkája a filmmel kapcsolatban?

Amikor a 2001-es adománygyűjtés házigazdája voltam, sok befektető csatlakozott a filmhez, többek között Quentin Taratino. Miután a testvérek befejezték a forgatást 2002-ben, szükségük volt egy vágóhelyiségre.

A Los Angeles-i otthonomban volt ilyen, így a filmkészítők és Michael Rogers szó szerint beköltöztek a vendégházba és átalakították a garázst egy utómunka-stúdióvá. Nagyon független filmről volt szó, szinte gerillastílusban készült. Egy sajátságos filmkészítő kommuna alakult ki a hátsó kertemben.

Most, hogy a filmkészítés befejeződött, aktívan részt veszek a film népszerűsítésében különböző fesztiválokon és segítek az eladásában is. Jelen voltam a film debütálásánál is a Tribeca Filmfesztiválon, még májusban. Nagyon különleges érzés volt, hogy az én munkám szerepel először a szülővárosom fesztiválján. A filmet ősszel mutatják be nemzetközi porondon is, egy időben az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójával.

Tudomásunk szerint ez az első dokumentumfilmje. Kíván-e a jövőben producerként közreműködni más dokumentum- vagy egész estés film elkészítésénél?

Igen, ez volt az első dokumentumfilmem, a készítése állandó alázatra és önzetlenségre tanított. Szeretnék még több dokumentumfilm producere lenni, viszont ez a munka nagy elkötelezettséget kíván az alkotóktól. A Szabadság vihara öt évig készült, és ez még gyorsnak számít.