Madonna zavarba hozta az újságírókat

"Lassan, lassan, ő nincs bent a moziban" - kis szünet -, "tulajdonképpen a filmben sincs benne" - ezekkel a szavakkal engedtek be minket a Filth and Wisdom (Szenny és bölcsesség) című, első Madonna-rendezés szerda reggeli sajtóvetítésére. Mondjuk elég kevesen fértünk be a Sony Center egyik mozijának termébe. Az a kábé százötven újságíró, aki kinnrekedt, nagyon elszomorodott, a napilapok szerint többen könnyekben törtek ki, és voltak, akik össze is verekedtek. Pedig ez még nem is az esti világpremier volt.

Aranyos kis film, eszelős főszereplővel

Annak ellenére, hogy az egymás hátába fúródó újságírók - utólag jogosnak bizonyult - szkepszissel tekintettek a férje hivatását megirigylő Madonnára, a Berlinale történetében talán a leggyorsabban, 25 perc alatt fogytak el a jegyek az esti világpremierre. A Filth and Wisdomnak Madonna egyébként nemcsak rendezője, hanem producere is, és részben a forgatókönyvet is ő írta. Maga a film tényleg nem nagy szám: veszélytelen, tét nélkül moralizáló, aranyos kliséken és főként helyzetkomikumokon alapuló vicces mű, ami azokat az életigazságokat veszi sorra, amiken az ember a Zabhegyező olvasása idején már végigrágta magát. Amiért viszont mégis érdemes megnézni, az a főszereplő: az őrület határáig energikus és Ford Fairlane-esen laza Eugene Hütz. Aki nem színész (bár a magyarra furcsán fordított Minden vilángol című filmben például egy kicsit már az), hanem a Gogol Bordello nevű zenekar egyre sikeresebb énekese.

Madonna tíz méterről

A reggeli csata délután, a sajtótájékoztató előtt újra lezajlott: már másfél órával a kezdete előtt hatalmas tömeg állt a terem bejárata előtt. A félórás sajtótájékoztató pedig azért volt egyszeri és megismételhetetlen, mert részt vett rajta a film rendezője, Madonna. Akiről kiderült, hogy vérprofi (mondjuk ki más lenne az, ha nem ő?), hogy élőben, kábé tíz méterről is jó nő, valamint hogy kormányszóvivőket megszégyenítő kommunikátor. És ha Madonna önmagában nem lett volna elég: Eugene Hütz pazar évfolyamtalálkozó-hangulatot teremtett egy szál gitárral, amikor eldalolta egyik szerzeményét (fanoknak: Immigrant Punk), miközben Madonna nagy közös tapsra bíztatta az újságírókat. Akik engedelmeskedtek.

"A véleményeket végülis le lehet szarni"

Madonna rutinosan végigvezényli a fél órát: egy pillanatra sem zökken ki szerepéből, hozza a kimért, de azért kedves és szellemes dívát. Az újságírók dadognak, elvörösödnek, van, amikor csak úgy spontán, a megilletődöttségtől, van, amikor Madonna válaszától ("Ha kettőt kérdez, és ebből a második nagyon provokatív, akkor sajnos elfelejtem az első részt."). Valamivel több mint fél óra sajtótájékoztató Madonnával olyan vagy jobb, mint egy szórakoztató showműsor.

"Természetesen elfogadtam mások véleményét, amikor a filmet csináltam, de ez mégiscsak az én utazásom volt" - mondja, hozzátéve, hogy véleményeket végülis nyugodtan le lehet szarni.

"Rúdtáncosnő pont nem lettem"

Megelőzve a találgatásokat azt is közli, hogy két dologról akart szólni filmjében: az élet kettősségéről és a kettősség küzdelméről (bármit is jelentsen ez). Továbbá, mint ahogy a cím is utal rá, arról, hogy "a szenny (erkölcstelenség értelemben is) valamint a bölcsesség ugyanott megtalálható." Nem szívesen válaszol személyeskedő kérdésekre, egy bókkal kezdődő, majd provokációba hajló kérdést azonban ügyesen visszadob: "Nem tudom, ki mondta magának, hogy az erotika eltűnik, ha az ember megházasodik és gyerekei lesznek." Holly, a film egyik főhőse, balett-táncos, de kénytelen sztriptízbárban is munkát vállalni. Még mielőtt multitalentummá fejlesztette magát, Madonna is hasonló karrierről álmodozott: "Én is balett-táncosi ambíciókkal érkeztem New Yorkba - mondja -, és örültem, hogy el tudtam tartani magam. Mondjuk rúdtáncos pont nem lettem. Csináltam helyette más dolgokat."

"Van nálatok Starbucks Coffee?"

A leglazább beszélgetést egyébként egy montenegrói újságíróval folytatta, aki azt szerette volna megtudni, lesz-e idén nyáron náluk Madonna-koncert : "Sure. De persze, csak ha van nálatok Starbucks kávézó. Ha nincs, meg tudod nekem szervezni, hogy addigra legyen?"

Gyomorremegés, ováció

Aztán már csak az esti világpremier volt hátra, amit az állatkertnél lévő Zoo Palastban tartottak, és amit pont akkora felhajtás kísért, amit az ember elképzel: rendőrök, katonák, jegy után kajtató és telefonfülkékre mászó tinédzserek, fanok, vörös szőnyeg, visongás, fényképezőgéphegyek.

A moziban pedig Madonna olyat mondott, ami a berlini rajongóknak biztosan legalább annyit jelent majd, mint John F. Kennedy 1963-as legendává vált szavai: "Nem tudok jobb helyet elképzelni a filmem bemutatójának, mint Berlint". Ováció. "Remeg a gyomrom, annyira izgulok" - "Mi is" - válaszol a közönségből egy hang. Ováció.

Madonna filmes karrierje itt azonban nem áll meg, mint mondta, éppen befejezte egy Malawiban játszódó dokumentumfilm forgatását, amit majd Cannes-ban mutatnak be. Ami pedig a következő korszakát illeti, "klassz zenét és még több filmet" akar csinálni.