Che helyett Ernesto

Walter Salles: Robert Redford ötlete volt a megfilmesítés. Néhány évvel korábban Redford rengeteget segített a Központi pályaudvar című filmem megvalósulásában, elsősorban a Sundance Intézet ösztöndíjával, majd ezt követően vetette fel a Che Guevara: A motoros naplója elkészítését. Redford nagytudású, komoly politikai érdeklődésű ember, aki teljes alkotói szabadságot biztosított számomra.

WS: Ennek ellenére komoly kihívásnak tűnt, ráadásul ragaszkodtam hozzá, hogy spanyol nyelven forgassam le, latin-amerikai színészekkel. Számos íróval dolgoztam együtt a forgatókönyvön, a hároméves kutatást két esztendőn keresztül tartó írás követte José Riverával, a Sundance Intézet egykori diákjával. Némi megnyugvást azonban akkor éreztem először, amikor Gael García Bernal elfogadta a felkínált szerepet és csatlakozott a produkcióhoz. Az executive producerként tevékenykedő Redford csak a vágás során kapcsolódott be ismét a munkába.

Mennyire lehet a közönség segítségére ez a film a Che Guevara körül kialakult legenda pontosabb megértésében?

WS: A film Che Guevara életének egy korábban kevésbé ismert aspektusát mutatja be, a mítosz helyett az embert ismerjük meg. Túlságosan egyszerű lett volna arról a férfiről mesélni, akivé Ernesto Guevara a későbbiek során vált. Arra törekedtem, hogy Che helyett Ernestót mutassam be, akiről az emberek keveset tudnak. A kubai forradalom krónikája könnyedén hozzáférhető, ez a film azonban arról a nyolc hónapról szól, amely politikailag és érzelmileg alapjaiban határozta meg ezt a két fiatalembert. Konkrét időszakot és eseménysort mutat be, így akartuk közelebb hozni a közönséghez a két főhőst és visszacsempészni a humanitást a történetbe.

Walter Salles

A forgatókönyv több forrásból táplálkozik.

WS: A két útikönyv és az Alberto Granadóval készített interjúk alapján dolgoztunk. Az Alberto által írt könyv különösen nagy segítségünkre volt, szarkasztikus humora és eredeti szófordulatai emberközelibbé és érthetővé teszik a történetet.

Hogyan talált rá az Alberto Granadót, az Ernesto útitársát alakító Rodrigo de la Sernára?

WS: Rodrigo egy casting során nyűgözött le a tehetségével. Korábban már több ízben találkoztam személyesen Albertóval, s amikor Rodrigo belépett a terembe, úgy tetszett, Alberto fiatalkori önmagát látom magam előtt. Rodrigo a hatvanas évek humanista olasz színészeihez hasonlítható, Vittorio Gassman és Alberto Sordi hagyományát folytatja, amikor tökéletes természetességgel mozog a komédia és a dráma között. Hogy Rodrigo Ernesto Guevara de la Serna másodunokatestvére, csak a castingot követően tudtam meg.

Milyen instrukciókat adott Gael García Bernalnak a karakter megformálásához?

WS: Gael tehetsége abban mutatkozik meg, hogy néhány mozdulattal képes megformálni bármilyen karaktert. Kézenfekvő lett volna Guevarát kissé ripacs, magabiztos figuraként ábrázolni, Gael azonban egy magába forduló karaktert épített fel, akinek mélyről fakad az ereje.

Számos forgatási kalandról számolt be a sajtó.

Rodrigo De la Serna, Salles, Bernal

WS: Több incidens már-már a realitás határait súrolta. Patagóniában havazni kezdett a nyár közepén, s bár nem álltunk készen a forgatásra, azonnal filmezni kezdtünk. A film tele van improvizációs jelenetekkel, amelyeket az úti beszámolók szellemében vettünk fel. Nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történt, hanem a szellemiségre is, ami az eseményeket kísérte. Mélyen megérintett az utazás szelleme, s amint egyre mélyebbre hatoltunk a kontinens belsejében, kezdtem megérteni, hogy honnan is származunk. Amikor egy kis stábbal egy reggeli órán a Machu Picchunál filmeztünk, úgy éreztük, mintha ég és föld között léteznénk.

Az utóbbi időben számos latin-amerikai rendező vállal el hollywoodi felkéréseket. Ön is szeretné, hogy ilyen irányba mozduljon tovább a karrierje?

WS: Hollywood tökéletesen alkalmas helyszín a munkavégzéshez, de nem az élethez. Meggyőződésem továbbá, hogy valóban hitelesen egy rendező csakis a saját országáról, jelen esetben a saját kontinenséről képes beszélni. Egy-egy hollywoodi kiruccanás azonban még nem feltétlenül jelent egyet egy rendezői karrier végével. Alfonso Cuarón Hollywoodból visszatérve készítette el az Anyádat is című filmet, és én remélem, hogy a 21 grammot követően Alejandro González Inárritu ismét egy Korcs szerelmek-kaliberű filmet készít.

Mi az, ami előre hajtja, ami a filmezésből a legfontosabb a számára?

WS: A filmezés valamennyi módja, ágazata érdekel, de a szellemi és fizikai értelemben vett road movie-k állnak hozzám a legközelebb. A következő filmtervem négy fivérről szól, akik a futballtudásukkal szeretnének kitörni a brazil társadalom korlátjai mögül. Az identitás- és az útkeresés a magva mindennek, és engem mindig az ismeretlen foglalkoztatott. De a filmezés testileg és lelkileg egyaránt kimerítő tevékenység, és nem könnyű egy filmet magad mögött hagyva továbblépni egy újabb kihívás felé.

Elekes Szentágotai Blanka / Cannes

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!