Senki nem ért a filmplakátokhoz! Szemét, fertő, panama!

A leggyengébbnek a Randevú című film plakátját találták olvasóink. A győztes plakáton a hajléktalant alakító Pap Vera tologat elmélyülten egy kukát. Felhívásunkra több mint 9000-en szavaztak, rendesen végigkattintgatva mind a 37 versenyző remekét. A pontszámok alapján kijelenthetjük, hogy hivatalosan is pocsék a 2006-os, Magyarországon készült plakátok átlagszínvonala. A Randevúról néhány olvasónk külön mailben is megemlékezett: "Vérlázító, hogy nincs 0-ás pont a listán, és a Randevút 1-esre kell értékeljem - írta például sztarszki. - Ez oly fájó számomra, mint a menzán sárgaborófőzeléket enni! Elértük a mélypontot, innen már csak felfelé vezethet az út."

Második leggyengébb önök szerint a Gregor Bernadett mellét bemutató Tibor vagyok, hódítani akarok poszter lett ("szegény Németh Kristóf, itt még azt hitte, ennél nem kerülhet rosszabb helyre" - sajnálkozik egy szavazónk). És harmadik az üveggömbben dugó fiatal szerelmeseket ábrázoló Szűzijáték című film plakátja lett. "Na, ez is szánalmasan néz ki - jelentette karcsi a technikatanár kinézetű férfiról, aki a plakát kétharmadát elfoglalja. - Ráadásul baromira közel kell hajolnunk, hogy lássuk mi van az üveggömbben."

Szuicid hajlamú vizuálarcok

"A tavalyi mérleg hányinger, harmincvalahány csapnivalóan rossz filmplakát. A tavalyelőtti és az azelőtti, meg az azelőtti is ilyen csapnivalóan rossz volt" - írta levelében nekünk Pócs Péter is, akit Réz András a megnyitón hosszan méltatott a Szerencsés Dániel című film plakát megtervezése miatt.

"Ha én a magyar vizuális oktatási rendszer egyetemi tanára lennék, akkor sem vállalnám egy ilyen szégyenteljes anyag minősítését, sőt díjazását, ha a laudálók között volt diákjaim lennének" - írta Pócs, majd hozzátette: "Ha én producer volnék, azon gondolkodnék, kinek nagyobb a szégyene, a sara abban, hogy ilyen remekművek születhetnek, magukat szakembereknek nevezők ezeket méricskélik, majd olyan volumenű díjakat osztanak, hogy azon elpirulnak a nemzetközi plakát biennálék szervezői."

Az Indexnek egy ipari tanuló akit szintén megrázott a plakátok minősége azt írta: "Ha filmrendező lennék, lehet hogy én is a fiamnak/unokaöcsémnek adnám a zsíros plakátmegrendelést. Elvégre a család és a szeretet fontosabb, mint egy-két szuicid hajlamú vizuálarc siráma. Meg hát a rokonok. Meg a kozanosztra."

Önmagában ciki

Egy másik felháborodott olvasó szerint "a legnagyobb probléma a szavazással, hogy a feltett plakátok közül csak kettő esik a grafikailag egyáltalán értékelhető kategóriába, a többi sajnos említésre sem érdemes". Mindennél többet elárul a véleményéről a következő: "A filmplakát-kiállítás plakátja is átütően nulla". Janisch szerint viszont a "mostani anyagból még az egyik legjobb magának a kiállításnak a plakátja. Ami azért önmagában is ciki."

"Valójában hagyhatnánk az egészet a fenébe. Senki nem ért a plakátokhoz, mindenki csak össze-vissza beszél, sehol a szakszerűség, sehol a művészet, szemét, fertő, panama! - szólt hozzá a szervező Hutlassa Tamás a filmhu fórumán a támadásokra: De az otthoni hőzöngés helyett, más utat választottam. Elhatároztam, hogy segítek változtatni a helyzeten. Ehhez egy lehetséges eszköznek tekintem a kiállítást. Igen kiállítás, ahol látni lehet, hogy hol tartunk. Nézzétek, már meg, mit csináltok! Tényleg erre vagytok képesek? Ez ma a magyar filmplakát tervezés?".

Ezután a szemletanács elnöke, Janisch Attila próbálta levonni a konzekvenciát. "A plakátok átlagszínvonala lesújtó, ötlettelen, ezerszer látott újrázása a legtöbbjük. Amikor néhány éve elkezdtem foglalkozni a számítógépes grafikával, rájöttem, hogy milyen felkészületlen csávók készítenek plakátokat, óriásmocskokat. Ehhez nem igazán kell se szaktudás, se tehetség. Könnyen belefulladhatunk a vizuális sivárságba, ennek a fuldoklásnak az ellenében remélnék én friss levegőt." De lehet, tesszük hozzá, hogy az utópisztikus jövőben, ahol a szemlén is versenyző magyar filmek alacsony átlagszínvonala magától kezd javulni, majd az magával húzza a plakátokét is.