A magyar filmgyártásban régen volt ennyire jó év: Fehér tenyér indul az Oscar-versenyen, ha januárban jelölik, míg a Taxidermia sorra nyeri a fesztiváldíjakat. Melyiket szerette?

A Fehér tenyér jobban fogyasztható, és ez nem bírálat. Hajdu Szabolcs nagyon jól dolgozott, erős filmnek tartom, de egy picit jobban szeretem a Taxidermiát. Nem tudom megmondani, jó film-e, de az utolsó másfél évtizedben jfontosabb filmet nem készítettek itthon.

A 21. század elejének egyik kardinális kérdése az önazonosság. A Fehér tenyér is erről szól, csak Hajdu úgy gondolja, neki végig kell vezetnie egy drámát, míg Pálfi három töredéket mutat be. Ez inkább a három tömés története, ami a halandó testről és a halhatatlan lélekről mesél, miközben a nyugati kultúra bajáról dumál: állsz a tükör előtt és utálod magad. Pálfi csinált már két nagyon jó filmet, már nyugdíjba is vonulhatna, már akkor is ott lenne a jelentős rendezők között.

2006 inkább a Csak szex és más semmi című film sikerétől volt hangos. Japánban is vetítik.

A Csak szexben alaposan végig gondolták, hogyan építkezzenek a karakterek. A legjobb mégis az, hogy egyetlen rossz ízlésű pillanata nincs. Halálosan profi és jó munka volt. A soha semmiben nem jó Dobó Kata, ebben a filmben jó. Egy szép és szomorú történet az övé.

És idén volt a másik közös Goda Krisztina, Dobó Kata-film, az 56-os, pólós a Szabadság, szerelem.

Csak a lányomra tudok hivatkozni, aki azt mondta kicsit ironikusan, ha ez az észt forradalomról szólna, akkor is ugyanilyen lenne. Mindaz, amit látsz Budapestből, 56-ból, az egy sajátságos díszlet, ami tetszés szerint lecserélhető bármelyik városéra. Viszont mint hollywoodi film, korrekt . A másodvonalbeli szereplők jók, csak a filmzene borzalmas. Rosszul viseltem Dobó Katát, de szerettem Csányit. A dialóg sokszor parádés.

És az is előnye, hogy nem állítja a film, hogy tudja a frankót. Mert, ha az ünnepet nem tudod leegyszerűsíteni néhány alapgondolatra, akkor hogy a francba ünnepelsz?

Azért volt egy-két kifejezetten rossz film is. Miket sorolna ide?

Lengyel Andor filmje, a Fej vagy írás mindent alulmúlt, a Kabay-Gyöngyössy páros pedig hozta a szokásos formáját, az elképesztően ízléstelen remake-eket. Kettőt is. Nekik a Hippolyt volt a nagy lehetőségük. Sajnálom, hogy Szabó István bátortalan filmet készített, a Rokonokat. Erre vártam a legjobban, hogy a mester, a profi majd elmeséli a mi erkölcsvesztett világunkat, de csoda elmaradt.

Idén olyan nagy témák kerültek a mozikba, mint a szeptember 11. tragédiáját feldolgozó World Trade Center és United 93.

Ha évforduló van, akkor mindenki rágörcsöl, mert van rá pénz. A kritikusok valamennyire el voltak ájulva a United 93-tól, pedig egy tökéletesen jelentéktelen, a középszerűnél valaminél gyengébb film lett. A televízióban meg sem nézem az olyanokat, amire kiírják, hogy a valóság alapján készült. A WTC-vel meg a legbanálisabb történetet mesélte el Oliver Stone. Előre rettegtem, mi lesz a WTC-trauma feldolgozásából. Nyáltenger, ostobaság és érdektelenség? Az lett. Ehhez képest a United 93 vitathatatlanul tényleg nem annyira szemét. Bár a film jelen állapotáról sokat elárul, hogy amikor moziba megyünk, már attól is boldogok vagyunk, ha nem szart kapunk.

Itthon 1956 ötvenedik évfordulóját ünnepeltük, így több film is készült a témában.

Az évfordulós filmeknek van egy őrülete: vagy elfogadod a hisztériát, beállsz a sorba és csinálsz egy giccset, vagy nem fogadod el. Nincs átmenet, az emberek agya rá van pörgetve a témára. Szilágyi Andor filmje a Mansfeld annyira tapintatos és kulturált, hogy a végén csak egy kérdést kell feltenned: mit keres ebben a történetben 1956?

