Akarják?
"A szaúdiaknak a legdrágább a világon egy esti mozizás. Ahhoz ugyanis el kell utazni Bahreinbe" - mondta el Abdullah Eyaf, a Cinema 500 km című dokumentumfilm rendezője az AP hírügynökségnek. A film egy 21 éves fiú történetét követi nyomon, aki születésnapját azzal ünnepli, hogy megnéz egy filmet. Ehhez ki kell váltania az útlevelét és ötszáz kilométert kell utaznia, hogy eljusson a legközelebbi moziba.
A szaúdiak azonban ha nagyon akarnak, tudnak filmet nézni. Az országban van néhány videótéka, ahol a gondosan cenzúrázott külföldi filmeket megvehetik a helyiek. Igaz, hogy például minden csókjelenet ki van vágva a filmekből, de aki beszerez egy műholdas antennát, minden további nélkül csatlakozhat külföldi fizetős mozicsatornákhoz.
Nem akarják
Viszont a konzervatív iszlamisták szerint a filmek káros hatást gyakorolnak az országra. Nemrég néhányan amiatt is tiltakoztak, hogy a nemzeti repülőgéptársaság járatain külföldi, szabados filmeket vetítenek az utasoknak.
Szaúd-Arábiában a hatvanas évektől a nyolcvanas évek elejéig már működtek filmszínházak. Az ekkor hatalomra jutott keményvonalas iszlám párt viszont tűzzel-vassal irtani kezdte a mozikat, a vallási rendőrség - a muttava - hathatós közreműködésével.
"Az akkori mozitulajdonosok elsősorban a felületes, dekadens és szexista filmeket kedvelték, mert ebből származott nagy profit - mondta el az Al-Riyadh napilap filmes újságírója - A mozi a bűn, a fertő és gonosz szinonímája lett."
Bár hivatalosan nincsenek betiltva a mozik Szaúd-Arábiában, senki nem kockáztatja meg, hogy mozit nyisson és emiatt összetűzésbe kerüljön a konzervatív iszlamistákkal. Így ha nem otthon, hanem másokkal együtt, szélesvásznon szeretne egy szaúdi állampolgár filmet nézni, továbbra is másik országba kell utaznia az élményért.