További Cikkek cikkek
Miért készült el a folytatás?
SB: Meg akartam mutatni, mi történik a legtöbb emberrel, ha reflektorfénybe kerül. Mi történik az emberrel, ha elér valamit és a nyilvánosság belép az életébe. Bekebelezi a gépezet és egy idő után már azt se tudja, ki is ő, miért is került oda, ahova eljutott. Mindenkinek kijár a 15 perc hírnév, aztán kezdődnek a nehézségek - pokollá válhat az életed. Olyan ez, mint azok a lottónyertesek, akiknek darabokra esik az életük.
Milyen volt visszatérni egy régi karakterhez, Gracie-hez?
Beépített szépség 2., jelenet a filmből
SB: Az öt év alatt nem is nagyon feledkeztünk el róla. Marc Lawrence-szel, a Beépített szépség forgatókönyvírójával folyamatosan együtt dolgoztunk valamin és közben sokat beszélgettünk Gracie-ről: mit csinálna ebben a helyzetben, mit mondana - teljesen begolyóztunk. Marc felesége mondta is, hogy el kéne mennünk Gracie miatt valami terápiára, tiszta skizofrénia. Lehet, hogy megfogadjuk a tanácsát.
Mi történik Gracie-vel a második részben?
SB: Csak az, ami az első részben is: engedelmeskedik a főnöke parancsának, hiszen FBI-ügynök, feladatai vannak. Most éppen az a feladata, hogy elegáns, modern nőként képviselje a szervezetet. Beépített ügynökként nem dolgozhat többé, mert mindenki felismeri a szépségkirálynő-választás óta. Ez marad neki; ő lesz az FBI arca. Olyannyira megszokja az új életét, hogy amikor találkozik egy harcias FBI-ügynöknővel, Sammel, aki - némi túlzással - akár a régi énje is lehetne, rádöbben, mennyire megváltoztatta az új szerep. Nem könnyű egyikőjüknek sem, de idővel segítenek egymásnak, egymáshoz idomulnak, összeszoknak.
Miért lettél a film producere is, ahelyett, hogy szép kényelmesen másokra bíztad volna az ezzel járó gondokat?
SB: Mielőtt filmezni kezdtem volna, sokat dolgoztam színházban, producerként is. Szeretem ezt a fajta csapatmunkát. Tudja, operaénekes-családban nőttem fel, európai operák öltözőiben lógtam állandóan és imádtam, ahogy az öltöztetőnőtől az igazgatóig mindenki egyetlen közös célért hajtott. Ezt éreztem most is, a forgatáson.
Gyerekként téged mi hajtott előre? Érdekelt a sztárság?
SB: Dehogy, a mi családunkban nem volt Hollywood, csak az opera és az utazás Európa-szerte. Csodálatos hangú művészekkel találkoztam, akik egy kihalófélben lévő műfajban dolgozták halálra magukat, kevés pénzért - ezek között az emberek között nőttem fel. Még tévét se néztünk nagyon, a pletykalapokat hírből se ismertem. Életem első szerepét is egy operettben kaptam, nyolcévesen, A cigánybáróban. Egy cigánygyereket játszottam, anyámmal egy színpadon, és shillingben kaptam a fizetésem. Később, amikor már idősebb voltam, az apám énekes-tanítványaival együtt musicalekben léptem fel, ekkor fedeztek fel.
Életben is horkantgatsz nevetés közben?
Beépített szépség 2., jelenet a filmből
SB: Előfordul, ha tényleg nagyon nevetek. Még elméletet is gyártottam hozzá: amikor nevetsz, kifújod a levegőt, amit aztán valahogy vissza kell juttatni a tüdőbe. Néha a szájon keresztül jut vissza, néha pedig az orron át, és ekkor keletkezik ez a horkantás. Na jó, nem mindig... de nagyszerű érzés.
Nem volt még ebből problémád?
SB: Hát, ha ez valakinek problémát jelent, az jobb, ha messze elkerül, mert tényleg feltűnést kelt néha. Ilyenkor aztán egyszer csak elcsendesül a terem és mindenki engem néz, én meg azon tűnődöm, hogyan süllyedjek el a föld alá. Ez ugyanaz, mint amikor a széked furán nyikorog, és utána állandóan nyikorgatod azt a széket, hogy mindenki lássa, nem a tested adta ki azt a bizonyos hangot. Hát ennyi.
IC Press / Los Angeles
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
