Pindroch majdnem elsírta magát

Hogy ki vagyok én? Elsősorban Mentős Géza - a szerepem szerint -, amúgy Pindroch Csabaként ismer, aki ismer. A filmben kedvesemmel, Verebes Lindával játszunk együtt, azt kell alakítanunk, hogy szeretjük egymást és féltjük a másikat. Merthogy én egy mentőautóval száguldozom folyton a városban, Linda meg, aki a nejem a filmben, csak izgul értem otthon.

Amikor megérkeztünk első napon a forgatásra a pesti bérházhoz, valahogy nem számoltunk még ezzel a sok vízzel. Vida Péter barátunk, aki a filmben Sike Vincét játssza, jött elénk tetőtől-talpig vizesen. Aztán láttuk, hogy az egész ház, ami ma is a forgatás fő helyszíne, tocsog a vízben. Később persze már nem csodálkoztunk ilyesmin, inkább azon, ha valaki még száraz maradt. Azt hittük különben, hogy megfázunk ebben az irgalmatlan sok vízben, amit egy esőgép ontott, de szerencsére nem így történt. Egyetlen filmbeli jelenetet vettünk fel különben két nap alatt. Én kirohanok a mentőhöz a zuhéban (kirohantam vagy tízszer), Linda mellettem fut, elbúcsúzunk, egy csók, és porzok el a kocsival.

A mi dolgunkkal nem is volt nagy baj, azt kellett játszanunk, ami az életben is igaz, hogy szeretjük és féltjük egymást, inkább szegény Szőke Andrist és Badár Sanyit sajnáltam. Ők ketten a filmben Mrázikék, és megáldotta őket a sors még egy hatalmas kutyával is. Igaz, a forgatókönyvben anno még két száguldó husky szerepelt, azok szelídültek át a forgatás idejére egy jó szándékú, öreg német juhászkutyára. Amellyel azért Szőkének alaposan meggyűlt a baja, mert a filmbeli szerepe szerint elesik vele a kapunál, ahogy menti ölében a kutyát az áradatban, és ő mesélte a jelenet felvétele után, hogy ötször egymás után úgy próbált esni, hogy mindig ő kerüljön alulra, ne az állat, mert az pokolian félt a víztől.

A ház az, amiről most még beszámolnék. Mert azt nagyon sajnálom. Már kiköltöztették belőle a lakókat (nem a film miatt), állítólag, ha mi elmegyünk onnét, akkor lebontják és egy bankot építenek a helyére. Én sírnék, ha ott laktam volna, és ezt megtudnám. Mert egy csodaház. Szőlő futja be körbe végig a felső emeletet, és végig le a földszintre, úgyhogy szőlőt szemezgetünk a forgatás alatt. Lindával a lakásunk a földszinten van, mellettünk Törőcsik Marié, ő az egyik főszereplő Garas Dezső és Kállai Ferenc mellett, és úgy beköltözött már abba a földszinti lakásba, mintha otthon lenne. Amikor épp nem hívják a kamera elé, szunyókál egyet a szobájában, vagy az udvaron beszélget a többiekkel, velünk.

A rendezővel, Sándor Pállal különben már dolgoztam együtt, az Ügynök halálát ő rendezte a Budapesti Kamarában, ez vagy négy éve lehetett. Ott, akkor a színházban nagyon határozott és kemény volt velünk, nem lehetett ugrálni. Most azonban olyan szépen, érzelemmel bánik velünk, hogy várom a következő forgatási napot. Nekünk, Lindával mondott két olyan gyönyörű dolgot instrukcióként, hogy azonnal levett a lábamról. Szép a lelke, és remélem, ez átjön majd a filmen is.