"Ezek a művek egyedül a pénzcsinálásra szánt hollywoodi fikciók" - nyilatkozta a Reuters-nek Jean-Pierre Rucogoza túlélő. Rucogoza tizenegy rokonát vesztette el az öldöklésekben. Véleménye szerint a Ruandáról szóló filmek a lelkiismeretfurdalás elkendőzésére szolgálnak. Szerinte az eseményeket távolról követő nyugati hatalmak későn ismerték fel a ruandai helyzetet és akkor sem tettek semmit.
"Ezek után még van képük a ruandai mészárlást a saját profitéhségüknek alárendelni" - mondta Rucogoza.
Nem az övék
Az Április Ruandában című film pontatlanságain és csúsztatásain sokan felhördültek. A film egy hutu katonáról szól, akit az 1994-es áprilisi események elszakítanak tuszi feleségétől és két gyermekétől. Tíz évvel később a tesvérétől értesül halálukról. A testvér a háborúban az ellenkező oldalon állt, és nagy szerepe volt a gyűlöletkeltésben, emiatt nemzetközi bíróság elé állítják.
"Ez nem a mi történetünk" - mondta Francois Ngarambe, a Ruandai Túlélők Szervezetének elnöke. Ngarambe szerint a film úgy állítja be a genocídiumot, mintha az egyedül a milicisták műve lett volna. Ezzel szemben az öldöklés a hutu-kormányzat és a hadsereg gondosan kitervelt akciója volt.
Megszépített szerep
A legújabb film a genocídiumról Michael Caton-Jones Shooting Dogs című alkotása, amit eredeti helyszíneken forgattak, és Kigali-ban mutatták be a múlt hónapban. A filmet főként egy jelenet miatt támadják, ahol egy fehér római katolikus pap visszautasítja az evakuálást, hogy inkább a menekültekkel maradjon.
"Soha, sehol nem fordulhatott elő olyan eset, hogy egy fehér ember visszautasította volna az evakuálást. Ez színtiszta hazugság" - mondta Wilson Gabo, a Ruandai Túlélők Alapítványának koordinátora.
A film alkotói a művészi szabadság nevében visszautasítják a vádakat. Szerintük teljesen érthető, hogy filmjük vihart kavar a ruandai túlélők körében, hisz a tragikus eseményeket "nem lehet egyik napról a másikra feldolgozni".
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
