'Nem cserélnék Lalival'

Egy interjúban azt állítod a világ egyre ridegebb lesz az évek során. A játék és a rendezés valójában menekülés ez elől?

Nem, de az biztos benne van, hogy az ember nem pszichológushoz jár, hanem megír egy novellát, megrendez, vagy eljátszik valamit, tehát mindenki, aki művészettel foglalkozik valójában kezeli is magát, amikor létrehoz valamit. Valószínűleg jobb idegállapotban vagyok, amikor csinálhatom, mint amikor nem.

Rendezéskor nem vagy feszült?

Ha az ember tudja a dolgát, akkor nem feszült. Akkor szokott feszült lenni, ha bizonytalan.

Az Üvegtigris a te rendezői stílusod?

Nagyképűség lenne rendezői stílusról beszélni, életszemléletről van szó. Ahogy élem az életem az nyilván benne van. Az összetett helyzeteket szeretem, mikor egyszerre van jelen líra és humor. Minden egyszerűsége ellenére, azért ez Űvegtigris csupa keserű lepukkant szerencsétlenről szól. Ha összeírnám az első, vagy a második rész történéseit semmi közük nem lenne egy vígjátékhoz. A rendezői stílussal még várjunk néhány évtizedet, de mint életszemléletet vállalom. Az én kedvenc filmjeimben mind szerepel ez a duplafenekűség.

Akkor a keserédes optimizmus a védjegyed?

Igen, lehet. A Kusturica-filmeket nagyon szeretem. Mint például az Arizonai álmodozók, amit pont most láttam. Ezekben a filmekben mindig van valaki, aki valamit nagyon akar, csak valahogy sehogy se jön össze neki.

Csehovi elvágyódás?

Csehovnál a hősök passzívabbak. A Három nővérre szokták mondani, hogy Moszkvába készülnek, ennek semmi akadálya, tehát nem mennek. A cseh, a lengyel vonulat egész délre Kusturicáig, vagy Menzel és az oroszok, hozzájuk van nekünk igazán közünk. Innen van ok elvágyódni és nagyon erős okok vannak maradni.

Mint rendező saját magad kellett instruálnod az Üvegtigris 2-ben. A kollegáktól azért elfogadtál tanácsokat?

Természetesen. Barátokkal voltam körülvéve, és nem az az alkat vagyok, akinek nem lehet odaszólni, ha mellébeszél.

Cserélnél Lalival?

Nem, de az néha bennem van, hogy nyitnék egy kávézót. A húszas, harmincas évek kávézóját. Ott ülnének a fiatal költők, írók, festők. Nagyon jó lenne egy, a régi időket idéző antikváriummal egybekötött nosztalgikus kávéház, "szalonélettel". Ilyenek vannak, de mint életforma a kávéházi lét valamiért nem tud újra feléledni.

A film rengeteg improvizálásra ad lehetőséget, mégis azt mondod minden a szövegkönyv szerint ment.

Volt benne impro, de arányaiban jóval kevesebb, mint amennyit feltételeztek. Egyébként ez hízelgő, mert ha valamire azt mondják, hogy improvizáció, az nyilván olyan természetességet feltételez, hogy sokan azt hiszik, ez csak rögtönzéssel hozható létre. Hát nem, ez Búss Gábor Olivért dicséri. Az ő dialógusai magától értetődőek, amikhez képest persze lehet aztán hozzátenni. Alapvetően állt a forgatókönyv. Az időjárás miatt volt improvizáció.

Elég gyenge volt a tavalyi nyár. Sokat fáztatok?

Inkább izzadtam az idegességtől, hogy fel tudjuk-e venni a jelenetet. Volt olyan rész, amit emiatt át kellett passzírozni másik térbe, de utólag megnézve egyáltalán nem bánom. Egyszerűen nem látod a filmen, hogy ez egy esős időszak volt és ez Vecsernyés Jani operatőrt dicséri. Meleg fényeket varázsolt.

Három másik filmet is forgattál 2005-ben: a Csudafilmet, az Egy igazi Mikulást és az Egy szoknya egy nadrágot. Összességében elégedett vagy?

Sokkal több időnek kell eltelnie, hogy ezt meg tudjam ítélni. Sokat gondolkodtam azon, hogy elvállalhatok-e ennyit, sokat beszélgettem a családommal, és hogy lehet-e szakmailag becsülettel ezt végigcsinálni, hiszen volt még tavaly egy rendezésem (Szép Ernő: Vőlegény - Új Színház) és még egy bemutatóm Vidnyánszki Attila rendezésében az Új Színházban. Ezek nem panaszok, ezek a tények; összesűrősödtek a dolgot, nem volt erőm lemondani egyetlen filmet sem. Végül, mint látszik belevágtam, de nem bántam meg. De stimulált ez a helyzet, gyakran pörgetem magam mesterségesen. Már nem szerekkel, hanem olyan helyzetekbe hozom magam.

Az Üvegtigris 2 internetes terjedéséhez mit szólsz?

Elfáradtam már ezzel kapcsolatban. Kavarog bennem az egész. Nem tudom, hogy tudatos gonoszság van mögötte, vagy egy rajongó, aki heccnek találta. Mindenesetre, ha ketté kell választani, nem ugyanúgy ítélem meg azt, aki rajongóként letölti, és utána esetleg megnézi a moziban, mint azt aki ellopta, vagy aki terjeszti. Az utóbbi két kategóriával foglalkozzon a rendőrség. Hogy ez jót tett nekünk vagy sem, elég nehéz kiszámítani. Az bosszantó, hogy a neten megjelentek olyan feltételezések, mintha ezt magunk találtuk volna ki PR-ötletként. Ilyen izléstelen megoldással ez a csapat soha nem állt volna elő.

Volt szó róla, hogy sorozat lesz az Üvegtigrisből. Ez a terv miért bukott meg?

Ezt inkább az Iván szerette volna, én a második rész mellett álltam. Egyelőre úgy gondoltam, hogy ez műfajilag itt működik most. Természetesen az alaphelyzet az alkalmas arra, hogy évtizedeken át zajló szappanoperává duzzasszuk, de azokon a kényszerpályákon, ahogy ez ma zajlik én nem szeretném. Ha minőséget lehet csinálni - mert van ilyen, láttuk már az életben - természetesen ez is érdekel. Most azonban semmi. Csak a család.