További Cikkek cikkek
Mitől különleges a Paprika?
Ennél a rajzfilmnél arra törekedtem, hogy minden eddiginél jobban megmozgassam a kreativitásom. A korábbi animációimban is összemostam a képzeletet a valósággal, de itt az álmok sokkal szürreálisabban jelennek meg. Általában csak akkor kezdek el rajzolni, amikor már a forgatókönyv minden részletét kidolgoztam, a Paprika sztoriboardjának viszont úgy álltam neki, hogy nem tudtam pontosan, hová szeretnék kilyukadni, hanem képkockáról képkockára haladtam. Szerintem ennek a folyamatnak köszönhetően a film hatásosabb lett, és maguk a nézők is meglepődnek minden egyes új képsornál.
A rajzfilm egy scifiregény alapján készült. Nehéz volt a történetet animációra átültetni?
Ahhoz, hogy a történet minden szála beleférjen, egy huszonhat részes tévésorozatot kellett volna legyártanunk. A tévés képminőség viszont nem adta volna át azt, amit szerettünk volna megmutatni. Az eredeti legszebb részei ugyanis az álmok, amiket minél részletgazdagabban szerettünk volna ábrázolni, így a tévét elvetettük. Az álomleírásokban nem maradtunk hűek a könyvhöz, ahol a szerző különböző történeteket iktatott be a főszereplő gyerekkorából, az iskolai éveiből, hogy megmagyarázza a fantáziavilága különböző elemeit. Ezek a szöveges kitérők nagyon megakasztották volna a film menetét. Ehelyett arra törekedtünk, hogy az álomjelenetekben a sztori nagyrészt követhető legyen, és ezt olyan képekkel kísérjük, amiket lehetetlen teljesen megmagyarázni.
A Paprika gyártásában mi volt a legnehezebb?
A költségvetés, az időhiány és a megfelelő emberek összegyűjtése. Sok régi rajzfilmes is volt közöttük, és az általuk felhalmozott tudásnak köszönhető, hogy a Paprika minőségben messze meghaladja azt a színvonalat, amit ez a költségvetés enged. A film nagyjából ugyanannyiba került, mint az eggyel korábbi rajzfilmem, a Tokiói keresztapák. Az 2,7 millió dollárból készült, és más egészestés animációk árához képest ez igazán nem sok.
A korábbi filmjeihez képest most rengeteg 3D-s animációt használt. Miért?
Számomra ez valóban újdonság, de a jövőben még ennél is jobban ki szeretném használni a 3D lehetőségeit. A Paprika jó alkalmat adott, hogy kísérletezhessek vele, és nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy a stábom nagy része még sosem próbálta ezt a technikát. Általában magam is mindent kézzel csinálok, és sokat dolgoztunk azon, hogy megtaláljuk a rajzos és a 3D-s rétegek egyensúlyát.
A Paprikában és a Perfect Blue című rajzfilmjében is fontos elem, hogy a fantáziavilág átveszi az uralmat a szereplők felett, és ebben fontos szerep jut a modern technikának. Ön szerint ez valós veszély?
Hasonló dolgok mindennap történnek körülöttünk, csak nem ilyen drámai formában. A szexuális zaklatásnak, a kiskorú bűnözőknek kiváló terep az internet és a mobil. Persze, a hiba nem a technológiában van, azt egyenesen ellenzem, hogy a visszaélések miett törvényekkel próbálják korlátozni a technológia használatát. A modern élet különben is annyira stresszes, hogy normális, ha valaki a fantáziavilágban keres menedéket. A könyvek, a zene, a tévé és a számítógépes játékok is jók erre. Az, hogy sokan az interneten bújnak mások bőrébe, önmagában nem rossz dolog. Viszont ha valakinek az életében túl nagy szerepet kap ez a fantáziavilág, az már beteges, és az ilyen emberekből könnyen válhat bűnöző.
A japán rajzfilmet hogyan befolyásolja a számítógép és az internet?
Én még nem érzékeltem nagy változást, pedig szükség lenne rá, mert a japán animáció fejlődése megállt. Magát a közönséget is megbénítja a mostanra kialakult rendszer, főleg azok a filmek szerepelnek jól, amik a jól bevált trendeket követik. Ezért bármilyen frissítés jól jönne, ami a meglévő a kereteket feszegeti.