Az év első felének nagy sikere volt a Da Vinci-kód, ami nagy ellenállást váltott ki az egyházban.

A Da Vinci-kódnál kevés rosszabb filmet láttam. A regénynek sem vagyok híve, de annak a kevés értéke is széthullott darabokra. Ezt a filmet nem lehet akciófilmként végignézni: megtorpan, ismeretterjesztő betétekkel untat. Tom Hanksnek meg csak egy arckifejezése van. Ez egy hatásos idegenforgalmi film Pározsról. Az összesküvéselméletek világa rohadtul bejön a nézőknek, és ez tartotta életben a filmet és a regényt is. Rögtön minden felértékelődött a könyvpiacon is, aminek a címében szerepel a Leonardo, a Da Vinci vagy a kód szó.

2006 Oscar-díjasait is idén láthatta a magyar közönség. Mindegyik politikailag korrekt film: Ütközések, a Capote, a Transamerica, a Túl a barátságon.

A meleg, leszbikus és transznemű állampolgárok érdekérvényesítése nagyon tiszteletreméltó, bár engem azért mámorral nem tölt el. A televízósorozatok lényegesen fontosabb dolgokról beszélnek. A Született feleségek sokkal több fontos kérdést vet fel egyetlen epizódjában, mint a Transamerica, mert jobbak a dialógok, a forgatókönyv. Olyan élet van ezekben a sorozatokban, ami már egy hollywoodi filmben nincs. A Transamerica még elfogadja, hogy a család egy fontos dolog, a Született feleségekfeleségeknek van bátorsága ezzel vitatkozni. Felicity Huffman színészi játékát nagyon szerettem, de egyébként ezen kívül semmit nem tud a Transamerica. A Túl a barátságont meg én nagyon tudom unni.

Az Oscar-díjért Martin Scorsese és Clint Eastwood fog nagy harcot vívni.

Ne is mondd, már rosszul vagyok tőle. Az Oscar valójában egy nyugdíjas otthon az ott felvonuló sztárokkal, ruhákkal együtt. Minden egyre kopottasabb, porosabb, akár a filmek. A tégla nem volt keserű csalódás, de sokkal többet nem láthatunk Scorsesétől, mint eddig. Elkészítették a Szigorúan piszkos ügyeket a multiplexek közönségének is: Leonardo DiCaprióval, Scorsesével és nagy marketing kampánnyal. Nem kizárt, hogy ezzel megnyerheti az Oscart, tekintettel arra, milyen fosokat mutatnak be.

Év végén mutatták be a Casino Royale-t az új James Bonddal. Tetszett?

Több mint harminc éve vagyok James Bond-fan. De elég, ha ránézel a kötetem borítójára. Annak idején, talán '84-ben egy filmátvételi bizottsággal Londonban jártunk, és noha én a minisztériumot képviseltem, szorgalmaztam, hogy hozzuk be a Never Say Never Again című Bond-filmet, mert ebben már nincsenek szovjetellenes momentumok. A többiek lehurrogtak, mondván, hogy Bond maga a szovjetellenesség.

A fő kétségem Daniel Craig miatt volt, de semmi bajom nincs vele. Sean Conneryre emlékeztet, aki 007-ként nő-verő macsó volt, ráadásul politikailag inkorrekt. Daniel Craig sem egy metroszexuális cicafiú. A Casino Royale nagy hibája, hogy érzelmessé teszi a főhőst, és állandó időzavartól szenved.

Mit vár 2007-től?

Sok rossz hollywoodi filmet és sok fölösleges magyar filmet, amely csak azért készül el, mert sikerül pénzt szerezni hozzá. Az a csapda, hogyha van pénz, lesz film is, amit én rühellek. Én a filmszakma jeles képviselőivel szemben úgy gondolom, a baj nem a pénz, hanem a gondolatok, a kreativitás, az érdeklődés. Az, hogy a magyar film nem akarja megváltani a világot. Nagyon elégedett lennék, ha azért két-három fontos film is elkészülhetne. Olyan filmekre gondolok, amelyek a Fehér Tenyérhez, a Taxidermiához vagy a Csak szexhez hasonlóan mai kríziseinkről, tanácstalanságainkról szólnának. Kísérőfilmnek pedig bevállalnám a Before Dawnt.

Kapcsolódó anyagok:

Réz András meztelen